Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. ülése 1938 február 22-én, kedden. 537birtok cserélt gazdát, mégpedig többször is. A földbirtok stabilitásának ez a megbolygatása, amikor egy földbirtok a lefolyt 15 év alatt — magam is tudok több ilyen birtokról — háromszor-négyszer cserélt gazdát, amikor az a gazda, aki megvette a birtokot, eladta két év múlva, £IZ cl másik, aki megvette,' eladta három év múlva, közben saját kezelésben maradt a birtok de a birtokos tönkrement, azután pénzre volt szüksége, instrukciókra és bérfceadta a birtokot, ez a folytonos csereberélés természetesen nem teremti meg az együvétartozás érzését a föld birtokosa és munkásai között, amelynek meg kellene lennie és amely a legtöbb esetben meg is volt. De a harmadik és a legfontosabb oka annak, hogy m elmúlt időkben, a boldog békeévekben, amikor gazdag ország voltunk, amikor ezt a kérdést sokkal könnyebben és úgy az egyesekre, valamint a közre aránylag sokkal kisebb áldozattal, sokkal tágabb körben meg lehetett volna oldani, mint ma, (Propper Sándor: Volt is rá országos határozat!) — tudom, hogy volt országos határozat — ezzel a kérdéssel csak elméletileg foglalkoztak. A háború előtti időkben is voltak, sőt sokan voltak szociális érzékű emberek, — itt elsősorban Darányi Ignác földmívelésügyi miniszter személyére kell rámutatnom, — akik szintén foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de akkoriban részben a közjogi harcok miatt, részben pedig amiatt, hogy abban a boldog világban, ahban a,boldog atmoszférában azt mondották, hogy jó, jó, majd meg fogjuk csinálni, de nagyon elő kell készíteni, nagyon alaposan meg kell beszélni, nagyon jól kell megcsinálni, az emberek valahogy elodázták a megoldást. Azután jött a világháború, a világháború utáni összeomlás, és akkor itt álltunk egy megoldatlan kérdéssel, amelyre nézve házhatározat is történt, de annak a megoldása érdekében viszont semmi sem történt. (Propper Sándor: Közben néhány millió magyar kivándorolt az országból!) Éppen rá akarok térni a kivándorlás kérdésére, a kivándorlásra, amely a háború előtti években olyan nagy sziámban folyt Magyarországon. (Farkas István: örültek neki, hogy a magyar munkások kimentek az országból! — Propper Sándor: Most is exportálnak bányászokat Belgiumba, földmunkásokat Németországba!) Merem állítani, hogy a kivándorlást meg lehetett volna akasztani vagy legalább is erősen csökkenteni^ ha a háború előtt meg lett volna oldva a mezőgazdasági munkásság biztosítása. Az a munkásság ugyanis, (amely ha keresett is ^valamit, de csak annyit keresett, amennyi léte fenntartására elegendő volt, a mezőgazdasági munkásság kivételes esetektől eltekintve, nem tudott félrerakni, hogy öreg napjaira pár hold földet vásárolhasson. Ha tebát az aggkori . biztosítás meg lett volna oldva .a, háború előtti években, akkor meg lett volna a,biztonságérzet lábban a mezőgazdasági munkásban, hogy öreg napjaira nem lesz ellátatlan és akkor nem ment volna ki Amerikába. Hiszen a legtöbb- kivándorló nem azzial ment ki, hogy ő örökre kinn fog maradni, a legtöbb esetben azzal ment ki, hogy keres majd magának annyit, hogy. abból itthon nyugodt, biztos exisztenciát teremthet magának. Sokan valóban vissza is.