Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-282

180 Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1938 március 16-án, szerdán. alkalmazott értelmiségi foglalkoztatottsagu férfiak száma 16.845-tel szaporodott, ugyanakkor a nőké 24.220-szal. Ha az államot és a közületeket veszem, azt látom, hogy az állam és a közületek kenyerét evő értelmiségi foglalkoztatottsagu férfiak száma ez alatt a 30 év alatt 19.722-vel ősökként ugyanakkor, amikor a nőké 19.497-tel szaporodott. Hogy ez az eltolódás nem egészséges, azt — azt hiszem — vita tárgyává tenni nem lehet. Éppen így nem lehet egészségesnek tartanom azt, ami a tanítórendbelieknél ugyanígy megmutatkozik, hogy 1929-től 1936-ig, tehát hét esztendő alatt, 4783 volt a tanítóképzőintézeti hallgatók száma. s ugyanakkor 8498, tehát majdnem kereken duplája a női tanítóképzőintézeti hallgatók száma. Ez nem egészséges állapot. Az a plusz, amely ma előttünk van, bizonyítja, hogy nem egészséges a nőknek ez a térfoglalása az életben, mert hiszen a r férfiaknak kellene elsősorban családalapítás .és egyéb okok miatt is a munkalehetőségeket elfoiglalniok. Amikor mindezt megállapítom, csak elismeréssel nyilatkozhatom arról a kultuszminisztériumban különösen újabban tapasztalható gyakorlatról, amelyet Hertelendy miniszteri tanácsos úr és mások is nagyon helyesen folytatnak, hogy tudniillik újabban elsősorban férfitanerőket igyekeznek elhelyezni, elsősorban azokat, akiket szerintem egyedül lehet például egy magános, egyedülálló tanyai iskolába kitenni. Mert egy nő legfeljebb csak egy-két tanerős tanyai iskolába való. de nem való egy magános, egyedülálló tanyai iskolába. Mindezek után legyen szabad néhány a tanítósággal kapcsolatos nem sérelmet, hanem X olyan dolgot előhoznom, amelynek szolgálata és kielégítése az igazán nagyérdemű műnkét végző tanítóság elismerését szolgálja. Nem beszélek a városi tanítóságról,, hanem főképpen a tanyai tanítóságról beszélek, amely összehasonlíthatatlanul rosszabb helyzetben f van, mint a városi tanítóság. A tanyai tanító ki van vetve az Isten háta mögé egy tanyai iskolába, ha betegség fordul elő, ha behívást kap valami értekezletre, ha vásárolnia kell, mindig és mindig egy-egy új többletkiadása all elő, szemben^ a városi tanítóval. Ha gyermekei neveléséről van szó, megint egy többletkiadás mutatkozik, mert hiszen messze &• városba kell beküldenie a gyermekét, a városi tanítónak azonban, aki helyben van, nem kell számolnia ezekkel a kiadásokkal. Nekem tehát az volna a tiszteletteljes kéréseim, hogy a tanyai tanítóság részére méltóztassék már egyszer működési pótlékot megállapítani. (Helyeslés a joi boldalon.) Szükséges volna ez a pótlék, a tanyai tanítóság meg is érdemli és az egyenlő elbánás elve is azt követeli, hogy a tanyai tanítóság megkapja azt a működési pótlékot, amely a városi tanítóval teljesen azonos életfeltételek, anyagi és gazdasági feltételek: közé helyezi őt, aki ki van oda vetve az Isten háta mögé, aki ott küszködik és vergődik. Ez a «költség megtérülne. A legtöbb tanító tanyai tanítói lakást kap. En kijáró képviselő vagyok a szó nemesebb értelmében, mert íkijárok a^ kerületembe és kijárok a tanyavilágba is és — megmondom őszintén — látom azokat a rossz és elhanyagolt tanyai lakásokat és ismerek tanítót, aki a VIII. fizetési osztályban van és a teljes lakbérét visszatartja az állam azért a tanyai tanítói lakásért, amelynek minősége egyáltalában