Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-288
Az orszuggyûlês képviselőházának 288. ülése 1ÙB8 március M-en, csütörtökön. 347 maik a vallásháborúknak:, ahol bibliával a kezűikben a nagy paraszti tömegek mégis az, emberi jogokat, .az emberi egyenlőséget írták zászlójukra és ezeket reklamáltákÉs ha még vissza akarunk menni, visszamehetünk igenis az első keresztények korszakáig, akik ugyancsak azért harcoltak, hogy egyenlőségüket, ha máskép nem, akkor Isten előtt vívják ki a maguk számára, hogy Isten képmása szerint élhessenek. De még ezt megelőzően is, amióta az emberiség kilépett a vad barbárság korából, a vadságnak korából, a törekvése mindig az volt, hogy emberies életet élhessen, hogy emberségesen élhessen, hogy társadalmot tudjon alakítani, amely nem vadságra, nem barbárságra, nem egymás meggyilkolására, nem az erőszakra van alapítva, hanean az emberek egyenlőségére. Ha tehát ezen a nyomon vissza akarnánk menni, akkor nagyon messze kellene visszamennünk és akkor voltaképen arra az eredményre jutnánk, hpgy azoki, akik az 1789-es szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavait kárhoztatják, tulajdonképpen visszavágyakoznak abba a korba, amikor az ember ember sem volt és emberi jogúikkal sem élhetett. Ez azután kissé nagyon is messze vezetne, azért azt hiszem, abszurdum az, hogy még, ma is ott tartunk, hogy amikor arról van szó, hogy törvényeket kellene alkotni, amelyek biztosítsák egy társadalom jogát, akkor disztingválni akarnak abban a tekintetben, hogy mi a polgári felfogás és hogy miképpen aránylik ehhez az egyes emberek joga. Ez azonban, sajnos, a kérdésnek csak egyik része, mert ugyanennél a kérdésnél, — nem mi miattunk, hanem politikai ellenfeleink miatt — sajnos, újból csak foglalkoznunk kellene a 'kérdésnek azzal a másik: részével is, hogy végeredményben mikor lesznek hajlandók politikai ellenfeleink egyszer már elismerni, hogy a polgári társadalomhoz, a nemzet testéhez tulajdonképpen mi is hozzátartozunk, akiket onnét kitagadni, elkülöníteni, kirekeszteni, kizárni nem lehet. Hivatkozhatnék itt arra, hogy mi, szociáldemokraták nemcsak ma állítjuk, hogy nekünk erre az elismertetésre jogunk van, mert mi ezt megszolgáljuk nemcsak a mi munkánkkal, hanem azoknak munkája is igényelheti ezt az elismertetést, akiket mi képviselünk, hanem hivatkozhatunk arra, hogy ez voltaképpen bizonyos mértékig már befejezett történelmi pör ebben az f országban. Mi a választójogért, a demokráciáért évtizedek óta harcolunk ebben az országban. Itt igenis olyan férfiakról van szó, akiknek hazafiságát ebben az országban senki kétségbe nem vonhatja. El kell ismerni tehát, hogy a magyar munkásosztálynak a politikai jogokra, a politikai jogok egyenlőségére igénye van. Justh Gyula, aki a választójogi harcok egy részét velünk együtt harcolta át, báró Bánffy Dezső — de másokra is hivatkozhatnék — olyan magyar hazafiak, akiknek bizonysága véleményünk szerint igenis eldönti ezt a kérdést, hogy tőlünk ezeket a jogokat nem lehet minden alkalommal újból és újból megtagadni. Mi tehát a múltban az igényt erre az elismertetésre magunknak megszereztük. Hivatkozhatnánk egy más példára ' is. És ha személyes rekrimináeiócra akarnám építeni érvelésemet, azt is felhozhatnám, hogy én nehéz és válságos időkben kaptam úgynevezett nemzeti és hazafias magatartásomért dicséretet, olyan válságos időkben, amely időket és az .akkor tanúsított magatartást a túloldal is el kell, hogy ismerje. Erre azonban nincs szükség, mert lehetetlen, abszurd és nevetséges doKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XVII. lógnak tartom azt, hogy a magyar munkásságtól azt kívánják, hogy minden héten és minden alkalommal újból esküdözzék és újból hűségnyilatkozatot tegyen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek az országnak a munkásosztálya igenis, a háborúban, tehát a legválságosabb időkben izzadt és vérzett ezért a hazáért és ezért a nemzetért (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és egészen bizonyos, hogy a jövőben is az ő feladata és az ő történelmi sorsa lesz az, hogy helytálljon, hogy újból izzadjon és vérezzék a hazáért, mert a jövőben is az lesz a helyzet, hogy sem a Nep., sem más ehhez hasonló irányzatok ezt a nemzetet egyedül megmenteni nem fogják és nem tudják. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha mi kapcsolatot tartunk fenn egyforma elvű osztálytársainkkal,«munkástársainkkal Európában, ez a magyar nemzetnek, Magyarországnak nem árt. (Farkas István: Sőt hasznára van!) Ha mi Európában barátkozunk, erre is vannak történelmi példák. Hiszen ennek az ország*nak legkitűnőbb férfiai, hazafiai, a Széchenyiek, Kossuthok és mások mind Európával barátkoztak a magyar nemzet érdekében. Ugyanezt tesszük mi is, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) úgyhogy én azt hiszem, hogy ebben a tekintetben nekünk szociáldemokratáknak igazán nem kell ezeket a dolgokat hétről-hétre megismételnünk. Ha most ezt mégis megemlítem, azért teszem, mert a napokban újból felmerült annak a híre, hogy nem tudom micsoda újabb és újabb kautelákhoz óhajtják hozzákötni a választójogosultságot, vagy a jelölések lehetőségét. Mi erre az új, állítólag készülő szakaszra vonatkozóan egyszerűen annyit mondunk, hogy nemzeti méltóságunkon alulinak tartanok azt. hogy ezt magunkra vegyük és ez ellen védekezzünk. T. Ház! Mindebből kiderül az, hogy mindaz az eszmei, elvi gát, amelyet ebben a javaslatban teremtenek, csak mesterkélt (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és hogy az a kategorizálás, amelyet itt r megkísérelnek munkások és polgári felfogásúak^ között, legfeljebb egy gazdasági kategorizálást jelenthet, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely a mai időkben, amikor állítólag a materialista világszemlélet az önök részéről ilyen általános átok alatt áll, nagyon odiózus és a materializmus vádja elsősorban azokra hull vissza, akilk ezt elkenünk óhajtják támadásnak kihasználni. Ez a javaslat történelmi alkalom lehetett volna arra:, hogy a .munkásosztályt bekapcsolja a magyar nemzet egészébe, a társadalomiba, hogy lehetővé tegye magának a társadalomnak, az országnak megerősítését. Mi csak mélyen sajnálhatjuk, hogy ez; a törvény javaslat a nemzetbe és a polgári társadalomba való belépés tagdíját olyan magasra emeli fel, hogy azt a munkásosztály megfizetni nem tudja és így nem tudja .elérni azokat a fokokat sem, amelyeket ez a törvényjavaslat megszab és felállít ahhoz, hogy a munkásosztály is a maga jogához jusson. T, Ház! Ez a választójogi törvényjavaslat, amelyet tehát én már eddig is tökéletlennek, fogyatékosnak tartok, a maga 225 szakaszával, voltaképen csak egyetlenegy tekintetben mesterímű, mestermű abban a komplikáltságában, amelyben itt előttünk fekszik. (Farkas István: Annyi visszaélés még sohasem volt a választáson, mint ennek ta törvénynek az 50-