Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. fennálló törvények értelmében de facto és bizonyos mértékig de jure is kizárólagos gyakorlója és birtoklója volt a nemzeti szuverenitásnak, ennek a képviselőháznak, mint törvényhozó testületnek a közjogi hatáskörét vonjuk szűkebbre. Itt tehát oiyan nagyjelentőségű törvényjavaslat tető alá hozásáról van szó, amely lényegébe vág az egész parlamentáris szisztémának, megváltoztatja a törvényhozási két házának egymáshoz való viszonyát, módosulást hoz létre az állami főhatalom mikénti gyakorlása tekintetében és bizonyos mértékig lényegében a parlamentáris népképviselet közjogi jogosítványainak a valóságos »öncsonkítását« követeli a. felsőház javára. (Rupert Rezső: Minden szükség, jog, tisztesség és erkölcs nélkül! — Meizler Károly: Miért fogadja el?) Mert amikor a de facto és de jure is a képviselőház birtokában lévő nemzeti szuverenitás egy részét átruházza a felsőházra, voltaképpen a képviselőház alkotmányos jogkörét vonja szűkebbre és a törvényhozásra gyakorolt befolyását diminuálja. Amikor mindezeknek tudatában és főként tudatában annak a súlyos áldozatnak, amelyet tőlünk e törvényjavaslat, mint törvényhozó testülettől, mint képviselőháztól, tőlünk, mint egyes képviselőktől és talán, mint emberektől is követel, én mindezeknek tiszta és világos tudatában mégis magamévá teszem ezt a javaslatot ... (Meizler Károly: Itt a hiba! — Rupert Rezső: Gömböst másra biztatta!— Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Rupert Rezső: Ez ellen fűtötte Gömböst az egész idő alatt!) Elnök: Rupert képviselő urat állandó közbeszólásaiért rendreutasítom! Antal István: ... ezt azért teszem, mert nvfsrhajlok három olyan döntő arsrumentum előtt, amely (argumentumokat a kérdés megítélésénél és annak tekintetében való állásfoglalásnál figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ezek >az argumentumok: azok a politikai, azok a közjogi és azok a jogelméleti, jogpolitikai és talán helyesebben: »jogempirikus« indító okok, amelyek a javaslat jelentőségénél, célszerű és időszerű voltának megítélésénél tekintetbe jönnek. (Rupert Rezső: Hiába beszél, nem tudja magát visszatórnászni többé, ha alkalmazkodik is! — vitéz Várady László: Halliuk! Ez nem is ide tartozik!) T. Ház! Előre kell bocsátanom, hogy az említett politikai és közjogi természetű indító okok közt nem lehet éles és határozott demarkacionális vonalat húzni, annál a szerves ós logikus összefüggésnél fogva sem, amely a politika és a közjog tudománya, helyesebben a nemzeti élet e két fontos életnyilvánulása közt mindig fennállott, de azért sem, mert voltaképpen e törvényjavaslat előkészítésénél irányadó politikai tényezők voltaképpen egy közjogi cél elérésére^ a felsőház alkotmányos szerepének és jelentőségének az erőteljesebb ki domborítására, helyesebben a felsőházban reprezentált gazdasági és társadalmi érdekek politikai súlyának és közjogi befolyásának a növelésére törekedtek. (Kéthly Anna: Gazdasági érdekek!) Az a polititkai szempont pedig, amely a törvényjavaslat elbírálásánál rendkívül nagy súllyal esik a latba, a megvalósítás előtt álló titkos választójog problémája. Ennek a történelmi jelentőségű parlamenti reformnak keresztülvitele s annak bizonytalan s bizonyos "dése 1937 november 18-án, csütörtökön. 61 mértékig aggodalmakat keltő lehet őségéi 'ellen való prevenció szempontja. Egy erőteljes és hatékony alkotmányos ellensúly kiképzése, amely biztosítékul, szolgálhat arra, hogy ha a nemzeti élet valamely kritikus pillanatában a tömegszenvedélyeik a nemzeti akarat fölé kerekednek, ez a nemzeti akarat mégis a megfelelő, józan és ésszerű korlátok között nyerjen megnyilatkozást és érvényesülést. (Meizler Károly: Szóval még mindig sötétbeugrás! Tizenkét éven át hallottuk ezt! — Propper Sándor: Gyönyörű reform!) Ez a politikai szempont volt a javaslat benyújtásának közvetlen indító oka és bár a bizottsági tárgyalásokon hallottunk olyan hangokat is, amelyek a választójog és a felsőházi reform kérdése közt fennálló szoros összefüggést kétségbe vonni igyekeztek, én semmiféle indító oikát nem látom annak, hogy e két kérdés között fennálló kétségtelen politikai junk+im tényéről ne vegyünk tudomást. (Propper Sándor: Direkt passzol a reformkormányhoz! — Meizler Károly: Hol van ez a reformkormánytól?) Bár teljes mértékben igazat adok Eckhardt Tibor képviselőtársamnak, aki ezzel a javaslattal kapcsolatban — célozva a felsőháznak vázolt mérséklő és kiegyenlítő szerepére — a bizottságban azt mondta volt, hogy ha »erősebb a motor, legyen erősebb a fék is,« mégis fel kell hívnom a t. Ház figyelmét arra, hogy a kérdés megítélésénél még két nagyon fontos más szempontra is figyelemmel kell lennünk: egy történelmi és egy gyakorlati jogpolitikai szempontra. T. Ház! A történelmi szempont az. hogy a magyar felsőház — hívták azt légyen akár Tabula Procerumnak, akár főrendiháznak, akár fp'teőbáznak, akár felsőtáblának — sohasem a »fékminőség« és az »akadályjelleg« célzatával fejlődött ki a magyar történelem folyamán. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Ugy van!) Annak a szerepnek .a betöltésére, viszont — & ez az a • gyakorlati jogpolitikai szempont, amire az imént céloztam, — amelyet egyes képviselőtársaim, így Eckhardt Tibor és Bethlen István gróf képviselőtársaim is várnak ettől a javaslattól, — hogy tudniillik a nemzeti élet egy kritikus pillanatában, amikor a tömegszenvedélyek zabolátlan áradása esetleg e'öntené a nemzeti közvéleményt és a nemzeti akaratnak valamely tömegpszihózis hatása alatt kialakult deformált megnyilatkozása, talán a radikalizmus örvénye felé vinné a nemzetet — mondom ennek a szerepnek betöltésére a felsőházat alkalmasnak nem tartom. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Úgy van!) Sőt tovább megyek, t. Képviselőház! A világ egyetlenegy felsőházát sem lehet ilyen szerep betöltésére alkalmasnak tartani. (Erődi-Harrach Tihamér előadó: íígy van!) Ami a történelmi szempontokat illeti, a magyar felsőház nagymértékben különbö'zik a többi államok hasonló testületeitől. A magyar felsőház nem mesterséges konstrukció, hanem szerves történelmi fejlődés eredménye. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A magyar felsőház egy históriai produktum, amely nem olykép alakult ki és született meg esetleg valamely aJikoitlmányrefoirm során, (Rupert Rezső- Akárcsiaík az Ausztriával való dualizmus!) hogy akadályozója és fékje legyen a nemzeti akarat megnyilatkozásának, hanem olyképpen született meg és alakult ki, mint az egységes és osztatlan magyar törvényhozás egyik tanácskozó testülete, amelynek az a feladata, hogy egységessé, teljessé és hiarm'O'nikussá tegye a nemzeti akarat szavát és hangját.