Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-281

Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1938 március 11-én, pénteken. 161 mert egyedül csak így, ezen az úton szerezhetik meg maguknak a képességet és a jogot is arra, hogy gazdasági életünkben később vezetőszerepet töltsenek be. Jogászállam vagyunk és. sajnos, nálunk az a felfogás érvényesül, hogy a jog mindenre képesít, pedig mennyivel könnyebb volna, meggyőződésem szerint, a minisztériumban levő, igen sokszor magas és felelősségteljes állásban levő egyénnek a helyzete is akkor, ha nem jogi ismeretek alapján kellene szakvéleményt mondania, szakkérdésekben döntenie, tehát olyan kérdésekben intézkednie, ahol alapos gazdasági, kereskedelmi vagy pedig technikai ismeretek szükségesek. Ha az ember ma felveti azt a kérdést, hogy a különféle vállalatoknál, gyárakban, üzemekben, ahol ma legtöhbnyire külföldiek vannak, miért nincs megfelelő számban magyar szakmunkás, magyar munkavezető vagy esetleg mérnök, akkor rendesen azt a választ kapja: azért, mert nem rendelkezünk elég olyan magyar szakemberrel, akik ezeket a helyeket megfelelő módon he tudná tölteni. (Müller Antal: Ez tévedés, ma már van elég!) Akár igaz ez a megállapítás, akár pedig nem, (Müller Antal: Nem igaz!) mindenesetre lesújtó. Ha ez a megállapítás igaz, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a múltban szakoktatásunkat bűnös mulasztások terhelik, (Mózes Sándor: Űgy van!) amelyeket sürgősen pótolnunk kell és jóvátenni legsürgősebb kötelességünk; ha pedig nem igaz és ez csak kibúvó alkar lenni, akkor ezt semmiképpen sem szabad szó nélkül és intézkedés nélkül hagyni. Lehetetlennek tartom, hogy a magyar földön működő gyáraikban, vállalatokban a magyar, intelligens, képzett szakemberek csak megtűrt egyének legyenek, (Müller Antal: Pedig így van!) akiket csak kényszerűségből, vagy a látszat kedvéért helyeznek el ott, de akiknek éppen ezért soha döntő és vezető szeretjük a nemzet gazdasági életében nem lesz. (Mózes Sándor: Ebben az irányban kérünk intézkedéseket!) T. Ház! A törvényjavaslat által létesíteni kívánt gazdasági szakiskolák azonban nem tudják feladataikat megfelelő módon betölteni akkor, ha nem történik megfelelő gondoskodás arról, hogy ezekben a középiskoláikban válogassák ki azokat a kiváló képességű tanulókat, akik ott a gazdasági élet egyes ágaiban, az iparban, a kereskedelemben, vagy a mezőgazdaság terén kiváló érzékkel rendelkeznek és akár elméleti, akár pedig gyakorlati tudásuk ré^én feltűnnek. Ezeket a kiváló tanulókat teljes államköltségen küldjük ki külföldre, ha kell, akár esztendőkre is, azokra a helyekre, ahol a megfelelő szakismereteket legjobban elsajátíthatják. (Mózes Sándor: Helves idea!) TurToim, hogv -taaä államinak ez 'meglehető® megterhelést Jelent, de egyetemes nemzeti érdek ezt az áldozatot meghozni, mert meg vagyok győződve róla, hogy bőségesen meg fogja hozni a kamatait és idővel gyümölcsöző tőkévé változik, amikor ezek a külföldről visszatérő, nemcsak vezető pozíciók betöltésére alkalmas fiatalok, hanem egvszerü szakmunkások és eervszerű üzemvezetők is, itthon fogják tudni külföldi tapasztalataikat, tudásukat és szakismereteiket érvénvesíteni és ezáltal mód és alkalom nvílík rá, hogy olyan utódokat neveljenek, akik feladataiknak mindenben tökélete• sen meg fognak tudni felelni. T. Ház! Helyesnek