Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. mai kapcsolatban bizonyítani iparkodtam. Kétségtelenül 'mindent el kell követni, hogy minél több embernek minél nagyobb magán­tulajdona legyen, tehát a mi esetünkben, hogy minél több mezőgazdasági munkásnak földtu­lajdona legyen. Mivel azonban a magántulajdonban, a föld­tulajdonban való részesítés csak részleges eredményt mutat fel, felmerül a kérdés, mi legyen akkor a másik megoldás, a másik jár-, ható út. Erre én azt válaszolom, hogy semmi más, mint a mezőgazdasági szociálpolitika, az agrár szociális biztosítás. Magyarország hercegprímása volt az elsők­nek egyike ebben az országban, aki kezdemé­nyező lépést tett ezen a téren, amikor 1928 jú­nius 2-án a második Lex-Vass tárgyalása alkal­mával azt javasolta a felsőházban, hogy uta­sítsa a törvényhozás a kormányt a mezőgazda­sági munkásság öregség, rokkantság, özvegy­ség és árvaság esetére szóló kötelező biztosítá­sára vonatkozó törvénynek beterjesztésére. A hercegprímási javaslat jelentőségét a törvény­hozás elismerte és azt el is fogadta. A kor­mány a törvényjavaslat előkészítésére vonat­kozó országos adatgyűjtést nyomban elrendelte, 1928 októberében be is fejezte és 1929-ben el is készítette a mezőgazdasági munkások és cselé­dek öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítására vonatkozó törvénytervezetet. Ez a szociális elgondolás azonban a. mindinkább elmélyülő gazdasági válság miatt dugába dőlt, és íme, az előttünk fekvő törvényjavaslat a mezőgazdasági munka­vállalók kötelező öregségi biztosításáról szól, tehát nem fedi sem a hercegprímás javaslatát, sem a törvényhozás által hozott országos hatá­rozatot, (vitéz Várady László: Ez a dolog első része, azután jön a többi!) Majd rátérek erre is. A. különbség mindenesetre lényeges, mert ez a törvényjavaslat mellőzi a családpolitikai szempontokat. A hercegprímás minden bizony­nyal a keresztény állam' 'leseiét alapelveiből kiindulva a hozzátartozhat a családfő jogán megillető szolgáltatások rendszerét azért java­solta, hogy a szociális biztosítás is elősegítse a családi élet kialakulását és fenntartását. Ennek a célnak pedig nem felel meg az olyan törvény, amely kizárólag a férfimunkásokat vonja be a biztosítási védelem körébe, jóllehet a család eltartását, kiváltképpen a mezőgazda­sági munkáscsalád eltartását, a férj és feleség, együttes munkája biztosítja és teszi lehetővé. Nemcsak szociális, Ijbanem keresztény lelkülete­met is sérti az olyan szociális járadékbiztosí­tás, amely tűri, hogy ha egy hosszú munkás­élet után az öregségi járadékra jogosult férj meghal, a kinullázott özvegy és árvák koldulni mehetnek, (Egy hang jobbfelől: Az indokolást is tessék elolvasni!) az özvegyek és árvák ki : semmizéséből származó storno-nyereséget pedig a biztosítási alap élvezze. A keresztény etiká­nak ilyen megsértése csökkenti a törvényjavas­lat ama mindenesetre megnyugtató intézkedé­sének üdvös hatását, amely arról gondoskodik, hogy a munkában elaggott kenyértermelő mezőgazdasági munkás ne kegyelemkenyéren. ne alamizsnából, hanem becsületes munkával megalapozott biztosítási szolgáltatásokból él­jen, vagy inkább élete fenntartásához némi támaszt nyerjen. A mezőgazdasági munkásság szívében amúgy is egy tövis van, az, hogy vel« szem­ben az ipari munkás valósággal kiváltságos helyzetet élvez. (Kéthly Anna: Szervezkedési szabadság!) Igen, a szervezkedés eredménye és jutalma. Sajnos,, a mezőgazdasági munkásság ülése 1938 február 18-án, pénteken. 