Képviselőházi napló, 1935. XVII. kötet • 1938. március 3. - 1938. április 7.

Ülésnapok - 1935-279

Az országgyűlés képviselőházának 279, szőlőt termelnek, különösen a hegyvidéken, az adóhátralék 250, sőt 300 százalékra is felmegy. De ez még nem minden; ma már elnéptelened­nek ezek a szőlővidékek, elköltöznek onnan az emberek, gyermek már kevesebb születik, itt lesz az egyke magva ezeken a vidékeken. Minthogy a minisztérium intézkedései ezekre a borvidékekre eddig nem terjedtek ki és mert határozott ígéretet sem kaptam, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az államtit­kár úr válaszát tudomásul vehessem- (Helyes­lés a balközépen.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az államtitkár úrnak a földmívelésÜP'vi mi­niszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Petro Kálmán képviselő urnák a földmívelésügyi és pénzügyminiszter urak­hoz intézett interpellációja. (Halljuk! Halljuk! a Jobboldalon.) Kérem a jegyző urat, szívesked­jék felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Beter­jeszti-e a kormány a hegyközségi és szesztör­vényjavaslatokat oly időben, hogy az még a költségvetés letárgyalása előtt letárgyalható legyen?« . • 1 •' Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: Igen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy két gondolatot lopjak el Meizler képviselőtársam és Marschall államtit­kár úr beszédéből. Meizler képviselőtársam azt mondta, hogy jubileumi beszédet mond. En­gedjék meg, hogy én is azt mondjam, hogy ju­bileumi beszédet mondok, de nem egyéves, ha­nem legalább tízesztendős jubileumi beszédet, mert ebben a Házban már több mint tíz eszten­deje követelik azt, amiről én ma fogok beszélni. (Ügy van! balfelöl.) Méltóztassék azt is meg­engedni, hogy Marsehall államtitkár úrnak igazat adjaik abban, hogy a borkérdésben ő ma­gyar kérdést, akar elintézni. En a szeszkérdés­ben ugyancsak magyar kérdést kívánok látni. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Moj­zes János: Fellmer elment!) Magyar kérdésnek tekintem és ebből a szemszögből vizsgálóim meg. Nagyon szomorúan kell megállapítanom azt, igaza van Meizler képviselő úrnak, hogy ebben a Házban a, szeszikérdésben egyöntetű a vélemény, egy, vagy két képviselőben van el len zeke ennek a kérdésnek és mégis mi törté­nik? (Nagy zaj. — Alföldy Béla: Szegyeijük őket! — Horváth Zoltán: Mi lesz a pártkasz­szával? — Farkas István: Szeszeznek az urak' — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petro Kálmán: A pénzügyminiszter és n minisztereklök ígéretet tett a szesztörvény­javaslat beterjesztésére, s a képviselőház gróf, Károlyi Viktor képviselőtársunk indítványára' utasította a kormányt arra, hogy a szesztör­vényjayaslatot terjessze be, de annaik ellenére, hogy a múlt esztendőben november 10-én meg­interpelláltam a pénzügyminiszter urat. és ő a következő ki jelentésit tette — (olvassa): »erre a válaszom az, hogy a szesztörvény tervezete a jövő héten kerül az érdekeltségek elé és mi­után egy határozati javaslathoz hozzájárult a (kormány, mely szerint a szesztörvényt e nap­tári év végéig beterjeszti — és még soha ígére­tet meg nem szegtem, (Meizler Károly : Hol n pénzügyminiszter úr? — Farkas István: Hol­nap már nem lesz itt!) lehet, hogy az a hibám, hOigy keveset ígérek, de azt megtartom, — azért ülése 1938 március 9~én, szerdán. 