Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-258
Az országgyűlés képviselőházának 258. oldalon: Kikérjük magunknak! — Br. Berg Miksa: Azt sem tudják a képviselő urak, miről van szó! — Némethy Vilmos: Az a szándéka a miniszter úrnak! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kérem az interpelláló képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Boczonádi Szabó Imre: T. Ház! Kistarcsa és Kerepes községeken át naponta 21 vonatpár halad és ebből csak egy vonat, a postavonat az, amely nem a közvetlen útvonalon, hanem az úgynevezett csömöri hurokvágányon megy át, — ez négy kilométerrel hosszabb, mint a rendes közvetlen közlekedési útvonal — és a Hév. mégis e négy kilométerrel hosszabb útvonal után számítja Kerepes és Kistarcsa viteldíját. Ha földrajzilag nem is, de menetrend és tarifa szempontjából tehát ezeket a községeket a Hév. négy kilométerrel távolabbra helyezi Budapest határától. Ennek kapcsán legyen szabad felvetnem a kérdést a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, van-e tudomása arról, hogy a Hév. tarifája a mai gazdasági rendben és gazdasági életben túlmagas, még pedig nemcsak az alapokmány szerint, hanem a Máv. viteldíjaival szemben is? Tisztelettel kérdem, van-e tudomása arról, hogy a Hév. Kerepes és Kistarcsa vonalán négy kilométerrel hosszabb vonaltávolság után számítja a tarifát, mint amilyen távolságra e községek Budapesttől a valóságban vannak. Mély tisztelettel kérem, hogy e kérdésiekben a szükséges lépéseket megtenni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. Háztól az előbb itt elhangzott kijelentésemért, de egy beszélgetés során olyan -sértésben volt részem, amelyet vissza kellett utasítanom. (Helyeslés jobbfelŐl. — Br. Berg Miksa: Azt sem tudják, miről van szó!) Eckhardt Tibor t. képviselő úr azt mondta a szemembe, hogy egy év óta Magyarországon én csinálom a nyilas-propagandát. (Malasits Géza: Igaza van!) En ezt kétségbevontam, kikértem magamnak — (Malasits Géza felé:) kikérem Öntől ás — és felszólítom a képviselő urat, legyen szíves erre vonatkozó bizonyítékait a Ház elé terjeszteni. Mert én nem szoktam két pártban játszani! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En egy pártnak a tagja vagyok, én minisztere vagyok ennek az országnak, az államfő, a miniszterelnök és egy párt bizalmából és nem ^szoktam kétfelé játszani. {Elénk helyeslés a jobboldalon és' a ködépen,) Vissza kellett utasítanom ezt-az állítást, a t. Háztól azonban bocsánatot kérek, ha megsértettem volna a Ház méltóságát. (Élénk taps. — Br. Berg Miksa: Azért mégsem kocsma!) En azt .mondtam, hogy kocsmában beszélnek így. {Egy hang a baloldalon: Nem azt mondta!) Lehet, hogy izgatott voltam. Bocsánatot kérek a Háztól, (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő úr személyes kérdésben kért szót. Eckhardt Tibor: T. Ház! A kultuszminiszter úr a tényeknek teljesen megfelelően mondotta el itt a közöttünk lefolyt beszélgetést. Meggyőződésem azonban, hogy ha én azt mondom, hogy a kultuszminiszter úr a nyilas^ propagandát egy év óta csinálja, ez nem sértés, hanem állítás. (Felkiáltások jobbfelol: Rágalom! — Br. Berg Miksa: Állítás! — F elkiált áülése 1937' december 1-én, szerdán. 169 sok a baloldalon: Ez állítás 1 , nem sértés! — Andaházi-Kasnya Béla: Van olyan férfi, hogy ha egyszer állította, bizonyítani is meri!) Ha sérteni akartam volna, ezt meg tudom csinálni, de én nem óhajtottam a miniszter urat sérteni. Miután azonban a kultuszminiszter úr felszólított arra, hogy a miniszter úr tárcája keretén belül folyó és hivatalosan tolerált nyilas-propagandáról adatokat bocsássak rendelkezésére, nem fogom elmulasztana, hogy ezeket az adatokat a legrövidebb időn belül a Háznak és az országnak tudomására hozzam. (Némethy Vilmos: Ujfalussy képviselő úr, kérjen bocsánatot, mert ez nem rágalom, hanem állítás! — vitéz Kenyeres János: Ne tessék kioktatni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, 'képviselő urak! A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Boczonádi Szabó Imre t. képviselő úr interpellációjában két kérdést intézett hozzám. Az egyik az, hogy hajlandó vagyok-e a Hév. viteldíját a Máv. viteldíjainak színvonalára leszállíttatni, s a közalkalmazotaknak és a nyugdíjasoknak a Máv. által nyújtott 50%-os viteldíjkedvezményt megadatni. A képviselő úr interpellációjára adott válaszom az, amit Ember Sándor képviselő úrnak adtam ma interpellációjára, hogy a Hév. tarifapolitikája most van revízó alatt és remélem, hogy a folyamatban lévő tárgyalásokon sikerülni fog az utazóközönség által jogosan kifogásolt tarifatételeket összhangba hozni az engedélykiratban megállapított mértékkel. Itt a baj, mint említettem, az, hogy amikor a Bszkr. díjszabását Budapest határáig kiterjesztették, változatlanul meghagyták a Hév. tarifatételeit és így a határig a kedvezményes, a határon túl pedig az eredeti tarifatételek érvényesülnek, így a határállomáson túl fekvő állomásokra vonatkozólag természetesen: átlépték «az engedélyokiratban .megállapított felső határt. Ami most már az engedélyokiratban megállapított tarifadíjtételeket illeti, ezek kétségtelenül magasabbak, mint a Máv. megfelelő tarifadíjtételei. Ez abban leli magyarázatát, hogy a Hév. rövidebb távolságokra szállít, rövidebb vonalai vannak és ilyen rövidebb távolságokkal dolgozó vasutaknál természetesen az egy kilométerre eső önköltség is magasabb. _ Ami a kedvezményeket illeti, a Hév. aközalkalmazotaknak a II. kocsiosztályban 17%-os, a III. kocsiosztályban pedig 40%-os mérséklést ad, körülbelül tehát átlagban 30%-os mérséklés adódik ki. Sajnos, a menetdíjmérséklésekre vonatkozólag az engedélyokiratban semmiféle rendelkezés nincs, úgyhogy a Hév. tulajdonképpen önként adja ezeket a menetdíjkedvezményeket. Az első kérdésre t-ehát az a válaszom, hogy méltóztassék megvárni a most folyamatban lévő általános tarifarendezést; remélem, hogy kielégítő megoldást fogunk tudni találni. A másik kérdés az, hogy a Budapest—Kistarcsa—Gödöllő viszonylatban a Hév. a tényleges vonaltávolságnak megfelelő díjtételeket számítsa. Itt a helyzet az, hogy 1914-ben a Hév. engedélyt kapott az akkori kereskedelemügyi miniszter úrtól, hogy a rövidebb útvonalat kiépíthese, azzal a külön hozzájárulással, hogy ezen a rövidebb útvonalon is a magasabb díjtételeket számíthassa. Ezt azzal indokolta,
