Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. azonban kijelenteni, hogy amint ezeknek a ren­deleteknek 1922-ben még mintegy 600-ra rúgó száma, időközben valamivel több, mint 10%-ra csökkent, — mert a kormány időközben ezt a rendeleti joganyagot törvényekben és más jog­szabályokban feldolgozta, — éppenúgy ebben a vonatkozásban is a rendeletileg szabályozott jog­anyagot törvényi szabályozás céljából előkészí­teni igenis a kormány elhatározása, szándéka és azzal, ha majd eljön az ideje, szintén elő fo­gunk állani. Remélem, hogy igen t. képviselőtársam, aki a tisztességes sajtónak egydik illusztris munkása, be fogja látni annak a most előterjesztendő ja­vaslatnak helyes céljait és azt támogatni fogja. Kérem válaszom tudomásulvételét. (He­lyeslés és taps a ,jobö- és a baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő úr a vi­szonválasz jogával élni nem kíván. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügy­miniszter úrnak a minisztere'nök úr nevében adott válaszát tudomásulvenni? (Igen!) A Ház a választ tudomásulvette. Következik Farkas Elemér képviselő xír in­terpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegé­nek felolvasására. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Inter­pelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy a fővárosi háztulajdonosok egy része az utóbbi időben különösen a kevésbbé va­gyonos vagy szegényebb társadalmi réteggel szemben olyan magatartást tanúsít, amely ellen szót kell emelni mindazoknak, akik a szociális és nemzeti szempontok követelmé­nyeit nem hajlandók szem elől téveszteni. Ne­vezetesen: a háztulajdonosok egy része a két­es ennél többgyermekes családok lakását fel­tűnő mértékben mondja fel, igyekszik a több­gyermekes családoktól szabadulni s amint ezek lakást keresnek, nem hajlandók a többgyerme­kes családok részére a lakásokat bérletbe ki­adni. 2. Hajlandó-e a miniszter úr és a kor­mány ezen lelketlen és tűrhetetlen állapot megszüntetése iránt fe 1 lépni és ha kell, törvé­nyes intézkedések révén kényszeríteni ezeket a háztulajdonosokat ezen állapotok azonnali •megszüntetésére? Farkas Elemér, s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Farkas Elemér: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Interpellációm rendkívül rövid és igen rövid indokolással is szolgálok. Esz­tendők óta abban merül ki ennek a törvény­hozásnak úgyszólván minden tevékenysége és abban az irányban sarkallja a kormányt, hogy a szociális és az emberi s nemzeti szempontok minél nagyobb erővel érvényesüljenek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) A szociális és nemzeti szempontoknak mi­nél fokozottabb mértékben való érvényesülése uralia ezt a törvényhozást, ennek érdekében hajlandók vagyunk még a mainál is fokozot­tabb adóterheket magunkra váUalni és minden intézkedésünkben, minden megnyilvánulásunk­ban, minden törvény elbírálásánál ennek ad hangot ez a törvényhozás, pártkülönbségre való tekintet né 1 kül. Tesszük ezt azért, mert valamennyien nól tudjuk, hogy mivel tarto­zunk a keresztényi szeretet és -a szociális igaz­ság szempontjainak. Jól tudjuk, mit követel tőlünk a nemzeti szempont és nem feledkezünk meg végül arról sem, hogy mit vár tőlünk a ülése 1937 novembet 17-én, Szerdán. 45 magyarság fennmaradásának mindennél pa­rancsolóhb gondolata. Ha e működésünk közben olyan jelensé­gekkel kell találkoznunk, amelyek ezeket az ideális és a nemzet szempontjából nélkülözhe­tetlen célkitűzéseket cinikus vállvonogatással negligálják, vagy egyenesen szabotálják, én nem habozom kijelenteni, mélyen t. Ház, hogy nem fogunk késni egy pillanatig sem minden alkalommal nyilvánosságra hozni ezeket a je­lenségeket és nem fogunk késni követelni a kormánytól, vagy az arra illetékes közegek­től, hogy ezek a jelenségek azonnal megszün­tethessenek. (Ügy van! Ugy van! — Helyeslés a jobboldalon é& a középen.) Miről van szó, mélyen t. Képviselőház? Sízóvá kell tenni azt a lelketlen, azt a kegyet­len, azt a minden emberi igazságot megcsú­foló, sőt egyenesen kigúnyoló jelenséget, ame­lyet a fővárosi háztulajdonosok egy részénél napról-napra mindjobban tapasztalunk. (Haám Artúr: Honnan jöttek? — Egy hang a középen: A vidéken is!) Tgen t. Képviselőház! Napról-napra szapo­rodnak a panaszok, mind a fővárosban, mind a főváros környékén a tekintetben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen ) hogy egyes háztulajdonosok, a többgyermekes családok lakását, felmondják, nyiltan és egyenesen a gyermekek számára való hivatkozással. (Haám Artúr: Pláne, ha keresztények! — Kéthly Anna: Már ebből is zsidókérdést csi­nálnak?) Napról-napra szaporodnak a pana­szok a tekintetben, hogy a két- vagy több­gyermekes családok nem tudnak lakást kapni, még akkor sem, ha a háziurak bérfeltételeit mindenben teljesítik. A laká^fel mondás, il­letve lakásnyujtás előli elzárkózás indokát pedig minden takareratás nélkül nviltau és egyenesen megmondják a háziurak: több­gyermekes családot a házukba nem engednek be. (Haám Artúr: Kutyát szabad, gyermeket nem!) Mélyen t. Képviselőház! Ezek a jelenségek még a belvárosban is mutatkoznak. Méltóz­tassék elgondolni, mi lehet akkor a perifériá­kon, mi lehet Budapest környékén ebben a tekintetben. Esztendők óta beszélünk a családvédelem kérdéséről. Igyekszünk ezt a rettenetesen ne; néz problémát a mi viszonyaink között többé vagy kevésbbé jól, vagy rosszul megoldani s ezzel szemben itt áll egy társadalmi réteg, itt áll egy foglalkozási ág, vagy nem tudom mi­nek nevezzem, amely egyenesen fittyet_ hány mindennek, ami keresztényi, ami emberi, ami szoeális, ami nemzeti szempont. (Ügy van! Űnv van! a jobboldalon és a középen. — Haám Artúr: Láthatatlan hatalom!) Mélyen t. Képviselőház! Ennek a gesztus­nak, ennelk a gyakorlatnak a legerélyesebben állj-t kell kiáltanunk. Kérdem, hol van a csa­ládvédelem gondolata, hol van a szociális igazság, hol van a nemzeti szempont, ha ilyen kegyetlenül büntetünk azért, mert az a ma­gyar anya gyermeket mert szülni, ha ilyen kegyetlenül büntetünk azért, mert az az anya — bocsánatot kérek — nem akart a büntető törvénykönyv paragrafusaival összeütközésbe kerülni. Kérdem, van-e kegyetlenebb, lelket­lenebb büntetés annál: megfosztani a lakástól azt, aki családot mert alapítani, vagy: nem j juttatni lakáshoz, illetve kitenni a lakásából 1 azt, aki a családalapításban, gyermekei szapo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom