Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-255

Az országgyűlés képviselőházának 255. ülése 1937 november 18-án, csütörtökön. 59 lásról van szó, ez azonban viszont nem érdeke az országnak, (Farkas István: Ugy, mint Mohács előtt is szabotáltak az urak!) ezért tehát állást kell ellene foglalni. (Propper Sándor: A reformkonmány .aranytálcán viszi!) Marad A bizalmatlainság a népképviselettel szemben és hozzá egy elő

1 erezett bizalmatlanság, mert hiszen voltaképpen az a parlament, amely ellen szólna, még meg sincs,, holott a bizalmatlanság a demokráciának veleszületett előjoga és nem' helyes, ha a felsőház a főrend urak idegen tollakkal óhajtanak ékeskedni. A. történelem tényei azt mutatják, hogy az ilyen "bizalmatlanságra a népnek, a népképviseletnek, a parlamentnek több joga és több oka van. (Ügy van! Jlgy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A kapitalizmussal, a nagybirtokkal, meg a panamákkal szemben!) Nincs tehát Dozitív indok és nincs is ennek a törvényjavaslatnak pozitív aktualitása. T. Ház! Egy ilyen reformnak esetles lehetne indoka, lehetne alapja, mondjuk, egy választott szenátussal szemben; egy választott szenátussal szemben talán lehetne beszélni valamelyes szükséges reformokról, de nálunk ilyesmiről nincs szó, mert nálunk ilyen választott szenátus nincs, ettől mi még nagyon messze állunk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Nálunk a felsőházban választott tagokkal, legfeljebb, ha mutatóban találkozunk, de azok sem választott tagok, hanem kiküMöttek, munkás pedig még mutatóban sem található. (Ügy van! Ügy van! a, szélsőbaloldalon.) Amikor 1926-ban szükségét érezték, hogy bizonyos rétegek kiküldöttei számára biztosítsanak helyet a felsőházban, a tulajdonképpeni munkásság számára nem adtak, nem juttattak képviseletet, (Farkas István: Nem létezik! Csak a munkája hasznát élvezik az urak!) Ami igenis megfelel annak a szűkkeblűségtől eltöltött gyakorlatnak, amely itt, sajnos, régi tradíció, régi hagyomány. (Kéthly Anna: Es ezt a tradíciót kell tisztelni!) Végeredményében tehát ez a dolog úgy áll, hogy ezt a törvényjavaslatot is korrektivumnak szánták, de korrektivumnak egy demokratikus parlamenttel szemben és én igenis, azt hiszem, hogy helyénvaló, ha felvetjük itt a kérdést, hogy tulajdonképpen van-e még valaki, aki bizonyos történtek atán hisz abban, hogy a Darányi-kormány egy ilyen választójogot fog megvalósítani? T. Ház! Hallottunk nyilatkozatokat és látunk politikai jeleket, amelyekből, sajnos, arra kell következtetnünk, hogy a Darányikormány a választójogi reformnak nem azt a demokratikus és nem azt a becsületes módját tervezi, amelyre szükség volna és amelyre ígéretek vannak. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ilyen körülmények között azt kell mondanom, hogy minden újabb korrektivum csak újabb jogfosztást jelentene, mégpedig hitelre, előlegre, puffra — ahogy népies nyelven mondani szokták — úgyhogy á kormánynak ez az eljárása és ez a szándéka egyelőre legalább indokolatlan és nincs értelme, (Farkas István: Ugy van! Magyar nemzeti szempontból sincs értelme!) de igazságtalan is, mert hiszen még arról a meg sem született demolkratikus parlamentről akarják már előre is lehúzni a bőrt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T- Ház! Beszélni kellene végül valamit arról a bizonyos egyeztető eljárásról, amelyet ebben a törvényjavaslatban terveznek, azokra az esetekre, amikor a két Ház között ez a véleménykülönbség fennáll. (Farkas István: Mind a kettőt fel kell akkor oszlatni és új választást elrendelni, az volna alkotmányos eljárás.) Itt első megtekintésre úgy áll a dolog, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának erevonatkozó részei sem tiszta helyzetet nem teremtenek, sem kielégítő módon nem szabályozzák és nem oldják meg a dolgot. így például nem látjuk anna'k a szabályozását*, hogy milyen időpontban kell összeülnie annak a bizonyos közös bizottságnak, azután nem látjuk tisztázva és szabályozva, hogy például a két Ház meddig tárgyal külön-külön ezeknek a felmerült konfliktusoknak az esetében, úgyhogy ha az itt tervibevett szakaszokat vesszük alapul, akkor azt kell mondanunk, hogy egy a főrendeknek nem tetsző javaslat esetében két esztendő a minimum, ameddig elszabotálhatják a képviselőház akaratát és kívánságát, de ha alaposabban neki fognak látni, talán még hoszabb ideig is. (Farkas István: Gyorsvonati tempó! Ezt örökölték Gömböstől!) Már pedig, ha valami a szükséges evolúcióval ellenkezik, ha valami antidemokratikus, akkor ez SM* és egy ilyen nye pozvolim megadása a főrend urak számára igenis veszélyes lehet. T. Ház! A nagykapitalizmus és a nagybirtok eddig is eléggé nyomja az államot, a kormányzatot és ennek intézményeit. Szerintünk ezeknek minden' hatalomgyarapodása csak újabb tápot szolgáltathat az elégedefenségre és a meglevő elégedetlenség fokozására. (Farkas István: Úgy van!) Hallottuk tegnap a kormánypárt t. első szónokának beszédét, amelyben hivatkozás történt arra, hogy egy híres angol alkotmányjogtudós megállapítása szerint a törvény és a jog a nemzet jelleme. Igaz. (Rupert Rezső: Azért kell engedni a nemzeti jelemet érvényesülni!) Ennek a jellemnek erejét, tisztaságát, kell követelni szénnek garanciája és előfeltétele a nép joga és a nép jogának megőrzése, megtartása és fokozása. Sok mindenről beszélt a t. kormánypárti szónok, többek közt például a francia szenátus messzemenő jogairól. (Propper Sándor: Azt választják! — Farkas István: Válasszuk mi is!) Én ezzel szemben nem akarok részletesebb fejtegetésekbe, vitába bocsátkozni, de ha a francia szenátus jónak látja, hogy az utóbbi években kormánybuktató praxist folytasson, akkor, ha az ember a francia történelmet jól megtanulta és jól ismeri, csak annyit mondhat, hogy az ilyen szenátusi praxisnak megjön majd a maga böjtje. (Györki Imre: Szenátüsbuktatás lesz!) Ez azonban nem a mi dolgunk, nem a mi feladatunk. A mi feladatunk: őrködni a magyar népképviselet jogai, szabadsága felett, (Mozgás jobbfelől.) Ezeket óhajtottam ennek a törvényjavaslatnak kapcsán szíves figyelmünkbe ajánlani. Teljesen igazat adok Rupert t. képviselőtársunk felfogásának és azoknak a szempontoknak, amelyeket ő, kitűnő különvéleményében kifejtett. Sajnos, ha a magyar viszonyokat, a magyar politikai állapotokat, a magyar nép kívánságát, a magyar nép helyzetét vesszük figyelembe és ezzel kapcsolatban vizsgáljuk azt a szándékot, amely ebben a törvényjavaslatban kifejezésre jut, akkor azt kell monda-