Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.
Ülésnapok - 1935-286
278 Az országgyűlés képviselőházának 286. ülése 1938 március 22-én, kedden. szetesen az igazságügyminiszter egyedül szabályozza. A közalapítványi királyi ügyigazgatóság tekintetében az elnevezés megváltoztatására is ad felhatalmazást a javaslat abból a célból, hogy olyan elnevezést lehessen megállapítani, amely a jelenlegi közalapítványi királyi ügyigazgatóság feladatkörét pontosabban fediUgyancsak a két miniszter rendelettel állapítja meg azokat a szabályokat, amelyek szerint a közalapítványi királyi ügyigazgatóság a közérdekű célzatú alapítványt érdeklő, vagy a közérdekű meghagyással juttatott vagyonokat érintő peres és nemperes eljárásban közérdekből vehet részt. Errevonatkozólag ma megfelelő jogszabály nincs, pedig nagyjelentőségű dolog, w hogy nem állami kezelésben álló, de közérdekű alapítvány peres ós inem peres ügyeiben a közérdek megfelelő képviselethez jusson, különösen akkor, ha az illető alapítvány intéző szervének magatartása nem áll összhangban az alapítvány érdekeivel vagy ha a közérdekű meghagyás teljesítése megfelelő ellenőrzés hiányában elmarad. Ezért megfelelő rendelkezések vannak errevonatkozóan a javaslatban. Az eredeti javaslatot kibővítette _ az igazságügyi és pénzügyi bizottság egy újabb rendelkezéssel, amire a következők megfontolása indította az egyesített bizottságot. Igen gyakran előfordul, hogy közszolgálati alkalmazottak ellen hivatali eljárások, mulasztások vagy hivatali hatalommal való visszaélés címén szegényjogon, nagyösszegű, teljesen alaptalan pereket indítanak, amelyekben az alperesként perbevont tisztviselőnek a perbeli védekezés során sokszor igen jelentős perköltséget kell fizetni még a kereset elutasítása esetén is, mert a megítélt perköltséget — szegényjogon perelvén a felperes — a felperesen nem lehet behajtani. Ez a helyzet nemcsak az érdekelt^ tisztviselőre nézve méltánytalan, hanem az államra, illetőleg az önkormányzati testületre is káros, mert olyankor, amikor a pernyertes tisztviselőnek nagyösszegű és az ő anyagi erejét nyilvánvalóan meghaladó költségei merülnek fel a hivatalos ténykedései miatt ellene indított perben, a közület alig^ zárkózhatik el a tisztviselő perbeli védekezésével felmerülj: és az ellenfélen be nem hajtható perköltségek megtérítései elől. Mind a közszolgálati alkalmazott érdekében, mind pedig a közület szempontjából indokolt tehát, hogy ilyen perekben a tisztviselő ne legyen kénytelen képviseletével ügyvédet megbízni, — és itt a hangsúly azon van, hogy ne legyen kénytelen — ( hanem a kincstári jogügyi igazgatóság, illetőleg az önkormányzati testület tiszti főügyésze is képviselhesse őt, aki a perben amúgyis résztvesz, mert a kereset rendszerint nemcsak a tisztviselő ellen, hanem egyúttal az állam, illetőleg az önkormányzati testület ellen is irányul. Minthogy azonban lehetnek olyan esetek, amikor a tisztviselő ragaszkodik ahhoz, hogy a perben az általa választott ügyvéd útján védekezhessék, illetőleg, amikor a tisztviselő képviseletének a kincstári jogügyi igazgatóság, vagy a tiszti főügyész útján való ellátása a közület szempontjából nem kívánatos, — ilyen eshetőségek is fennforoghatnak — erre is gondol a javaslat és kimondja, hogy a képviseletnek a kincstári jogügyi igazgatóság, illetőleg a tiszti főügyész útján való ellátását arra az esetre kell korlátozni, ha 1. azt maga a tisztviselő kéri; 2. ha arra az igazságügyminiszter, illetőleg a törvényhatóság első tisztviselője, illetőleg a megyei város polgármestere engedélyt ad. A bizottsági tárgyalás alkalmával Tomcsányi Vilmos Pál képviselő úr olyan értelemben szólalt fel, hogy közszolgálati érdekből szükséges volna a tíizervezeti rendelkezések olyam irányú továbbfejlesztése, aimelymek iéirtelrnébesn az igazságügyminiisztériuni fogalmazó személyzetének a bírák és ügyészeik résziére törvényes rendelkezés alapján megállapított .azonos képesítésű tagja miinden vonatlkoizáishan ugyanazokat az illetményeket kapják, laimielyek a bírák és ügyészek számára járnak. Ez a kérdés azonban gyakorlatilag már megoldást nyert, mert minisztertanácsi határozat folytán az illető tisztviselők a kérdéses pótlékot személyi pótlék alakjában megkap.'ák. T. Ház! Átmeneti és hatályba léptető rendelkezésekkel végződik a javaslat. Átmeneti rendelkezés például az, hogy telekkönyvvezetővé, illetőleg fogházfelügyelővé vagy fogházgondnokká az is kinevezhető két évig, akinek nincsen ugyan érettségije, de a jelen törvényjavaslatban megszabott kellékeknek egyébként megfelel. Ugyancsak átmeneti rendelkezés, — azonban pénzügyi szempontból nagy íónrossága van és felesleges jogvitáknak vágja el az útját — hogy akit a törvény hatálybalépése előtt neveztek ki _ olyan állásra, amelyben előző szolgálati idejének a javadalmazás szempontjából való beszámításra igénye van, az esetleges illetménytöbbletet csak a jelen törvény hatálybalépésének napjától kaphatja meg. Ezekben voltam bátor a javaslatot ismertetni, , tisztelettel kérem, méltóztassanak azt úgy általánosságban, f mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Drobni Lajos! Drobni Lajos: T. Ház! Amikor égető gazdasági és szociális problémák gyötrik ' r a világot, amikor nyugati határainkon világpolitikai események zajlanak le s amikor a miniszterelnök úr győri beszédében egy négyéves hatalmas nép- és nemzeterősííő, országépítő programmot fektetett le, talán kontrasztnak és kicsinyességnek látszik, hogy a Ház olyan javaslattal foglalkozik, amely az igazságügyi szervezet körébe tartozó rendelkezések tárgyában módosításokat r tartalmaz s címváltozásokat, minősítésemelést ós bizonyos fizetési osztályoknál meglévő ellentétek áthidalását tárgyalja. Felfogásom szerint azonban tévedés azt hinni, hogy itt kontraszt van és hogy ez kicsinyes dolog, mert ez a törvényjavaslat is szorosan beleilleszkedik a kormányzat és a törvényhozás ama kötelességébe, hogy egyetlen pillanatot, egyetlen alkalmat sem szabad elszalasztani, amikor a megnyugvás megteremtésével az állami élet alapjait erősítjük, amikor a képesítés felemelésével a jövő alapjait rakjuk le. Ezt a gondolatot látom én ebben a törvényjavaslatban. A bírósági fogalmazói kar az ország jövendőbeli bírói kara. A fogalmazói karnál egyrészt az elmúlt idők gazdasági helyzete, másrészt pedig az értelmiségi pályán meglevő túltermelés eltolódást hozott létre. Ez az eltolódás megnyilatkozott abban, hogy míg azelőtt a képzett jogász a bíróságnál mint joggyakornok kezdte pályáját, addig ma a joggyakornokká válást megelőzi a bíróságnál a joggyakorlatra való bocsátás és a fogalmazógyakor-
