Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 25U. ülése 1937 november 17-én, szerdán. 53 iassék tehát úgy feltüntetni a dolgot az or- | szag közvéleménye előtt, mintha a kartelhatalmasságok le akarnák nyelni a gazdákat és a gazdaórdekeket veszélyeztetnék. Ez egy kicsit túlzás. (Klein Antal: Hatezer pengő ezeknek nem sok pénz!) Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Hátra van még az ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Brandt Vilmos jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét. — Andaházi-Kasnya Béla: Személyes megtámadtatás címén szót kérek! A miniszter úr azt mondta, hogy nem mondok igazat!) Elnök: Az ülés jegyzőkönyvének felolvasását megkezdtük. Kíván a képviselő úr a személyes megtámadtatás jogcímén felszólalni? (Andaházi-Kasnya Béla: Igen!) A szó a képviselő urat megilleti. Andanázl-Kasnya Béla: T. Képviselőház! Nagy sajnálattal hallottam, hogy a miniszter úr egyik közbeszólásomra azt mondta, hogy állításom nem igaz és hogy harmadszor volt kénytelen megcáfolni. A miniszter úrnalk ez az állítása, amikor azt mondja nekem, hogy nem mondtam valót, akaratlanul is eszembe juttatja Edvi-Illés Károly volt kitűnő ügyvédet*, aki ,m ügyvédjelölteket a következőkép oktatta: ha valaki perel egy fazekat, akkor azt kell mondani, hogy nem adta a fazekat, alperes nem kapott kölcsön fazekat, amit viszont kölcsön kapott, az törött volt, harmadszor pedig visszaadta. Ugyanezt látom az igen t. miniszter úr szavaiban, mert a miniszter úr azt mondja, hogy a Hasz.-esoport nem kötelezte magát lenmagtermelésre, illetve arra, hogy a gazdáktól termelt lenmagot átveszi. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Az nera »illetve«, az más!) Miniszter úr, méltóztassék megnézni a vegyészeti gyárosok országos egyesületének évi jelentését, amelyben benne van, hoey ők igenis vállalkoztak erre és azt mondják, hogy rajtuk kívülálló okoknál fogva nem tudtak eleget lenni az átvételi kötelezettségnek, mert nem volt annyi termés, nem volt annyi az eredmény, amennyit akartak. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Nahát!) Ez magyarul azt jelenti, a miniszter úr ugyanezt mondta, hogy nem vehették át, tehát nem vették át azt, amire vállalkoztak, tehát a miniszter úr elismeri ebben, hogy a Hasz.-esoport igenis vállalkozott arra, hogy az^ előírt mennyiséget át fogja venni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez egészen más beszéd!) Ezzel szemben tény az, hogy a miniszter úr az egyik oldalon azt mondja, hogy nem kötelezték magukat, a másik oldalon pedig azt mondja, hogy nem volt módjukban átvenni, tehát bár elismeri a tudat alatt, hogy kötelezték magukat, de nem vehették át. Még egyet kell kérdeznem a miniszter úrtól. Ha nem ez az agrárszempont lebegett az igen t. iparügyi kormány előtt* hát milyen szempont tette szükségessé, hogy egy nagy külföldi gyári vállalatnak, illetve e három gyárból alakult Hasz.-osoportnak odaadja az egész magyarországi

r szappangyári iparosság ellátásához szükséges nyersanyagmennyiségetl (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Igaz ez?) Ez így van, a miniszter úr is nagyon jól tudja, hogy ez a három gyár vam csak abban a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. helyzetben, hogy nyersanyagot hozhasson be es a kisipart alimentálja. En a miniszter úr személye iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetem s mikor egyik oldalon visszautasítom azt a megállapítást, hogy valótlant mondottam, a másik oldalon megkérdezem tőle ezekután, ha nem az agrárérdek, hát mi bírta a miniszter urat arra, hogy egy nemzeti ajándékot nyújtson egy ilyen vállalatcsoportnak? Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! A képviselő úr említett kérdését, illetve állítását más formában tette, mint amire most hivatkozik. Méltóztassék megnézni a Naplót és talán megkérdezni a hallgatókat, meg fog győződni, hogy a képviselő úr úgy interpellációjában, mint közbeszólásában mindig azt állította, hogy ez a Hasz.-csoport len.magtermelésre vállalkozott. Én az első alkalommal és a második alkalommal is azt mondottam, hogy ez nem áll, a Hasz.-esoport nem vállalkozott lenmagtermelésre, csak arra kötelezte magát, hogy az ipari növénytermelők, illetve a gazdák által a megkötött termelési szerződések alapján kitermelt lenmagot át fogja venni. Ez lényeges különbség, képviselő úr. jMostani felszólalásában azt mondotta, hogy »illetve vállalkozott« erre- Nem »illetve vállalkozott«, hanem csak erre vállalkozott és miután a gazdák által felajánlott minden mennyiséget felvett, szerződéses kötelezettségének eleget tett. Hogy nem tudott elég lenmagot vásárolni,, az nem az ő hibái a volt. Ez volt a válaszom és minden ezzel ellenkező állítás téves. Amint a múlt alkalommal is mondtam, lényeges különbség van a között, hogy vájjon termelésre vállalkozott-e, vagy pedig csak átvételre, mert ha termelésre vállalkozott volna és nem termelt volna elég lenmagot, akkor igenis felelősségre lett volna vonható. Miután azonban nem termelésre vállalkozott, hanem csak a mások által termelt lenmag felvételére, ha nem volt elég lenmag, természetes, hogy nem volt felelősségre vonható. Méltóztassék tehát most már negyedszer tudomásul vermi, hogy ha a képviselő úr ismét azt fogja állítani, hogy a Hasz.-esoport vállalkozott lenmag termelésre és nem termelt eleget, akkor azt fogom mondani, hogy ez nem áll. (Andaházi-Kasnya Béla: Ennek ellenében kapott-e monopóliumot, vagy sem?) Nem kapott monopóliumot, mert először is 1934-'ben köttetett ez a megállapodás, amikor még nem voltam miniszter, méltóztatnak tehát tudni, hogy én nem adtam nekik monopóliumot, másodszor ez a monopólium érvényre nem jutott, mert az sem áll, hogv egyedül ez a társaság kap behozataH engedélyt. A képvisel úr nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett olajkartel, a hármas csoport mellett behozatali engedélyt kap a koprára a Mauthner-csoport, azután az egész pipereszappanbrans és azonkívül egy szappangyár,, a pestvidéki szappangyár. (Andaházi-Kasnya Béla: Az pipereszappan szintén!) Tehát nincs kizárólagos behozatali engedélye. (Andaházi-Kasnya Béla: Még egyet tessék mutatni!) A képviselő úrnak már a múltkor is megmagyaráztam, hogy mind egyformán vagy vámmentesen hozzák be a nyersanyagot, vagy