Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-286
Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. . 293 jogi törvényünk felépül, hogy a parti növedék a part tulajdonosáé. Ezt akarja meggátolni a javaslat. Ha ez törvényerőre emelkednék, egy csomó jogi kérdést vetne fel. Ki fogja ugyanis megállapítani, hogy melyik az az elhagyott meder? Kérdezem, kimutatható-e az eredeti középvonal? Mennyi per lesz emiatt, a perek sorozata kerül majd a bíróságok elé! Jönnek azonban egyéb vízjogi kérdések isHa nem kapja meg az illető egyén a vizet, akkor elveszik tőle az élővizet, az azon való forgalom lehetőségét, elveszik tőle a halászati jogokat. Azután jön a másik kérdés. Ha a víz a túlsó ingatlanra csatolja az illető földjét, mi lesz az út kérdésével? Hogyan fog az illető a Tiszán átmenni? Hidat, pontont épít, vagy hajóval, csónakkal jár át a túlsó oldalra? Nincs útja, amelyen a földjéhez járjon- Nem azt mondom, hogy ez a rendelkezés nem helyes,, ha alaposan ki van dolgozva; ennek a jogi vitának eldöntésébe nem is akarok 'beleavatkozni. Csupán csak azt állítom, hogy egy ilyen fontos jogi kérdés szabályozását, amikor tulajdonjogról, tulajdonosokról, egy csomó vitás kérdés szabályozásáról lehet szó, nem szabad eljárási jogi kérdésekkel foglalkozó törvényjavaslatba belefoglalni. Méltóztassék idehozni az új vízjogi törvényt és abban méltóztassék ezt a jogi felfogást érvényesíteni s ennek minden részét odacsatolni. Legyen szabad felolvasnom Lázár igazságügyminiszter úrnak egy nyilatkozatát. Tulajdonképpen ezt a törvényjavaslatot ő szerkesztette, ő hozta ide, a jelenlegi, igazságügyminiszter úr csak örökölte és magáévá tette1931 augusztus 4-én egy konkrét esetben — mert ez nem új kérdés, nagyon sokszor előforduló kérdés — az igazságügyminisztériumtól a különböző gazdasági minisztériumok,, a földmívelésügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium — hiszen a kataszteri kérdések odatartoznak — szakvéleményt kértek. Ebben a szakvéleményben a következőket mondta a miniszter úr (olvassa): »Ami a mai bírói gyakorlatot illeti, a bíróság a legtöbb esetben a folyó lassú meder változtatásához az iszap olás jogi következményeit fűzi, mint 'ahogy az esetek legtöbbjében az ilyen mederváltoztatás valóban az iszapolás útján keletkezik. A «bírósáig az adott esetben például kimondta, hogy ha valamelyik folyó az egyik partját lassan, észrevétlenül mossa eL a túlsó parton isizapolás folytán új földterület keletkezik, az elmosott part tulajdonosa a túlsó parton iszapolás által keletkezett területre igényt nem tarthat, mert az természetes iszapolás, az parti növedék.« Azt mondta ugyanebben a szakvéleményébein az igazságügyiminiszter úr, hogy ezen nem lehetett változtatni az új polgári törvénykönyv tervezetéiben sem; ez a jogi állapot van meg a róimai jogban, az osztrák polgári törvénykönyvben, a porosz Landrechtben, a hajor Landrechtben, Code Civile-hen és az olasz törvényekben is. Mi itt új jogi rendelkezést, tulajdoni rendelkezést akarunk statuálni, egy eljárási szabályokat magában foglaló törvényben. En ezt kifogásolom. Ha a miniszter úr ezt (bennhagyja, arra az esetre írásban indítványt terjesztettem elő az igen t. Ház, elé, azt a kellő időhen beadtam. Indítványoztam, hogy a törvényből a második bekezdés utolsó mondata hagyassák ki; ha pedig ezt az .indítványomat a Ház nem fogadná el, akkor a bekezdés második mondatából a »víz kimutatható eredeti középvonalának« szavak hagyassanak el és helyettük a »tényleges birtoklás« szavak iktattassanak be. Különben a törvényjavaslatot elfogadom. > Elnök: Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat illeti a szó. Farkasfalvi Farkas Géza: T. Ház! Én éppen az ellenkező állásponton vagyok, mint előttem szólott t. barátom, (Derültség,) de egész nagy vidékek helyzetét ismerem és hivatkozom is egy érdekelt vidék egyik képviselőjére, Illés József képviselőtársamra, (Illés József: Ügy van!) aki szintén kitűnő jogász és azt hiszem, nem hajlandó jogi zsombékok végett a lényeget elejteni. (Illés József: Fiat iustitia, et pereat mundus! Nem tartom ezt az elvet! — Derültség.) Az 1885:XXIII. tcikkben lefektetett visszásság az, hogy e törvény 4. §-a a következőket mondja (Olvassa): »A vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatatlan alkatrésze. Az átellenes parti birtoknál a meder középvonala képezi a birtokhatárt«, az 5. § szerint pedig a (Olvassa): »Természetes iszapolások és a mederben támadt szigetek a parti birtok növedékét képezik.« Ez nagyon helyes volna, ha valami csekélységről, néhány ölről volna szó, de egész vidékeken sorozatosan fordul elő, hogy az egyik parton lévő terület birtokosainak földjét a Tisza, vagy a Duna a lassú mederváltoztatás által lassankint elmossa, a ráesik oldalon lerakja, úgyhogy egyes birtokosoknak ma egy talpalatnyi földjük sincs, míg a másik oldalon ugyanannyival szaporodik más birtokosok területe. Itt száz és száz holdakról, sőt az egész országban — azt hiszem — »ok ezer holdról van szó, amelyeknek régi birtokosai kétségbeesetten nézik, hogy nekik már egy talpalatnyi földjük sincs és az ő volt földjükön a Tisza, vagy a Duna lassú meder változtatása következtében a túlsó oldalon vígan szántanak és legeltetnek mások. Ez az elképzelhető legnagyobb igazságtalanság. Már annakidején a törvényhozó is gondolta, hogy itt valami baj lesz, mert azt mondta, hogy (Olvassa): »Ha a víz ereje által valamely birtoknak felismerhető része« — hangsúlyozom, felismerhető része — (Tovább olvassa): »elszakíttatnék és a szemben vagy alább fekvő birtokhoz vitetnék, a volt birtokos az ekként elszakított földnek továbbra is tulaj' donosa marad, feltéve, hogy ezen tulajdonjogát az elszakítás napjától számított egy év alatt igénybe veszi ...« Egészen más dolog az, ha a folyam valamely területet elszakít és az felismerhető marad, de amikor a folyam lassan változtatja a medrét, azt lehetetlen egy év alatt konstatálni, mert hiszen lassan rakódik le az iszap és az sem konstatálható, hogy az az iszap éppen abból a földből van-e. Ez teljes lehetetlenség és ebből szörnyű igazságtalanság származik. Nagyon kérem a t. Házat, méltóztassék ezt a javaslatot eredeti alalkjáfen elfogadni, mert ezzel nagy vidékeken megnyugvás fog keletkezni és megszűnik az az igazságtalanság, amelyet az 1885. évi vízjogi törvény idézett elő. Én örömmel fogadom el a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául eredeti szövegezésében. Elnök: Szólásra következik Mózes Sándor ' képviselő úr.
