Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
40 Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán. azzal legyünk tisztában, hogy ennek semmi köze sincs a telepítésihez; bár ez nagyon komoly szociális gesztus, .azonban semmi esetre sem telepítés. Ezek után, ha összefoglalom a számokat, arra az eredményre jutok, hogy a nagy kijelentések helyett a valóságban 6—7000 holdnyi föld az, amely másfél év leforgása alatt valóban felhasználtatott telepítésre. De kérdezném én a miniszter urat, ha itt lenne, vájjon az-e a nemzet érdeke, az állam érdeke, hogy a kormány védje meg azt a közel 70, ezer holdnál nagyobb, túlontúl eladósodott nagybirtokot, amely máris kívánja, hogy széthulljon és a magyar parasztság kezére kerüljön? Több, mint 200.000 holdat tart össze a kormányintézkedés és nem engedi, hogy természetes úton is porlódjék és a magyar parasztság kézéire kerüljön. (Mozgás a jobboldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy ez nem lehet állami érdek és nemzeti cél. Kérdezem a kormányzatot: állami érdeknek tartja-e azt, hogy például báró Radvánszky képviselőtársunknak borsodmegyei 4000 holdas birtoka helyszíni meggyőződés és komoly gazdasági jelentések szerint is műveletlenül hever és belőle legfeljebb 50—60 hold van megművelve? Vagy azt képzeli a kormányzat, hogy a nemzeti vagy ónnak ilyen he verte tése egy ilyen alacsony szinten élő magyar társadalom számára nemzeti érdek? Kérdezem a kormányzatot: mivel magyarázza meg azt, hogy báró Radvánszkynak közel _ 100.000 pengős adóhátralékát nem lehet behajtani akkor, amikor a lelki ismeretes pétnzügyigazgató kezét a pénzügyi kormányzat megakasztja hivatalos munkámnak végírehaitásánál. (Sulyok Dezső a jobboldal felé: Most tessék közbeszólni! — Farkas István: A sok kis szegény emberen bevasalják a tartozást. — Zaj.) Világos az, t. Ház, hogy ezt nem lehet semmiféle módon nemzeti érdeknek beállítani, de hangsúlyozom, hogy ez az a politika, amelyet én végzetesnek tartok (Egy han.a a baloldalon: A npwet sír iát ássa meg. — Bárezay János: Behajtják rajta!), mert ezek a földek már régesréeren darabokra hullanának szét az ottani falvakbtn élő magyatr parasztság kezére, ha róluk azt a kormányzati és politiki abroncsot lenyírnák. (Zaj a jobboldalon. — Bá^czay János: Behajtják raifa! — Rnkovszky Tibor: Kisbériét! — vitéz Mikolay József: Ahhoz is pénz kell!) Hogy hol a P?TIZ? Erre azonnal válaszolok. (Nogy zaj. — Elnök cseng t — vitéz Mikolay József: Nem értenek hozz;'! Én ott éltem, amióta az eszemet tudom! — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Sulyok képviselő urat kérem, maradjon csendben. Matolcsy Mátyás: Erre is válaszolok, mert ennek a birtoknak parcellázására egy fillér nem kellene, tekintettel annak eladósodására, úgy hogy a bank bármely órában hajlandó lenne a parcellázást megindítani, ha a kormányzat politikája erre engedélyt ad, amit azonban lehetetlen elérni. Ezek tényék. Kérdezem, hogy ez-e az a birtokpolitika, amelynek létjogosultsága van Magyarországon? Hangsúlyozom, hogy ez az a birtokpolitika, amelymek nyomán újra olyan hangok hallatszanak, bnq-y amap-vfirságot most nem Ész^k-, hanem Dél-Amerikába telepítsék. (Farkas István: Ügy van! Ez az!) Ha engem itt 1918-as hangokkal vádolnak, (Zaj a, jobboldalon.) hangsúlyozom, hogy ez a politika készíti elő azoknak {Zaj a joblo 1 dalon. — vitéz Mikolay József: Ingyen akarják odaadni?) Elnök: Mikolay József képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Czirják Antal: Ingjéén nem kívánják! — vitéz Mikolay József: Van hozzá pénze! — Czirják Antal: Van! Elég!) Czirják Antal képviselő urat kérem, maradjon csendben. Matolcsy Mátyás: Nem kétséges, ezt ma már mindenki tudja. Én hivatkozhatnék a kormánypárt oldalán ülő képviselőtársamra is, az Okh. elnökigazgatójára, Schandl őméltóságára, aki világcsan látja és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hitel- és pénzügyi politika megmerevíti a különben egészséges irányban haladó, vagy legalább haladni akaró póriasát és parcellázását a földnek. (Mozgás.) Ez magától értetődik, t. képviselőtársaim, mert kétmillióba beleszorítani az egész földkérdést lehetetlen akkor, amikor évenként kétmilliót, ahogy az esedékessé válik, egyik- vagy másik nagybefolyású, politikailag nagysúlyú főúr rendezésére kell fordítani. (XJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez közismert tény, ezen vitatkozni nem is lehet. De ugyanúgy hangsúlyozom, hogy nemcsak a pénzügyi keret, hanem az egész organizációs keret a földmivelésügyi minisztériumban kicsiny és képtelen egy komoly földrendezésre, képtelen csak a megindulni kívánó földek rendezését is lebonyolítani. Világos az, hogy a 70 nagy eladósodott birtok kezén lévő 2CÖ.00 holdnyi földet, ha az abroncsokat elvágjuk, rövid néhány év alatt a magyar parasztság kezére lehet juttatni, (Jurcsek Béla: Kell is! Foeják is!) és felszólalásomnak éppen az a célja, hogy kérdést intézzek a miniszter úrhoz: milyen okok akadályozzák ennek a faj- és nemzeterősítő munkának keresztülvitelét. (Zaj. — Rakovszky Tibor: Gyula bácsi! Az ősz kisértet! — Mozgás.) Amikor a föld kérdését s a telepítés nagy átfogó kérdését tárgyalom, nem mulaszthatom el azt, hogy a legnagyobb részletességgel ne tárjam fel az egyetlen telepítésnek, ennek a gróf Károly Alajos féle szatmármepyei 5000 holdas birtoknak telepítési megoldását. (Halljuk! a szélsőbalolda^.cn.) S itt nagyon el vagyok szomorodva. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy az 1937. évben a határ mentén, néhány kilóméterre a határtól egy ilyen telepítésnek csúfolt földrendezés végbemehetett, ez nem válik díszére az úgynevezett magyar népi politikát inauguráló kormánynak. (Mozgás.) Számokat fogok csak említeni. A gróf Károlyi Alajos-féle hitbizományból 5000 holdat átvett a minisztérium 19 millió, tehát közel 2 millió pengőért. Mindjárt lelépési díjat kellett fizetni Windt Miklós és Góth László bérlőknek, mégpedig 50.000, vagy 70 000 pengős összegekben. A birtokon lévő öt major közül az egyiken, Bátorliget mellett 70 házat építettek és ide a gazdaságban alkalmazott cselédséget telepítették le (Helyeslés jobbfelől és a középen.) fejenkint 95—14 holdnyi birtokkal. (Felkiáltások jobbfelől: Ez csak dicsérendő!) Ez idáig nagyon helyes lenne, azonban köztudomású, hogy ezek a cselédemberek nem tudták lefizetni a telepítési törvényben előírt egyharmad részt, illetőleg 30%-ot. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.)