101 kijelentem, hogy a szesztörvényjavaslat be fog terjesztetni« — a szesztörvény nincs beter­jesztve. Igen t. Ház! Legyen szabad nekem a nagy sajnálatomra távollévő miniszter úr helyett (Felkiáltások balfelöl: Hol van?) bejelenteni azt, hogy a beterjesztés elmulasztása nem min­den tekintetben az ő hibája, mert a pénzügy­miniszter úr, bár nem egy héten belül adta ki az érdekeltségnek az előadói tervezetet, hanem később, három hét múlva, december első nap­jaiban, amikor az érdekképviseletek nem tud­ták kellően letárgyalni és megtárgyalni a szesz­törvényjavaslatot, a maga részéről éppen kará­csonyi ünnepeit, a karácsony és újév közötti vakációt és újév napját használta fel a szesz­törvényjavaslat tárgyalására. Akkor az érde­keltek egy része azt kívánta tőle, hogy ne telje­sítse azt az ígéretét, hogy a szesztörvényjavas­latot 1937 december 31-ig beterjeszti. (Alföldi Béla: Kik voltak azok? — Felkiáltások: Tessék megmondani! Neveket kérünk! — Zaj.) Pedig úgy volt, hogy a Ház 1937 december 30-án vagy 31-én éppen erre a célra egy ülést fog tartani. ígéretet kaptunk azonban, hogy a szesztörvény­javaslatot 1938-ban az első ülésnapon a pénz­ügyminiszter úr beterjeszti. (Czirják Antal: Ha nem kartel volna az úr!) Az első ülésnap régen elmúlt. Én interpel­lálni szerettem volna már hetekkel ezelőtt, de az volt a kívánság, hogy ezt ne tegyem meg, mert a szesztörvény javaslatot rövid időn belül beterjesztik. Tovább azonban nem lehet várni, annál is kevésibbé, mert nem tudom, hogy módja lesz-e a pénzügyminiszter úrnak Gömbös Gyula azon hagvatékát és kérését teljesíteni: »Tihamér, csináld meg a szesztörvényt!« (De­rültség 'és mozgás. — Gr- Festetics Domonkos: Még belebukik szegény! — Farkas István: Ti­hamér már nem csinálja meg. sokkal kelleme­sebb foglalkozása lesz! — Elnök csenget.) Leseyen szabad rátérnem arra a. kérdésre, hogy miért is nem került betei'iesztére a szesz­törvényjavaslat. (Halljuk! Halljuk!) Amikor az előadói javaslat elkészült, ez el­len mindenkinek volt kifogása; csak egyedül a pénzügyminiszter, Fabinyi Tihamér volt őszinte, egyenes és becsületes, hogy úgy mond­jam önzetlen, mert ő meg akarta csinálni ezt a szesztörvényt, (vitéz Csicsery-Rónay István: Meg is fogjuk!) Más okok miatt nein lehetett megcsinálni. Azért nem, mert mindenkinek ki­fogása volt az ellen az előadói tervezet ellen, amelyet előterjesztettek. (Baross Endre: Nekem nem! Egyetlen voltam!) Akkor a pénzügyminiszter úr annyira am­bicionálta ezt a dolgot, hogy megpróbálta a bé­kés megegyezést és összehívni az érdekeltsége­ket. Először a borérdekeltséggel tárgyalt és ezt össze akarta egyeztetni az ipari szeszérdekelt­séggel. Éppen a pénzügyminiszter úr határozott kívánságára létre is jött egy egyesség, amely a következőképpen festett. Az ipari szeszérde­keltség és ennek révén a Szeszértékesítő Szö­vetkezet — amelyet már nem merek igazi ne­vén szeszkartelnek nevezni, mert ezt mindig kikéri magának, mert szégyenli, ha így neve­zik — (Alföldy Béla: Operabarátoknak^ nevezi magát! — Derültség.) hajlandó volt átvenni 25.000 hektoliter borból főzött szeszt, abban az esetben, ha a seprős bor ára Malligand-f okonként lesüllyed 1-4 fillérre, abban az esetben, ha 9 fil­lér lesz a szőlő ára és abban az esetben, ha 9 fillér lesz cukorfokonként a must ára. De csak 1 akkor, ha egyszersmindenkorra eltörlik a tör­15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom