Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-273
576 Az országgyűlés képviselőházának 273, hagyatott figyelmen kívül. Es ón is az állampolgárság;, a büntetlen előélet, az erkölcsi kifogástalanság kérdéseinek tisztázásián felül az érdemesség fennforgását is megkívánom, mert szükségét látom annak, hogy azok^az egyének, akiknek nevét megmagyarosítom és ezzel Őket névben hasonlóvá teszem azokkal, akik magyar nevüket magyar faji leszármazásuk alapján viselik, uiegíelélő érdemeket szereztek legyen a hazával szembem Hogy ez az, érdemesség miben áll, az egyénileg nyer elbírálást. Az azonban kétségtelen, hogy a harctéri érdemek elsősorban jönnek figyelembe. Minthogy tehát a névváltoztatási ügyek elintézését nem lehet egyszerű'sablon-munkának tekinteni, hanem azofc diseretionális hatáskörben különböző szempontból megfelelő felülbírálatot igényelnek, 'kétségtelen, hogy, tekintve a kérvények nagy számát, az ügyek intézésében ivan egy kis késedelem. Figyelembevevő azonban azt, amit a 'közelmúltban már a miniszterelnök úr is hangoztatott és amit én is újból kijelentek, hogy ebben az országiban amiatt, hogy neve nem magyar hangzású, senkit semmiféle sérelem, vagy hátrány nemi érhet, a névváltoztatási kérelmek soronkívüli elintézése nem tekinthető oly kívánaloonnak, hogy aa más nagyfontosságú ügyek elintézését is megelőzze. Visszatérve végül az interpelláló képviselő úr harmadik kérdésére, újból csak azt válaszolhatom, hogy megkülönböztetett -kezelés nincsen, a jelenlegi nyilvántartási gyakorlat bármely irányú megváltoztatása pedig csakis az üigykereso feleik sérelmére vezetne. Kérem válaszom szíves tudomásulvételét. Budapest, 1938. évi február hó 7-én Széll József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! A belügyminiszter úr azt állítja írásbeli válaszában, hogy az én interpellációmban elhangzott állítások tévesek, nem felelnek meg a valóságnak Ahogy most végighallgattam a miniszter úr írásbeli válaszát, eszembe jut az a német mondás, amely akként szól, hogy »da<s ist nicht wahr, wahr ist viel mehr«. Mert a belügyminiszter úr sokikal többet mondott a válaszában, mint amennyit én állítottam. A belügyminiszter úr különben akarata ellenére is elismeri mindazt, amit én panaszként felhoztam ebben az interpellációmban. Én ugyanis, a múlt esztendőben, az interpellációm elmondása alkalmával azt állítottam, hogy a névmagyarosítási kérelmeket kétféleképpen intézik el. A miniszter úr ezt tagadja a válaszában, azonban azt mondja, hogy mindazok az ügyek, amelyekben az osztályvezető, vagy helyettese ad felvilágosítást, illetőleg utasítást, iktatás után átkerülnek a főépületbe, ahol elintézésükig külön is nyilvántartatnak. Ez az, ami miatt én panaszt tettem és kértem a miniszter úr intézkedését, hogy változtassa meg ezt a rendszert, mert ma az egyik épületből bizonyos kérvények átmennek a másik hivatalba és ahogy egészen nyíltan és népiesen mondják, ott van a névmagyarosítási kérvények zsidótemetője és ezeknek a zsidótemetőknek nevezeti) szekrényekben hevernek az iratok. (Gsoór Lajos: Hát az nem olyan nagy baj!) De baj, majd meg méltóztatik látni, hogy baj. Az állampolgárok kétféle kezelése... (Gr. ülése 1938 február 23-án, szerdán. Festetics Domonkos: Jó helyen vannak, ott is maradnak!) Az elintézéshez legalább is annyi joguk van azoknak a kérelmezőknek, mint amennyi joga van Festetics Domonkos képviselőtársamnak elvitatni tőlük ezt a jogot. T. Képviselőház! Ezek között a kérelmezők között vannak frontharcosok, vannak 75 százalékos hadirokkantlak, (Csoór Lajos: Az már baj!) vannak olyanok, akik annakidején odakint a harctéren hosszú hónapokon keresztül hősiesen, becsületesen végezték á munkájukat. (Gr. Festetics Domonkos: Azok már régen meg is kapták! Ezek csak &® újabb keletűek!) Azt kérdezem az igen t. miniszter úrtól, hogy mindezen felül még milyen érdemeket kell igazolniuk? (Rajniss Ferenc: Ez elég! — Gr. Festetics Domonkos: Ez elég! Semmi mást nem kívánunk!) Errenézve a miniszter úr nem ad nekem választ. (Gr. Festetics Domonkos: De ezt hivatalosan kell bizonyítani! Ne a rabbihivatal bizonyítsa!) Egyébiránt a belügyminisztériumban 1933— 1934 óta fekszenek iratok, anélkül, hogy elutasítanák vagy kedvezően elintéznék. 1935 óta ott fekszik egy frontharcosnak a kérvénye, anélkül, hogy elintézték volna. (Rajniss Ferenc: Halljuk a nevét! — Br. Vay Miklós: Kié a kérvény? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Olyan mindegy az, hogy kié. Különben teljesen igaza van a képviselőtársamnak, amikor azt mondja, hogy nem mindegy, mert egészen biztosan nem Velcsóvnak hívták az illetőt. (Kéthly Anna: Gyorsabban elintézték a képviselő úrét, mint ezekét! — Gr. Festetics Domonkos: De ő vitéz is volt! — Kéthly Anna: Azok is vitézek voltak!) Azok is voltak annyira hősök és vitézek, mint a t. képviselő úr. (vitéz Bánsághy György: Azt bízza másra! — Zaj a jobboldalon.) A miniszter úr érdemekről beszélt. Ott fekszik a belügyminisztériumban az egyik kérelmezőnek, egy diplomás orvosnak a kérvénye,, (Br. Vay Miklós: Hogy hívják? Kicsoda?) aki a következőképpen igazolja származását (olvasna): »Atyai nagyapám is Somogymegyében született, 1831-ben % (Br. Vay Miklós: Somogyi fiú!) A szabadságharcban magyar honvéd volt, utána 12 évig* Olaszországban kellett katonáskodnia (Rajniss Ferenc: 1831-ben még nem verekedtek! — Kéthly Anna: 1831-ben született! Értse meg végre a képviselő úr!) az osztrák hadseregben, mert Világosnál 1849 4 ben elfogták. Anyai nagyapám pedig a bécsi egyetemen szerzett orvosi diplomát és már 1869-ben Szolnokon, Somogy megyében körorvos volt. Nera vagyok tehát sem én, sem a családom beszivárgó és joggal igényt tarthatok arra, hogy magyar nevem legyen,« (Gr. Festetics Domonkos: Hogy hívták? Vigyázz János, ez az én kerületemben van, kinyomozom! — Zaj.) Kérdezem,, igen t. Képviselőház, hogy mik azok az érdemek, amelyeket ilyen igazolások után a magyar nevet kérelmezőnek még igazolnia kell? Azt hiszem, hogy a belügyminiszter úr akkor tenné helyesen, ha nem tartaná ott ezeket a kérelmeket évek hosszú során keresztül, hanem ha elintézné. Mert hiszen — ismétlem — semmi elfogadható ok sincsen arra, hogy a miniszter úr halogassa azok kérvényének az elintézését, akik akár az egyetemekre való beiratkozás alkalmával igazolták nemzethűségüket, mert hiszen anélkül nem vették volna fel őket az egyetemre, akár pedig a
