Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

Az országgyűlés képviselőházának 287. ülése 1938 március 23-án, szerdán. 319 szabálytalanság az egész eljárásban nem volt. Az arra illetékes hatóságok az eljárási szabályoknak pontos betartásával folytatták le az eljárást, a törvényszéki orvosszakértők, majd az igazságügyi elmeorvosi tanács vizsgálta meg az illetőt, a megfigyelő és elmegyógyintézet adott véleményt, tehát semmi ok nincs annak feltételezésére, hogy Hauck elmebetegsége ne állana fenn. Az a körülmény, hogy borotvált-e, vagy nem borotvált, megállapítás tárgyát az én részemről nem képezheti, de azt hiszem, ez a tényállás tökéletesen elegendő ahhoz, hogy az interpelláló képviselő úr igazságérzetét és lelkiismeretét megnyugtassa. Amit a t. képviselő úr mondott, hogy durva és komisz volt az eljárás, ezt kénytelen vagyok visszautasítani, mert az egész eljárásban semmiféle durvaságot vagy komiszságot tapasztalni nem lehetett. Szabályszerű, törvényes eljárás volt. Az illető hatóságoknak ezt teljesíteni különben törvényes kötelessége is volt. Ezek után tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Taps.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti. (Dulin Jenő: Beugrott ennek!) Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! En most abban a helyzetben vagyok, hogy a miniszter úr kicsiny kivétellel ugyan azokat a dolgokat mondta el, amiket én mondtam. A durvaságot tudnám esetleg bizonyítani„ az ütlegek nyomát azonban most már természetesen nem lehet bizonyítani. Nekem most az maradt hátra, hogy a bizonyítékokat beszerezzem és majd módot találjak arra, hogy a képviselőház előtt ismételten bebizonyítsam azt, (Egy hang a középen: Nem ide való!) hogy az illető tényleg szenvedett, hogy az illetővel tényleg kellemetlenül bántak el és hogy iaz illető úr nem bolond. Nincs <módonibain elfogadni a miniszteri választ. Elnök: Kér dem a t. Házat, imeltoztätmak-e az igazságügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Széchenyi gróf képviselő úr interpellációja a külügyminiszter úrhoz. (Rajniss Ferenc: De kár,, hogy következik! Bár ne következnék!) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. (Zaj. — Egy hang a középen: Miért megy ki a kereszténypárt? — Elnök csenget.) vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a közvélemény helyes tájékoztatásáról külügyi kérdésekben — a külügyminiszter iirhoz. A magyar közvélemény komolyan és objektíven tájékozódni kivánó tagjainál, de ma már a vezető emberek fokozódó száma körében is, mindinkább kialakul az a meggyőződés, bogy az az tájékozatlanság, amely ma külügyi kérdésekben általában a magyar közvéleményben uralkodik, tovább semmikép sem tartható fenn. Már országunkat létében is veszélyezteti ez a tájékozatlanság,, hiszen külföldi hatalmaknak olcsó prédáiként kínálkozunk ebben a tájékozatlanságban. Sajnos, maga a kormánysajtó magatartásában nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy ez a széles rétegekre kiterjedő tájékozatlanság továbbra is fenntartássék az országban. Kérdést intézek elsősorban a magyar külügyminiszter úrhoz, másodsorban az országban az egész politikáért felelős miniszterelnök úrhoz, mit szándékozik cselekedni ennek a helyzetnek megváltoztatására!?« Elnök: Gróf Széchenyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: T. Képviselőház! Egyfelől vak bizakodás, másfelől bizonytalanság, amely néha reménytelenséggé fajul, üli meg helyenkint a lelkeket. (Egy hang: Nagyon helyenkint!) Egyik sem jó tanácsadó. Nem lehet jó tanácsadó akkor, amikor a helyzet azt kívánja, hogy a veszélyeket ismerve, bízva a nemzet élniakarásában, öntudatosan és önérzetesen biztosítsuk azt a belső egységet, (Rajniss Ferenc: Jaj, de gyönyörű!) amely belső egység nélkül nem lehet átvezetni a magyar nemzetet a mai nehéz külügyi helyzeten. (Bárezay János: Hol nincs itt egység? Egység van!) Ezt az egységet ma az öntudatos magyarságban látom. A külpolitikai tájékozottság előfeltétele ennek az egységnek. Kizárja ez a tájékozottság a pánikhangulatot és az esztelen bizalmat egyaránt. Kívánom, hogy sikerüljön a külügyminiszter úr bölcs sajtótájékoztatása alapján az illetékes tényezőknek helyes külpolitikai alapokon megőrizni a nemzet teljes Öntudatát és az időkhöz méltó önérzetet, sőt ^ helyenkint sikerüljön visszaadni azt. (Rajniss Ferenc: Ha a képviselő úr nyugtalankodik, azt nem csodálom! — Derültség.) Elnök: A külügyminiszter úr óhajt szólni. (Mozgás.) Kánya Kálmán külügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő úr — ha jól értettem meg — azt a kérdést intézte hozzám, hogy hajlandó vagyok-e azon a szerinte állítólag fennálló sajnálatos körülményen változtatni, hogy a magyar közvélemény külpolitikai kérdésekről egyáltalában nincs informálva. (Gr. Széchenyi György: Nem kellően!) Az interpelláló képviselő úrnak ez ellen a kijelentése ellen a magam résziéről a leghatározottabban tiltakozom. (Helyeslés és taps jobbfelől, középen és a baloldalon.) Azt állítom, hogy a lehetőség határain belül minden megtörténik a magyar közvélemény informálása érdekében. (Úgy van! Úgy van!) Történik ez részben a félhivatalos sajtó és különösen a külügyi bizottságokban elhangzott expozék útján, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyekben részletesen szoktam nyilatkozni a külpolitikai helyzetről. (Helyeslés jobbfelől.) Nyilatkozataimnak főbb részeit a sajtó által nyilváságra is szoktam hozni. Az esetleges nemzetközi tárgyalások mindenegyes stádiumról természetesen nem lehet ta közvéleményt értesíteni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) de a fenti módon, nézetem szerint, minden megtörténik abban iaz irányban, hogy a nagyközönség is tudoimást szerezzen minden fontos külpolitikai eseményről, iletve Magyarországnak ezekkel^ az eseményekkel szemben elfoglalt álláspontjáról. Ilyen körülmények között — legnagyobb sajnálkozásomra — nincs módomban az interpelláló képviselő úrnak az eddig fennálló szokások megváltoztatását kilátásba helyezni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az, interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga illeti meg. Gr. Széchenyi György: Igen t. Ház! Csak arra vagyok kénytelen rámutatni, hogy, saj-