Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-273
574 Az országgyűlés képviselöhc,zának 27 hold magyhirtok fizet 2,400.000 pengő hozzájárulást,, jóllehet, amaz osak 10%-'kai van számítva, emez pedig 1 17'75%-kal. A százalékarány tehát a jelen esetiben nem egyenlít ki imást, mint azt, hogy a nagyibirtok kataszteri tiszta jövedelme lényegesen alacsonyabb, mint a kisbirtoké. Ezenfelül szükséges az, hogy progresszivitás érvényesüljön, vagyis hogy a nagybirtokosok az ő m/unkavállalóik arányában fokozatosan járuljanak hozzá a fedezet előteremtéséhez. Ha ez nem történik meg, akikor ki kell mondanom, hogy az lesz a helyzet, hogy a kis>birtokos fogja megfizetná annak a mezőgazdasági munkásnak a nyugdíját, 'aki nagybirtokon dolgozik. Ilyen ellentétet teremteni a társadalmi rétegeik között nem helyes és nem volna célszerű. Ezt az igazságtalanságot valahogyan orvosolni kell, ez pedig a százaléik progresszivitása által valósítható meg. De igazságtalannak tartom magát a járulékszolgáltatást is egyes biztosítottakkal szemben. Amint méltóztatnak a statisztikai kimutatásból látni, amelyek a szolgáltatásokat állapítják meg, az a munkavállaló, aki — tegyük fel — 18 éves korától 65 éves koráig 47 éven keresztül évenként 15 héten át fizette be a hozzájárulást, a 47. év végén 88 pengő 20 fillért kap. Ezzel szemben az a munkavállaló, aki ugyancsak 47 éven keresztül évenként 25 héten át fizette be a 20 fillért, 177 pengő 50 fillért fog kapni. Ha most ebből a két összegből levonjuk a 60 pengő törzsjáradékot, akkor a 15 hetes munkás voltaképpen 28 pengő 20 fillért kap, ellenben a 25 hetes munkás kap 117 pengő 50 fillért. Ezeket már Czirják t. képviselőtársam is szembeállította és én is szembeállítom egymással. Ebből azután kiderül az, hogy az a munkás, aki 15 hetet fizetett be, csak öt év alatt kapja vissza a befizetett Öszszegét, — kamatok nélkül — elleniben az, aki 25 hetet fizetett be, két év alatt kapja vissza az általa befizetett összeget. Nem látom helyesnek azt, hogy a 60 pengő törzsjáradékon felül még egy olyan külön prémium juttattassék az állam által vállalt kötelezettségekből, mint amiyen itt mutatkozik. Itt ugyanis voltaképpen az egyik járulékos 60 pengő járadékot kap, a másiknál pedig ez a járadék a törzspótlékkal együtt 47 év után felmegy 95 pengőre. Az igazság az volna, hogy az állam hozzájár rulásából kinek-kinek jutó törzsjáradék egyforma legyen mindenkinél, ellenben a pótlókok a szerint emelkedjenek, hogy a biztosítottak mennyit fizettek be. Akkor fel lehetne emelni a 60 pengőt magasabbra és akkor nem rövidülnének meg azok a munkavállalók, akik abba a szerencsétlen helyzetbe kerültek, hogy nem tudják egy féléven keresztül befizetni a biztosítási díjat, hanem csak néhány héten át tudják azt befizetni, mert nem rajtuk múlik, hogy nem kapnak megfelelő munkalehetőséget. Ezt az igazságtalanságot tehát olyképpen kellene kiigazítanunk, hogy a törzsjáradék Összegét minden egyes munkavállalónál felemeljük. Ebben a felemelt járadékban úgy sem fognak részesülni a munkavállalók, mert jóformán senki sem fogja^ elérni azt, hogy 47 vagy 50 évig fizesse a járulékot és azután megkapja ezt a felemelt járadékot, mert ez csak papíron való kiszámítás, a gyakorlatban ebben csak magyon kis százalék fog részesedni. Az a beállítás és kalkuláció, hogy 224 pengő járadékokat