Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. \ soktól!) Majd arra is rá fogok térni. Legyen nyugodt a képviselő úr, semmiféle kérdés elől nem térek ki. Ebből az indokból kifolyólag határozottan ellene vagyok minden olyan lépésnek, amely a wiagyar közéletet ebbe az irányba tereli és örömmel állapítom meg, hogy a magyar kormány nyilatkozataiban ugyanezen az állásponton áll. (Váry Albert: Ügy van!) Csák azt kéreim, hogy cselekedeteiben is hatékonyan kifejezést adjon ennek az álláspontjának. Két alternatívát, két lehetőséget visszautasítottam. Marad a harmadik, az alkotmányos jogfejlődésünk eddigi útján való haladás, (Homonnay Tivadar: Helyes!) azon az úton, amelyen mi fokról-fokra, lépésről-lépésre terjesztettük ki a jogokat ebben az országban, fokról-fokra és lépésről-lépésre alkottuk meg a parlamenti demokráciának azt a rendszerét, amelynek mintaképéül a nyugati országok szolgáltak, de mindig óvakodtunk attól, hogy olyan lépést tegyünk, amely már azokban az országokban is rossznak bizonyult, vagy ha ott nem is, de nálunk mindenesetre csak hátrányokkal járna. T. Képviselőház! A szőnyegen lévő javaslat ezen az úton halad és nézetem szerint helyes úton halad, amikor a titkosságot teszi egyik fontos intézkedésévé. Kérdés, hogy benne foglaltatnak-e a törvényjavaslatban azok a garanciák, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a magyar demokrácia, ahogyan..most a titkosság rendjén ki fog" fejlődni, ne kerülijiön arra a lejtőre, .aimelyről beszélni bátor voltam. Kétségtelen, hogy a kormány a maga javaslatában az intézkedések egész sorával kereste ezt az utat. Igyekezett olyan védőgátakat építeni, amelyeknek segítségével el lehet kerülni azokat a bajokat, amelyekre utaltam. Azt kell mondjam azonban, hogy itt csak nyúlgátak épültek és a. valódi védőgátak hiányoznak. (Csoór Lajos: Szóval még ez a javaslat is sok?) Azt kell mondanom, t. Képviselőház, hogy azok az intézkedések például, amelyek kétféle választójogot teremtettek azért, hogy a kétféle eljárás rendjén a lakosság egy részének pluralitást adjanak, nem elegendők. Az az intézkedés, amely a hat elemit tette fő jogcímmé, amely felemelte a korhatárt és más hasonló egyéb ilyen rendelkezések, mint például a családfenntartó jelleg megkövetelése, mind helyes, szükséges és jó intézkedések. Az a pluralitás azonban, amely a kétféle választójogban • rejlik, úgy van megalkotva, hogy a szűkebb választójoggal bírók majdnem ugyanazok, mint a tá• gabb választójogúak. (Antal István: Szóval nem is pluralitás!) Ügyhogy van pluralitás, de nem bevallott, nem őszinte, nem egyenes és nem elegendő ez a pluralitás. Ami pedig a hat elemit illeti, ezt a követelményt a bizottsági tárgyalás rendijén maga a kormány kilyukasztotta, amikor elfogadott egy módosítást, amely szerint az 1912. év előtt születettek négy elemi végzettség esetén is választójoggal bírnak. (Rajniss Ferenc: Teljesen méltányos!) Én más szempontból bírálom, mint a képviselő úr. Nem is tételeztem fel, hogy a képviselő úr ugyanabból a szempontból bírálja. (Farkasfalvi Farkas Géza: Baj volna, ha Karnissal egy szempontból nézné Bethlen! — Rajniss Ferenc közbeszól. — Zaj.) Elnök: Rajniss Ferenc képviselő úr maradjon csendben!. Gr. Behlen István: Egy dolog teljesen kétségtelen előttem és ez az, hogy az ország közvéleményének, az ország ' választóinak radika- ! lése 1938 március 24-én, csütörtökön. 