510 talán nem is tudott szervezkedni és nem tudta kitermelni magából azokat az embereket, akikre szüksége lett volna. (Br. Vay Miklós: Es a kartellek! — Fábián Béla: Ml köze a kartelleknek a mezőgazdasági munkások szer­vezkedéséhezl — Csikvándy Ernő: Nagyon sok közük van! — Fábián Béla: A szervezkedésük­höz'?) Az ipari' munkásság szociális védelme többé-kevésbbó meg van oldva, ellenben, a 3 milliónyi mezőgazdasági munkásság teljesen ki van szolgáltatva a bizonytalanságnak. Való­ban megdöbbentő, hogy amikor az ország visszhangzik kormányoknak és politikusoknak a népért való rajongásától, (vitéz Várady László: Ügy is van! Erezzük!) amely népen, azt hiszem, többnyire a földmíves népet szok­ták érteni, akkor miért nem tettünk eddig egy lépést sem ennek a népnek az érdekében, miért nem juttattunk ennek a népnek is valamit ab­ból' a szociális biztosításból, amelyben az ipari munkások, a köz- ós magántisztviselők része­sednek. (Gr. Festetics Domonkos: Ön volt itt az elmúlt parlamentben,, nem mi! — Drozdy Győző: Hát abban a (korban nem akarták ezt megérteni! — Zaj a jobboldalon.) Ez a megkülönböztetés az ipari és a mező­gazdasági munkásság között nem nevezhető másnak, mint a mezőgazdasági munkás és a mezőgazdasági munka lebecsülésének, (Ellen­mondások a jobboldalon.) pedig ha Magyar­ország agrárország, akkor elvégre az agrár­munkásság jólétéről is kell gondoskodni, mert hiszen — hogy egyebet ne említsek — a tífusz falun éppúgy hagyimáz, mint Budapesten, a láz ott is láz, mint Budapesten, és aki meg­öregszik ott, az éppúgy nem tud dolgozni,, mint aki Budapesten egy ipari üzemben öregszik meg. Még az a jó, hogy külön kórházakat nem emelnek az ipari munkások és a mező­gazdasági munkások részére, valamilyen be­tegségi numerus elausus-félét nem állapítanak meg a különböző foglalkozásúak számára, (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Befejezem hosszúra nyúlt beszéde­met, megköszönve azt, (hogy a Ház szíves volt beszédidőmet 30 perccel meghosszabbítani. Nem élve vissza ezzel a bizalommal, befejezem beszédemet két idézettel- (Gr. Festetics Domon­kos: Hallottuk Savonarolát!) Az egyik a Quadragesimo annoból való (olvassa): »A pro­letárok száma ismét ihihetetlenül megszaporo­dott és keserves panaszuk az égbe kiált. Szá­mukat növeli a földmunkások óriási serege, akik a legalacsonyabb életszintre szorultak, és legkisebb reményük sincs, hogy valaha is da-' rabka földet magukénak mondhassanak, tehát örökre a proletársorssal vannak eljegyezve, ha •csak jobb belátás nem érvényesül és hathaté . intézkedések nem történnek. Pedig a földmíye­sek, az emberiség nagyobbik fele, tisztesség­ben és becsületben keresi kenyerét. Minden erőfeszítéssel oda kell hatni, ímgy a termelt javak csak méltányosan halmozódjanak a bir­tokosnál, ellenben bőségesen jussanak a mun­kásoknak, . hogy családi vagyonkát gyüjthes­senek, és így családi terheiket könnyebben és gondtalanabbul viselhessék.« A másik idézet Szekfű Gyulának, a »Há­rom nemzedék« című művéből való, és ezt kü­lönös nyomatékkal hangsúlyozom és mély tisz­telettel ajánlom az igen tisztelt Ház figyel­mébe. (Olvassa): »A mezőgazdasági munkás­osztály megmentése, emberi méltóságába visz­szaemelése nemcsak nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladat. Mellette nyugodtan félre lehetne állítani minden más feladatot, mert ha 79*

Next

/
Oldalképek
Tartalom