nincs arányban a VIII. fizetési osztálybn járó lakbérrel. A másik kérésem az, hogy a helyettes tanítói intézményt méltóztassék vagy megszüntetni, vagy — szerintem még helyesebben — méltóztassék intézményesen (megoldani a helyettes tanítók ügyét. A helyettes tanítói rendszer a háború alatt jött létre, akkor »alkalmaztak először helyettes tanítókat, hiszen tudjuk, hogy tanítóságunknak talán 60 vagy 80 százaléka kiment a harctérre és el kell isimerni, hogy igazán elsőrangúan, nagyszerűen megállta ott a helyét a magyar tanítóság. A háborúba vonult tanítóik helyére alkalmazták először a helyettes tanítókat és mindmáig megmaradt ez az intézmény, ma is vannak helyettes tanítók előbb 100 pengő, újabban 80 pengő fizetéssel. De ez a 80 pengő is 75 pengőre csökken, mert 5 pengő elmegy az Otbá.-ra, kereseti adóra és egyebekre. Am tartsuk aneg a helyettes tanítói intézményt, s nem is főiként a 75 pengő ellen van kifogásom, de szüntessük meg azt a rendszert, hogy valaki öt-hat esztendeig is helyettes tanító legyen ezzel a fizetéssel. Legyen egy esztendeig helyettes tanító. Ügy vélem, hogy a törvényjavaslat alapján, amely az egészséges és ütemes utánpótlást lehetővé teszi, biztosítható lesz az, hogy egy esztendő után a helyettes tanítók automatikusan kineveztessenek. Tartsuk meig a helyettes tanítókat, mert szükség van rájuk, hiszen szomorúan láhattuk, hogy sokszor hetekig nincs tanítás a tanyai iskolákban, ha megbetegszik a tanító, ha a tanítónő anyai örömök elébe néz, vagy más ok miatt nem tud tanítani. Vitán felül áll, hogy milyen hátrány az tanulmányi szempontból, hogy hetekig nem járnak be az iskolába a tulajdonképpen kézibe se fogott iskolásgyermekek. Tartass ék meg a helyettes tanítói intézmény és ha valahol lehetősége, vagy szüksége mutatkozik egy tankerület keretén belül a helyettes tanító alkalmazásának, akkor táviratilag rendeltessék oda, hogy egy napra se akadjon meg a tanítás. T. Ház! Az igazgatók részére is — és pedig ismét főképen a tanyai iskolai igazgatókra gondolok — szükségét látnám a működési pótlék megállapításának. Az a tanyai igazgató, aki kijár a messze tanyavilágba, aki kocsira kénytelen ülni, aki kartársat egy elhagyott helyen, ahol igazán nem lehet sehová beszállásolni, köteles néha napokig vendégül látni, aki folyton úton van, ruháját rossz parasztszekereken koptatja, aki sokkal több kiadást kénytelen teljesíteni, mint általában a tanyai és főként a városi tanító, megérdemli, hogy működési pótlékban részesíttessék, hogy 10 tanerőig legalább havi 10 pengő és 10 tanerőnként emelkedve, maximálisan havi 40 pengő működési pótlék adassék neki. De adassék meg ez a működési pótlék, legalább fele arányban, a városi igazgató-tanítónak is. T. Ház! Mindenkit a szerint fizetnek és becsülnek meg, hogy mit kap a kezébe és mit alkot, mit készít belőle- Az az egyszerű gölöncsér, aki kantákat, agyagkorsókat és r agyagtálaikat készít, sokkal kevés ebb munab ért kap, mint az, aki a kerámiai gyárakban nagyértékű vázákat készít. Még többet kap az, aki arannyal Vagy ékszerrel dolgozik. A tanítóságra van bízva a mi legnagyobb kincsünk, a magyar jövő, a magyar gyermek. A tanítóság^ egy még ki nem alakított anyagot kap kezébe. Michelangelo azt mondotta, hogy minden kőtömbben szobor van, csak ki kell hozni belőle. Igen, így van. A tanító nem carrarai márványt kap, a tanyai tanítónő és tanító a legtöbbször közönséges, egyszerű, darabos, bár-