Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-280

120 Az országgyűlés képviselőházának 280, ibályok 103. §--árnak (2) bekezdése alapján kiadta a mentelini-bizottiságnak. A mentelmi bizottság a hozzáutasított bejelentést annak elvi jelentőségére való tekintettel fokozott gondossággal tette megvizsgálásának tárgyává. A nyíregyházi ügyvédi kamara vonatkozó felhívásának eredetben való becsatolása folytán a mentelmi bizottság a tényállást tisztázottnak tekintette. A mentelmi bizottságnak e bejelentés folytán azt a kérdést kellett vizsgálat tárgyává tennie, hogy az országgyűlés képviselőházának valamelyik tagja ellen irányuló ügyvédi fegyelmi eljárás elrendelése vagy lefolytatása, illetve az 1937:IV. te. 150. §-ában meghatározatt elnöki felügyeleti intézkedés gyakorlása sérti-e a mentelmi jogot. (Mozgás és zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni és a képviselőház üléstermét ne használják fel társalgóteremként. Huszovszky Lajos előadó: E kérdés elbírálásánál a mentelmi bizottság abból az általános elvi szempontból indult ki, hogy az országgyűlés tagjainak mentelmi joga kettős védelmet nyújt a törvényhozóknak és pedig I. kizárja azt a lehetőséget, hogy az országgyűlés tagjait e minőségben kifejtett ténykedéseikért a parlamenten kívül álló tényező felelősségre vonhassa. II. maga az országgyűlés határoz abban a kérdésben, hogy valamelyik tagja ellen folyamatba tett eljárás, melyet az illető mint magánszemély követett el, lefolytatható-e vagy sem. Ezek előrebocsátása után nem kétséges, hogy a bejelentést abból a szempontból kell megvizsgálni, hogy a kifogásolt igazoló nyilatkozattételre szóló felhívás kiadásával megsértetett-e a mentelmi jognak előbb említett II. ága. A mentelmi jognak betűszerint nem kodifikált, de a magyar parlamenti gyakorlattal a törvény erejével egyenlő értékűvé emelt és más törvényhely ráutaló nyilatkozataival (1867 :XII. te. 47. §., 1878 :V. te. 19. §., 1896: XXXIII. te. 32. §.,1912:XXXn. te. 15. §., 1920:1. te. 3. §., 1925.-XXVI. te. 181. § és 1929 :XXX. te. 76. §.) megerősített ezen alapelvei magában foglalják tehát azt a szabályt, hogy a törvényhozók mentelmi joigát megsértik olyan eljárásoknak az illetékes ház engedélye nélkül való folyamatbatétele által is, amelyeknek alapjául a törvényhozónak magánjellegű tevékenysége szolgált. Ez az elgondolás vezette a törvényhozást akkor, amikor nemcsak konkrét jogesetek elbírálásánál (pl. Dréhr Imre volt népjóléti és munkaügyi államtitkár esetében), hanem jogszabályalkotó tevékenységében is azt az elvi álláspontot juttatta kifejezésre, hogy a törvényhozó ellen irányuló fegyelmi eljárás megindításához a mentelmi jog felfüggesztése szükséges. A közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. te. 76. §-ának (6) bekezdése a következőket mondja a köztisztviselők ellen indítandó fegyelmi eljárás szabályozásával kapcsolatban: »Az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát ez a törvény , nem érinti. Olyan tisztviselő ellen tehát, aki az országgyűlés valamelyik házának tagja, fegyelmi eljárást csak mentelmi jogának felfüggesztése után lehet elrendelni vagy folytatni.« ülése 19È8 már cuts 10-én, csütörtökön. Bár az ügyvédi rendtartás tárgyában hozott 1937:IV. te. a törvényhozó ügyvédek ellen irányuló fegyelmi eljárás megindításáról . hasonló intézkedést nem tartalmaz, a mentelmi bizottságnak mégis az az álláspontja, hogy a fenti törvényhely olyan félre ne mérthető módon juttatta kifejezésre azt az elgondolást, illetve elvi felfogást, hogy a fegyelmi eljárás megindításához a mentelmi jog felfüggesztése szükséges, hogy hasonló intézkedésnek az új ügyvédi rendtartásból való kimaradásából a jogszokás útján való jogszabályalkotás lehetőségének meghagyására, nempedig az 1929 :XXX. te. 76. §-ban foglalt elvi állásponttal ellentétes felfogás kifejezésre juttatására kell szükségszerűen következtetni, mint ahogy a meutelmi jog általában parlamenti gyakorlaton alapszik. Erre nézve hivatkozik a mentelmi bizottság a képviselőház igazságügyi bizottságának 1884. évi május hó 1. napján beterjesztett jelentésére, amely szerint: »A törvényhozó testület tagjait általában megillető mentelmi jog, — melyre nézve az 1867 :XII. te. 47. §. közös ügyek vitelére kiküldött delegáció felelőtlenségével kapcsolatban hivatkozik, — nem írott törvényen, hanem a parlamenti gyakorlatban kifejlődött szabályokon alapszik.« Nem kétséges, hogy úgy a törvényhozás fenti állásfoglalásai, mint a mentelmi bizottság mostani állásfoglalása sem azt célozza, hogy a testületek fegyelmi jogkörének gyakorlását a törvényhozó tagokkal szemben lehetetlenné tegye, — hanem csupán azt az álláspontot akarja kifejezésre juttatni, hogy olyan testületek, amelyekbe való belépést bizonyos hivatásszerű tevékenység gyakorlása céljából törvényes rendelkezések tesznek kötelezővé, — törvényhozó tagjaikkal szemben csak az országgyűlés illetékes házának előzetes engedélye alapján folytathassák le a fegyelmi vizsgálatot. A mentelmi bizottságnak Nánássy Imre országgyűlési képviselő ezen bejelentésének érdemi elbírálásánál mindezeken kívül figyelembe kellett venni azt a körülményt is, hogy az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságánál az 1937 : IV. te. 122. §-a értelmében • a kamara ügyésze mellett a fegyelmi eljárásra hivatott ügyvédi kamara helyén levő kir. ügyészség mint közvádló önállóan résztvehet a vád képviseletében s így az autonóm testületként jelentkező kamara ügyészének ténykedésén felül önállóan is befolyást gyakorolhat a fegyelmi eljárás menetére. Ami pedig a konkrét esetet illeti, nyomatékosan hangsúlyozza a mentelmi bizottság, hogy az 1937 : IV. te. 150. §-ban körülírt igazoló nyi; latkozat megtételére szóló felhívás a mentelmi jog megsértésének nem tekinthető, azonban az igazoló nyilatkozatnak pénzbírság terhével való bekövetelését a mentelmi jog szempontjából nem tartja megengedhetőnek. A fent hivatkozott törvény 150. §-ának utolsó mondata kifejezetten előírja ugyan, hogy a felhívott ügyvédet a felhívásiban figyelmeztetni kell arra, hogy a nyilatkozat elmaradása esetén az ügyvédi kamara pénzbírságot fog kivetni ellene, ennek ellenére az ügyvéd-törvényhozókkal szemben a büntető rendszabályra való utalás nem alkalmazható. Mindezek alapján a mentelmi bizottság javasolja a t. Képviselőháznak, állapítsa meg, hogy ebben az ügyben a nyíregyházi ügyvédi kamara elnöke azzal, hogy nevezett képviselőt