343 lizálódása menthetetlenül be fog következni. Máris látjuk ennek szimptomáit egyes pótválasztásoknál. (Mozgás a középen.) A kormány, úgy látszik, ugyancsak így látja a helyzetet és nem is tagadja, hogy ez a veszély fenyeget. Éppen ezért egy bizonyos átállítást vitt keresztül a maga politikájában, egy ötéves tervet dolgozott ki, amelynek nagyobb része, igaz, honvédségünk fejlesztésére fordítandó, amely azonban messzemenő szociális, gazdasági reformokat is kontemplál és amely a politikában a népies, ia szociális szempontokat erősebben hangsúlyozza és a zsidókérdést is odaállítja, mint olyat, amelyet aneg kell oldani. (Felkiáltások jobb felől: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Én kötve hiszem, hogy az új választói jog folytán bekövetkező radikalizálódással szemben ez a Programm egyedül eredményt tudjon elérni. Ne felejtsük el, hogy az ötéves terven belül a nemzet adózó polgáraitól összeszedendő összegek nagyobb része nem szociális és hasonló célokra fordítandó, hanem természetesen — nagyon helyesen — a honvédség fejlesztésére, (Helyeslés.) ami önmagában bizonyos gazdasági fellendülést jelent, de semmiesetre sem lesz kihatással éppen azoknál a rétegeknél, amelyeknél a szociális kérdés megoldása a legurgensebb. Azt hiszem, hogy ez a Programm, amelyet csak helyeselni tudok, — és ezt ismételten nyomatékkal hangsúlyozom — semmiesetre sem elegendő arra, hogy azt a radikalizálódási folyamatot, melyre bátor voltam utalni, megállítsa és háttérbe szorítsa a szélsőségeknek azt a törekvését, hogy forradalmi színű eszközökkel oldassanak meg a kérdések és nem lassabban, az evolúció rendjén. Itt van a zsidókérdés. (Halljuk! Halljuk!) Remélem, Rajniss Ferenc képviselő úr itt egyetért velem. {Derültség. — Egy hang balfelől: Szakértő! — Rajniss Ferenc: Nem tudom előre!) Majd meg fogjuk közösen állapítani. Ezelőtt egy esztendővel a miniszterelnök úr egy beszédet tartott, amelyben azt mondta, hogy van zsidókérdés (Rajniss Ferenc: Egy évig nem történt semmi!) és azt mondta, hogy ezt meg kell oldani. En akkor itt a parlamentben beszédet mondtatni la költségvetés rendjén, amelyben a miniszterelnök úrnak ezt a tételét aláhúztam és magam is azt mondtam, hogy van zsidókérdés; kifejtettem, hogy miben látom annak lényegét és rámutattam arra is, hogy meg kell keresni a kérdés megoldását. Azóta egy esztendő telt el és semmi sem történt. (Mozgás a jobboldalon. — Rajniss Ferenc: őszinte sajnálatomra egyetértünk! — Derültség. — Zaj. — Elnök csenget.) Őszinte felfogásom az, ihogy ha ez a kormány (kimondja azt, ihogy van egy megoldandó kérdés, akkor nemcsak azt kell odaállítani, hogy van és létezik egy ilyen kérdés, hanem meg kell jelölnie precízen, detailokban ia magyar alkotmánnyal és joggal harmóniában álló azokat az eszközöket, amelyeik ísegítségével ezt a kérdést meg lehet és meg kell oldani. Ha ezt nem teszi, akkor azoknak a malmára hajtja a vizet, akik ezt nem a normális evolúció rendjén végrehajtandó etappokban és eszközökkel, hanem mindenféle vad forradalmi ideákkal akarják megoldani. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Meizler Károly: Wolff Károly hányszor akarta ezt a kérdést megoldani! — Zaj és mozgás. — Elnök csen-