tartom a javaslatnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVII. azt a rendelkezését, amely a tantervet úgy óhajtja megállapítani, hogy külön tantervet készít a fiúk és külön tantervet állapít meg a leányok számára, sőt még megadja a módot és lehetőséget arra is, hogy a helyi adottságoknak megfelelően egy különleges helyi tantervet készítsenek el. Tisztában vagyok azzal, hogy egy tantervnek a törvényben való szabályozása lehetetlen, mert hiszen annak mindig a mindenkori viszonyokhoz kell alkalmazkodnia és módosulnia, ha a maga feladatát megfelelő módon akarja betölteni. Már a bizottsági tárgyalás során is szóvátettem és legyen szabad most is még egyszer hangsúlyoznom azt a kérelmemet, hogy ezeknek a tanterveknek megállapításánál ne egyéni elgondolások és szempontok érvényesüljenek, hanem inkább olyan szakemberek elgondolásai, akiknek megvan a kellő kapcsolatuk a gyakorlati élettel. (Mózes Sándor: Ez nagyon helyes idea!) Kívánatos lenne, ha ezeknek a véleményét nemcsak kikérnék és meghallgatnák, hanem követnék is. Ha a kultuszminiszter úr ezt a szerény kérésemet figyelembe venné, azt hiszem, a jövőben nem ismétlődnének meg olyan jelenségek, mint amilyenek jelentkeztek a folyó év folyamán is a gimnáziumok első osztályai tantervének megállapításánál, melyről maga a kultuszminiszter úr kénytelen volt elismerni azt, hogv a gyakorlati életben megbukott. Ugyancsak meglehetős aggodalomra ad okot, legalább is e tekintetben, a kereskedelmi iskoláknak ma közképen forgó órarendje. Hogy ezek az új iskolák a megkívánt célnak meg tudianak felel ni. ez elsősorban a tantervek észszerű ösz«zeálUtasától és az elvégzendő anyag helyes kiválogatásától függ, T. Ház! A gvfíkorlati középiskolákról szóló javaslat indokolásának általános része kimerítően foglalkozik azzal a kérdéssel, miért vált szükségessé a leánviskolák nagyobbmérvű átszervezése és _ennek kapcsán a leánynevelés kérdésének újabb rendezése is. Naevon helyesen • jegyzi meg, hogv ennek a kérdésnek megoldása nemcsak iskolai, hanem elsősorban társadalmi kérdés is. Ezt a kérdést világosan én talán úgy formuláznám meg, hogy mi a no helvzete a mai társadalmi és gazdasági életbenf T. Ház! Kétségtelen, hogy a jelen'törvénytervezet egy lépéssel előbbre viszi ezt a kérdést, de gyökeresen megoldani nem tu dia- nedig ez is olyan égető és fontos problémája közéletünknek, amellyel nemzetünk jövője érdekében behatóan foglalkoznunk kell, amelyet előbb vagy utóbb, de gyökeresen meg kell oldani. Vannak a nőnek kötelességei a családdal, a társadalommal, a fajával, nemzetével szemben és az államhatalom nem tűrheti el szótlanul, hogy a nő ezek alól a kötelezettségek alól egyszerűen kivonja magát, amelyeknek elvégzésére Isten rendeléséből egyedül ő hivatott. A jelen törvényjavaslatnak tárgyalását nem partom alkalmasnak arra, hogy ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozzam, legyen szabad azonban már ezúttal is megjegyeznem annyit, hogy véleményem szerint végeredményben a nőnek nem az elsőrendű feladata, hogy a kenyérkereső pálván helyezkedjék el, (Ügy van! Ugy \vani a balköetpen.) hanem elsősorban az, hogv ;íjó feleség és jó családanya legyen. (Ügy van! 'Üay van! helyeslés a baloldalon és a balközéven.) Ha a női líceumok tantervének összeállítása ennek az elgondolásnak megtelelő módon alakul ki, ha ennek a tananyagnak osz24