Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-286

280 Az országgyűlés képviselőházának Nem szorosan ebbe a javaslatba, hanem a költségvetés keretébe tartozik annak megállapítása, hogy a telekkönyvvezetői státusba tartozók mely része léphet a VII. fizetési osztályba s közülük milyen hányad tartozik a VIII., IX., stb. fizetési osztályokba. Ha ez a felfogás helyes, akkor meg vagyok róla győződve, hogy a mélyen t. igazságügyminiszter űr igen nagy jót tesz a telekkönyvvezetői karral, amikor régi törekvéseinek teljesítésével, vagyis az érettséginek törvényhozási úton való megkövetelésével egyidejűleg megnyugtatja a telekkönyvezetőket a tekintetben, hogy a költségvetésben nem fog hiányozni intézkedés arra nézve, hogy a telekkönyvvezetők bejuthassanak a VII. fizetési osztályba. Itt utalok arra, hogy korábban négy középiskola mellett is elérhették a telekkönyvvezetők a VII. fizetési osztályt, hiszen egy részük egészen a 7000/1925. M, E. számú rendelet hatályba lépéséig, az úgynevezett Tamássy-féle státusrendezésig beléphetett a VII. fizetési osztályba. 1925 július 1-én a helyzet az volt, hogy a telekkönyvvezetők közül 18 a VII. fizetési osztályba, 122 a VIII,, 111 a IX. és 19 a X. fizetési osztályba tartozott. Ezt megszüntette az előbb 'hivatkozott miniszterelnöki rendelet és az 1925/26. költségetvési évtől kezdve nincs telekkönyvvezető a VII." fizetési osztályban, de egyébként a kisebb fizetési osztályok szerinti beosztás is rendkívül hátrányosan tolódott el a telekkönyvvezetők terhére. Az 1925-ös 122 VIII. fizetési osztályúval szemben ma csak 80, a 111 IX. fizetési osztályúval szemben ma 144, és a 19 X. fizetési osztályú telekkönyvvezetővel szemben ma 150 X. fizetési osztályú van. Kétségtelen, hogy ez nehezen elviselhető helyzet annak a telekkönyvvezetői karnak a számára, amelynek működését mint közvetlen megfigyelője namicsak nagyrabeosülöni, hanem bámulattal nézem odaadását, lelkiismeretes, hivatalos időt nem tekintő buzgóságát, azonkívül azt a határozott, magas szaktudást, amivel a telekkönyvvezetők kötelességüket, pontosan, lelkiismeretesen és a telekkönyvi jog szempontjából is kifogástalanul látják el. A miniszterelnök úr programmja szerint egyik legfőbb törekvésünk kell, hogy legyen a hitelviszonyok rendezése, a hitelélet felelevenítése a mezőgazdaságban, a falusi gazdák körében. Minthogy a telekkönyv ebben a legnagyobb szerepet játssza,, a telekkönyvvezetőkről e programm megvalósításánál megfeledkezni nem szabad, mert a programm gyakorlati keresztülvitelének egyik biztosítéka éppen a telekkönyvvezetők jogos kívánságainak teljesítése. (Mózes Sándor: Létszámszaporítás is kell.) A létszám szaporítását indokolttá teszi az a tény, amiről a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak is tudomása van, hogy erősen emelkedett a telekkönyvi beadványok száma. Budapesten 1936-ban 1925-tel összehasonlítva kétszeresére emelkedett. Vidéken ugyanez^ a helyzet. Évek hosszú során át óriási restanciával küzdöttek a telekkönyvi hatóságok és a telekkönyvvezetők külön elbánást érdemelnek azért, hogy akkor, amikor a gazdasági válság által előidézett megrohanás folytán úgyszólván leküzdhetetlen káosz nehezedett a telekkönyvekre, amikor ezerszámra állottak ott az elintézetlen darabok, amikor nem lenetett a telekkönyvhöz hozzájutni az elintézetlen attatorlaszok miatt, akkor a telekkönyvvezetők, akiknek pedig csak a bírói intézkedések végrehajtása és bejegyzése volna a feladatuk, eio

