Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-288

Az országgyűlés képviselőházának 288. kül, amely megfelelő ikompromiszumot tud te­teremteni a gondolat szabad szárnyalása, — amelyet senki érinteni nem. akar — és a salus rei publicae, a keresztény magán- és közéleti erkölcsök érvényesítése között, nem lessz^ teljes a mi közjogi reformalkotásunk, (vitéz Csi­csery-Rónay István: Nem szabad hazudni a sajtónak! — Rassay Károly: Ez igaz! — Bu­chinger Manó: Ezt mondja meg az Űj Magyar­ságnak! — Károlyi Viktor gróf: Nein kérünk tanácsokat ebben a tekintetben. — vitéz Csi­csery-Rónay István: A tegnapi Népszava is hazudott, meg a nyolcóresz is! — Gr. Festetics Domonkos: Keresztény kézbe a sajtót! — Bu­chinger Manó (a jobboldal felé): A maga házi lapjának mondja meg!) T. Képviselőház! Mindezekből természetesen nem következik, hogy mi, avagy a mostani választójogi kodifikációnk nyomán kialakuló új törvényhozásunk csakis ezekkel a közjogi törvényalkotásokkal foglalkozzék, mert fel­fogásom szerint ez a felsorolt közjogi kodifi­káció csak azért szükséges, hogy teljessé Je­gyük a közjogi fejlődés művét, de igazi jövő feladatainknak, mint ahogyan már; mondot­tam, gazdasági és szociálpolitikai síkon kell kialakulniuk. Ha meg méltóztatnak nézni a külföldi választójogi kodifikációk kifejlődé­sét, meg méltóztatnak állapítani, hogy a választójog reformja és egy erőteljesebb szo­ciálpolitikai aktivitás között a külföldi tör­vényhozások és a külföldi államok életében mindig egy észrevehető szabályos Junktim ál­lott fenn, 1872-ben Angliában Gladstone a hí­res Balott Act-ben bevezette a titkos szavazást, de ugyanakkor megalkotta és lefektette az in­tézményes parasztvédelem első intézményeit, bevezette az általános népoktatást, a közegész­ségügy megszervezését és megalkotta a munka­szerződések szabályozásának első törvényeit. 1884-ben, mikor a híres »Reform Actben« 3 millióról 5 millióra emelte fel a választók szá­mát, létrehozta a törvényhozás a magánalkal­mazotti törvényt, a híres Shop Act-et, és inaugurálta azt a hatalmas vámpolitikát, mely­nek voltaképpen szociális jelentősége volt. mert vámmentessé akarta tenni az angol em­ber számára mindazokat az < élelmiszereket, amelyeket az ő bőséges reggelijéhez el szokott fogyasztani. Ez volt a híres. »Free Breakfast Table« törvény. Es tovább is kimutatható Ang­liában ez a parallel fejlődés a közjogi és a szo­ciális kodifííkáció között. Ugyanez a fejlődési menet a későbbiek isorán is. 1885-től egészen 1918^ig a Representation of the People Act meg­valósításáig, amely idő alatt, míg a választók száma 22 -millióra emelkedett, Anglia szociális szempontokból, a szociális védelem szempont­jából i& a világ legelső államává fejlődött. Ugyanezt mutatja a német fejlődés is, amikor 1870-ben Bismarck megalkotta a Reichswahl­gesetzet, szinte ugyanakkor megtartotta az első birodalmi konferenciát, a munkások jogainak védelméről és biztosításáról és lefektette a mai német modern társadalombiztosítás alapjait, mint elsőt az -egész világon. Hasonló a fejlődés Belgiumiban,, ahol 1893-ban megcsinálták a plurális szavazati jo­got, majd 1899-ben, amikor megtízszerezték a szavazók számát, de azzal párhuzamosan sza­bályozták a gyermekek ós nőik munkaviszo­nyait, bevezették a munkafelügyelet intézmé­nyét, törvényeket hoztak a munka- és mun­kás véd elemről. Ugyanígy volt r Hollandiában és mindenütt másutt. Hollandiában különösen ése 1938 március 2U-èn, csütörtökön. 