fognak majd fizetni, falsum, helytelen beállítás, mert a járadékok 3. ülése 1938 február 23-án, szerdán. nem fognak mozogni 100—120 pengő felett. Éppen azért indokolt volna, hogy a törzs járadék emeltessék fel mindenki számára, a hozzájáruló pótlék pedig a befizetés arányában növekedjék. Én főképpen azzal akartam foglalkozni, hogy beterjesztett indítványaimat indokoljam, azonban időm már nem engedi meg ezt. Csupán két dologra vagyok bátor ezeík közül rámutatni. Az első az, amelyben azt kérem ós; a mélyen t. Képviselőház figyelmébe ajánlom azt a gondolatot, hogy a gyermekek számához mérten is emeljük fel a biztositottaknak nyújtandó járadékot. Akkor, amikor annyit beszélünk családvédelemről és olyan fontosnak tartjuk a gyermekszaporulatot, alkkor a mezőgazdasági munkásnál feltétlenül meg kell beesülni a gyermekek számát. A statisztika kimutatja, hogy éppen a mezőgazdasági munkásság körében van a legnagyobb gyermekszám. Viszont a gazdasági élet azt mutatja, hogy annak a mezőgazdasági munkásnak a legnehezebb, a legkeservesebb felnevelni azt a sok éhes gyermeket, akinek ruhát és kenyeret abból az egészen a létminimum alatt álló fizetéséből, vagy keresetéből nyújtani nem r tud. 1 pengős és 1 pengő 20 filléres, napszámból 6—8 gyermeket nevel fel, amikor az a napszám sincs meg, minden esztendőben. Ezt elgondolni nem is lehet, csak látni és tapasztalni lehet. (Esztergályos János: Törvénybe kell iktatni a létminimumot!) Éppen ezért azt a mezőgazdasgái munkavállalót, aki még ettől a (nélkülözéstől sem riad vissza, aki borzalmas kínok és gyötrelmek között neveli gyermekeit, és mindig solk gyermeket nevel fel, — mert 5—6—8 gyermek van a (mezőgazdasági munkavállalók, a cselédek és munkások családjaiban — meg kell becsülni, ezt az áldozatot honorálni kell. Hiszen a gyermekek — sajnos — nem tudnak nekik adni, mert azok nagyrészt szintén mezőgazdasági munkások, napszámosolk, akikre saját létfenntartásuk is rájuk nehezedik, a gyermekek helyett tehát az állam gondoskodjék róluk olyképpen is, hogy a gyermekek számához mérten az ő járadékukat* öregségi nyugdíjukat méltóztassék emelni. Ha talán nem is lehet nagyobb összeggel emelni, de bizonyos jelképen, vagy kisebb összeggel feltétlenül honorálni kell azt, hogy egy mező* gazdasági munkásnak több gyermeke van. A második a hadiszolgálat ügye. A hadiszolgálat alapján a tűzharcosok a törvényjavaslatban 65 év helyett 63 évet kaptak. Csodálkozom azon, hogy a törvényjavaslat ilyen kicsinyes, ilyen szűkmarkú, ilyen nevetséges eljárást tanúsít a hadiszolgálattal szemben. Az a hadiszolgálatos, aki négy esztendeig volt a harctéren, miért kapjon csak két esztendei előnyt ennél a biztosításnál? Ha látj mezőgazdasági munkás, hogy a közalkalmazottnak és aninden más alkalmazottnak hadiszolgálatát teljes mértékben beszámítják, sőt duplán is beszámítják, azt kérdezheti, hogy miért kap ő osak két esztendőt. Abszolúte nem tudom megérteni, hogy ilyen kicsinyes, ilyen szűklátókörűnek lehet lenni. Hiszen ez „nem jelent többet, mint talán csak 100.000 pengőt, és méltóztassák meggondolni azt, hogy jöhet idő, sőt talán nagyon közel van az a;z idő, amikor a mezőgazdasági munlkassagra a honvédelem szempontjából nagy szükségünk lesz, és akkor kell, hogy legyen, amivel be tudjuk bizonyítani, hogy ennek a népnek hadiszolgálatait kellőképpen honoráltuk.