: adói tervezetek készítésével, vagyis íogalmazoi 286. ülése 1938 március 22-én, kedden, j munkával siettek nagy elfoglaltságuk mellett, hivatalos időn túl a bíróságok segítségére. Megérdemlik tehát nemcsak a szimpátia és az elismerés alapján azt, hogy a VII. fizetési oszI tályba bejuthassanak, hanem azért is, mert ez í nem is okoz olyan nagy differenciát. Hiszen az 1 előbb hallottuk az előadó úrtól, hogy az a küI Jönbözet, amelyet a 21. § a bíráknál statuál, csak 18.000 pengős megterhelést jelent az állampénztárnak. Ha a mai státus szerint a telekkönyvvezetők 10 százaléka bemehetne a VII. fizetési osztályba, ez a különbözet csak 21.000 pengő megterhelést jelenten© a

z állam, nak. Akkor, amikor a telekkönyvvezetők ilyen rendkívül értékes, a nemzet hitelélete szempontjából nélkülözhetetlen munkát végeznek, 21.000 pengő többletnek a költségvetés előirányzatával szemben emelkedő bevételek mellett feltétlenül meg kell találnia a maga fedezetét. Mélyen t. Ház! Talán a telekkönyvvezetőkkel foglalkoztam a leghosszabban, hiszen a telekkönyvvezetők sorsát, helyzetét a legközelebbről látom. Éppen a törvényjavaslat rendelkezései teszik kötelességemmé azt, hogy felhívjam a figyelmet a VII. fizetési osztállyal kiegészítésre, amelyet akár ebbe a javaslatba, akár pedig a, költségvetésbe be lehet iktatni. A telekkönyvvezetők a segédhivatali tisztviselői kar egy részét, merem állítani, krémjét alkotják. A segédhivatali tisztviselők, akik úgy a bíróságnál, mint a közigazgatási élet területén mindenütt igen értékes munkát végeznek, arra törekednek, hogy az ő képesítésüket is emeljék fel és érettségit írjon elő a törvényhozás az ő számukra is. A segédhivatali tisztviselők ezt a kívánságukat, amely ugyanazokból az indokokból fakad, amelyeket nagyon helyesen_ megérzett s amelyeknek hangot is adott a javaslat indokolása, memorandumba is foglalták. A memorandumot eljuttatták a mélyen t igazságügyminiszter úr hivatali elődjéhez és eljuttatták hozzánk törvényhozókhoz is. Ennek a törvényjavaslatnak igazságügyi bizottsági tárgyalása alkalmával Meizler Károly képviselőtársam^ a segédhivatali tisztviselőknek ezt a törekvését magáévá téve felszólalt a memorandum mellett és kérte, hogy a segédhivatali tisztviselők képesítését is érettségihez kössék. Az akkor beteg igazságügyminiszter urat helyettesítő Fabinyi akkori pénzügyminiszter úr kijelentette az igazságügyi bizottságban, hogy egyetért a segédhivatali tisztviselők kérelmével, azt magáévá teszi és nem látja akadályát a dolog megvalósításának. Mivel azóta mind az akkori igazságügyi miniszter úr, mind pedig az őt helyettesítő volt pénzügyminiszter úr megváltak tárcájuktól, méltóztassék megengedni, hogy ennek a 16.000 tagot számláló rendkívül értékes és a nemzeti érzés s gondolat fenntartása szempontjából is nagyon fontos társadalmi osztálynak érdekében feltegyem a kérdést a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak, hogy a segédhivatali tisztviselőknek ezt a memorandumát és kérelmét szintén magáévá teszi-e éppen úgy, mint hivatali elődje, illetve annak helyettese és számíthatnak-e ezek a tisztviselők arra, hogy kérelmük teljesítésével és sérelmeik orvoslásával megindulnak azon az úton, amely reményeiknek és fáradozásuknak megfelel. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy 16000 segédhivatali tisztviselőI ről és ennek megfelelően sok-sok családról van