- jöttek, de a legtöbben,, akik kimentek egyszer Amerikába és ott elhelyezkedtek, keresethez jutottak, . bizony kint maradtak.. . . ' . • . Az első generáció még beszélt magyarul, még a második generáció is beszélt úgy, ahogy, de ezéik elvesztek a magyarság számára. Es hogy 1918/19-ben, az összeomlás után és az ország megcsonkításakor olyan kedvezőtlen volt a helyzet a magyarság arányszáma tekintetében a Duna völgyében élő többi nemzetekkel szemben, abban bizony részben a háború előtt folyt nagyarányú kivándorlás volt az egyik fő tényező, és én bizony nem tudom a két kérdést szétválasztani, mert van bizonyos köze a kivándorlás nagy mértékének ahhoz, hogy a mezőgazdasági munkásban nem volt meg a biztonság érzése abban a tekintetben, hogy öreg napjaira meg tud itt élni, nem fog nélkülözni, nem fog nyomorba süllyedni. A jelen javaslatnak, mondjuk, politikai jelentőségét éppen abban látom, hogy ha szerény kezdő lépés is, mégis abban az irányban próbál haladni, hogy megszüntesse ennek a számszerint legnagyobb munkásrétegnek azt a bizonytalansági érzését, amelyben ma kénytelen élni. megszüntesse azt az érzését, hogy mi lesz velünk, ha egyszer kiöregszünk és nem tudunk dolgozni, szóval abban az irányban próbál haladni, hogy egy belső, lelki nyugtalanságban élő rétegből egy megnyugodottabb, nyugodtabb réteget teremtsen. T. Képviselőház! A sajtóban, különböző lapokban azt olvastam, hogy sokan azt mondják, hogy a képviselőház, a törvnyhozás ez iránt a fontos javaslat iránt nem tanúsít elég érdeklődést, és hogy itt bizonyos fokig a közvélemény is átsiklik e felett a kérdés, felett, amikor politikailag izgatóbb jelenségek is fordulnak elő, amikor például a választójogi kérdés iránt^ határozottan jobban érdeklődik a közvélemény, amikor világpolitikai események is elvonják a puMikom érdeklődését. Én nem merném azt állítani, hogy a közvélemény nem érdpklőclik az iránt a javaslat iránt. Talán nem érdek

1 ődik iránta a közvéleménynek az a része, amelyet itt^ Budapesten általában újságolvasó publikumként emlegetünk, talán nem érdeklő

1 dik az a része, amely a politikában elsősorban szenzációkat és ki robbanó eseményeket akar; T^e én merem állítani, hogy igenis az ország közvéleményének naarv része nagyon is érdeklődik az iránt a vita iránt, amely most foTvik itt a Házban. (Ű.ov vav! Üny vnn! a jcbboldüIon ) és az ország közvéleményének ha^y része i^en é^nk figyelemmel kíséri azt, hogy-Mi történik itt. mi lesz ^ennek a javaslatnak a sorsa és milyen megindulást fog Jelenteni ez á javaslat a mezőgazdasági munkásság érdekeT hen történő szociális gondoskodás további kiépítése körül. T. Ház! Tildy Zoltán t. képviselőtársain felolvasott itt egynéhány^ szemelvényt .olyan levelekből, amelyeket vidékről kapott'és ám'ély levelek igen tanulságosak. Az egyik leyéj^.ö például egy egyszerű falusi muhkásemb'éi£-. azt írja neki, hogy ezer évig vártunk:, hogy történjék valami a mezőgazdasági jnunkásságért és azt mondják, hogy ez az első. lépéVá mi érdekünkben, de-vájjon nem kell-e';inaj<! megint ezer évig várnunk a- következő lépésre és így tovább. Remélem, hogy nem fog kelleni várni, de ezek a levelek bizonyítják, t. Ház, hogy itt a mezőgazdiasági munkásság, ha szervezetlen is, ha egységesen nem is tud fellépni, már nem az az akarattalan, gondolattalan, ésí-a közügyek iránt nem érdeklődő massza, ^amelynek sokan szeretik beállítani.. Az a mezőgazdasági munkás, aki a saját és családja bőrén érzi a mai helyzet nyomorúságát,, az igenis érdeklődik aziránt, hogy az ő sorsáról hogyan intézkedünk itt a törvényhozásban, a.z igenis érdeklődik aziránt, hogy vaj jön mit jelentének ;a 82*