Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-287

314 Az országgyűlés képviselőházának fel, három olyan szempont, amely bizonyos aggodalommal töltötte el a felszólalókat. Azt mondották, hogy a választók akaratának szabad megnyilvánulását három befolyástól kell megmenteni: a közigazgatás, a pénz befolyása és a demagógia. Változatlanul magamévá teszem ezt a felfogást és magam is úgy gondolom, hogy ez a három veszedelem az a három sárkány, amely ellen ezt a kis palántát, ezt a választójogi elindulást meg kell védeni. Nálunk mind a mai napig egészen speciális helyzetben volt a közigazgatás. Sajnos, a közigazgatási apparátus egy-egy választás alkalmával azt tartotta feladatának, hogy neki mindeu körülmények között és minden eszközzel ki kell szolgálnia az uralmon lévő kormányzati rendszert. Messzemenő és ma már csak akadémikus értelmű vita volna, ha rámutatnék arra, hogy milyen lehetetlen szakadék * támasztott ez^ a tény a vezetők és a vezetettek, a közigazgatási tisztviselők és a falu népe között. Egy-egy ilyen választás alkalmas volt arra, hogy hosszú évekre megmérgezze a népnek vezetőihez való viszonyát, egy-egy ilyen választás alkalmas volt arra, hogy ellenségként állítsa egymással szembe azokat, akik ott a kis falu határai között élve* fokozottan voltak utalva arra, hogy egymást támogassák, hogy egymás iránt kölcsönös megbecsüléssel és szeretettel legyenek. Rem éljük, hogy miután a közigazgatási apparátusnak a választásokban való szerepét sikerült a minimumra viszszaszorítani és mivel a titkosság úgy sem adhat lehetőséget a közvetlen befolyásolásnak olyan mértékben, mint eddig, ez az anomália, ez a mérgező anyag kiküszöbölődik a magyar közéletből. Rendkívül fontos a másik szempont, a pénz szerepe a választáson. (Malasits Géza: Pénz nélkül nem lehet választást csinálni! Kapitalizálják a választást, belekerül majd rengeteg pénzbe! — Zaj. — Elnök csenget.) Éppen erről akarok beszélni. (Propper Sándor: Lédermann nem ad több pénzt! Az biztos! — Malasits Géza: Elkapják a szakállát, majd ad! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezzel kapcsolatban különféle kifogások merültek fel a javaslat tárgyalását megelőzőleg és tárgyalása alatt is abban a tekintetben, hogy hatalmas nagy kerületeket képez az új javaslat, az egyéni kerületeket nagy mértékben megnöveli és _ rendszeresíti a törvényhatósági lajstromok intézményét, már pedig egy ilyen nagy kerület megszervezése, adminisztrálása, bizalmi férfiakkal való ellátása, az összeköttetés fenntartása olyan nagy apparátus megmozdulását követeli meg, hogy a pénztelen jelöltek képtelenek lesznek fellépni. Ez eo ipso magávalhozza azt, hogy minden politikai csoport kénytelen lesz magát egy vagy más, irányban eladni, hogy a választáshoz szükséges pénzt megszerezze. Ez kétségtelen és talán ez a legnagyobb veszedelem, amely ezt a most alkotás alatt álló törvényjavaslatot fenyegeti, őszintén megvallom, hogy ez ellen komoly védelmet a javaslatban nem látok. De legyen szabad arra figyelmeztetnem, hogy a kiskerületek, amelyek ma fennállanak, ebben a tekintetben semmivel sem jobbak. Ahol két-háromezer választó van, Önként adódik a gondolat, hogy ezeket személy szerint és egyenkint meg lehet venni és itt a mai rendszer mellett a szó szoros értelmében a szavazatok megvásárlása fejlődött ki. Mégis miután a titkosság bizonyos mértékben itt is enyhülést ad, a