33a az 1887-es és 1896-os években bekövetkezett vá­lasztójogi reformokkal kapcsolatban. És amikor ezekre a szempontokra itt uta­lok, nem tudok megfeledkezni arról a rendikí­vül érdekes történelmi koincidenciáról, hogy amikor mi ezt a választójogi törvényjavasla­tot megkezdtük tárgyalni a bizottságban, azzal egyidejűleg — nem véletlen — öt szociálpoli­tikai rendelet látott napvilágot a hivatalos lapban, szinte egyidejűleg történt meg az 1937:XXI. t.-c. életbeléptetése, amely az egyes munkaviszonyokból folyó kérdések modern szabályozásáról szól és megint a történelem intését kell látnunk abban, hogy amikor a vá­lasztójogi javaslat bizottsági vitáját befejez­tük, azzal egyidejűleg hozatott tető alá a tör­vényhozásban az első nagyszabású Darányi­reform a mezőgazdasági szociálpolitikában, a mezőgazdasági népesség szociális biztosítá­sáról. (Úgy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen. — Br. Vay Miklós: Ez tnem tet­szik az ellenzéknek!) Én azt a reményt táplá­lom e javaslattal szemben, hogy törvényerőre emelkedése után még nagyobb lendületet kap az a szociálpolitikai törvényhozás, amely — mint azt a felsorolt külföldi példákból is látjuk — rendszerint párhuzamos irányban és tempóban alakul ki a közjogi jogkiterjesztés processzusá­ról. Még egy követelmény van, amelyet a vá­lasztójogi kodifikációval és ezzel a javaslattal szemben is támasztunk, ez pedig az, hogy ezzel a választójogi törvénnyel végre juttassuk nyugvópontra a választójogi kérdést (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és egy­szersmindenikorra küszöböljük ki a magyar nemzet testéből azt a fertőző méreganyagot, amelyet a választójogi probléma megoldatlan­sága jelentett évtizedeken keresztül a magyar politikában. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal­oldalon.) Én nem élek abban az illúzióban, hogy ez tényleg be fog következni, mert a vá­lasztójog^ lkérdése az élet kérdése. Amint az élet fejlődik, a választójognak is fejlődnie kell, es én egyetlen nyugateurópai államot sem ismerek, ahol a választójog problémája a gazdasági és szociális helyzet állandó változá­sával ne lenne mindig aktuális probléma. Így van ez Angliában, így van Franciaországban, Belgiumban, minden nyugateurópai államban, ahol hol a női választójog kérdése, hol a rela­tív többségi szisztéma, hol a proporcionális rendszer és a választókerületi beosztás prob­lémája van napirenden. De azok között a vá­lasztójogi küzdelmek között, amelyek Magyar­országon a jövőben fognak kialakulni és a múltbeli választójogi küzdelmek között, ná­lunk mégis lesz differencia. Az eddigi válasz­tójogi küzdelmek, mint hangsúlyoztam volt, a titkos választójog, tehát a modern parla­mentáris szisztéma, a tiszta népképviselet be­vezetéseért folytak, kardinális nagy elvi kér­dések ért, amelyeket megoldottunk ezzel a vá­lasztójogi kodifikációval. A jövőben lehetnek választójogi problémáink, de azok már csupán másodrendű részletkérdések lesznek, esetleg kisebb-nagyobb javítások, pl. a pluralitás kér­dése, ;az aktív választójog kiterjesztése, de nem kardinális kérdések,, elvi, principiális szempon­tok tekintetében, ezek a küzdelmek nem le­hetnek tehát alkalmasak arra, hogy is­mét kettéosszák a. nemzeti közvéleményt, s talán a történelem legkritikusabb pillanatá­ban rendítsék meg e nemzet stabilitását. (I]gaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) És utoljára még egj r szempont, amelynek 48*

Next

/
Oldalképek
Tartalom