javaslatnak ezt a rendelkezését 287. ülése 19S8 március 28-án, szerdán. egyszerűen, mint szükséges rosszat — abból az okból, mert nem tudtunk valami jobbat a helyébe tenni, — el kellett fogadnunk. Fontos még a demagógia szerepe a választáson. Ezen a téren kétélű fegyverhez voltunk kénytelenek nyúlni, amelyet a választási agitáció megszorításával vettünk bele a törvényjavaslatba. Ha a törvényt majd tisztességesen hajtják végre, akkor ezek az intézkedések nem lehetnek veszedelmesek, ha azonban ennek végrehajtását is az a szellem fogja uralni, amely a legutóbbi választásoknál is megnyilvánult, akkor ez a legnagyobb veszedelmet jelenti. Sajnos, az utóbbi időben sorozatosan kellett tapasztalnunk azt, — és ennek nincs semmi személyes és agresszív éle — hogy azok, akik a kormány támogatásával pályáztak mandátumokra, a demagógiát sokkal nagyobb mértékben űzték, mint az ellenzéki jelöltek. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon és a középen. — Farkas István: Ezután is így lesz!) Tudtam, hogy lesz ellenmondás és vártam a közbeszólásokat is. (Patacsi Dénes: Önmagáról tudja! Kormánypártinak lépett fel!) Nézze, Dénes bátyám, ezt a régi lemezt otthon Baranyaszentlőrincen lejátszhat ja, de itt már a kutyát sem érdekli. (Patacsi Dénes: Azt hiszi, ön, hogy mindig csak tömegekkel van dolga! Majd lesz! — Zaj.) Ön az elit. (Esztergályos János: Ejnye, Dénes! —• Malasits Géza: Nem kell előre beszélni ! Úgyis tudjuk, mi lesz!) A kormánytámogató jelölteknek 'az, a csoportja, amely demagógiáról panaszkodik, de a demagógiát maga űzi, nagyon hasonlít az aesopusi mese farkasához, amely a vízfolyásnál fenn állt és a bárányt azzal vádolta meg,, hogy megzavarja előtte a vizet. Ebben a tekintetben sok egymás szomérevetnivalónk nincs, mert peccatur extra et intra muros, vétkezünk a falakon kívül és belül, de azt hiszem, ha nyugodtabb atmoszféra alakul ki és a titkosság itt is kiegyensúlyozottabb f

helyzetet hoz létre, akkor ez a demagógia alábbhagy. Ezt én nem a levegőből mondom, hanem azoknak a tanulságoknak alapján„ amelyek a már most is titkosan választó kerületekben kialakultak. A székesfővárosban például, ahol 1920 óta választanak folyamatosan titkosan, kialakult egy bizonyos állandó és stabil politikai közvélemény. Kialakult a pártok egyensúlyi helyzete. Nagyjában és egészében tisztában vannak egymással, tisztában vannak híveikkel és tudják, hogy az egyes pártokat kik támogatják. (Rajniss Ferenc közbeszól.) T. képviselőtársam, ennek a rendszernek is mag' van a maga hibája; bizonyos kisded-korrupciók, kijárások, a képviselő előszobájában a küszöb átlag minden két évben elkopik. Ezt nagyon jól tudom, de viszont a demagógiával szemben mégis valami védelmet jelent, ha bizonyos stabilizál t^ helyzet, bizonyos politikai egyensúly áll elő és remélem, hogy ez itt is be fog következni. Soká lehetne még • beszélni a különböző szempontokról, amelyek itt ennél a javaslatnál szóba jöhetnek, tekintettel azonban arra, hogy néhány perc múlva a tanácskozásra szánt idő. Je fog telni, befejezésül még csak egy gondolatot szeretnék felvetni. Egy törvény annyit ér, amennyit annak végrehajtása ér. Akármilyen kinn« gonddal csiszolja is a törvényhozó az egyes szakaszokat, akármennyire is iparkodik félre nem érthető szövegbe önteni a gondolatokat, ez tökéletesen sohasem sikerül és soha sem. sikerülhet. Olyan törvényt imég nem al-