Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
506 Az országgyűlés képviselőházának &7Ö, dolás és ebbeli állításomat alátámasztja az is, hogy éppen hozzáértő és ebben dolgozó bírák tették ezt kifogás tárgyává, avval, hogy lehetetlen úzus az, hogy mindent a világon a budapesti központi járásbíróság nyakába akasztanak. Azok a vidéki járásbíróságok sokkal jobban ismerősek a helyi viszonyokkal. Nincs olyan per a világon, ahol mérlegelés tárgyát nem képeznék például a méltányossági körülmények. (Ügy van!) A méltányossági körülményekkel csak 'bíró tud számolni, aki ott i él, aki látja a viszonyokat, aki esetleg ismeri azt a birtokost, akiről szó van, ismeri a rossz vagy jó tulajdonságait és esetleg a saját tapasztalatai alapján sokkal jobban hisz annak; a munkásnak. Kettős szempont diktálja tehát azt, hogy ez a kérdés ne utaltassák át a budapesti központi járásbíróság munkakörébe. Először is azért, mert a budapesti központi járásbíróság lassanként olyan gyárrá változik, ahol nagy aktaszámok szerepelnek, ahol nem tudnak az ügyekkel érdemlegesen foglalkozni, mert ezrével döntik azokat a bíróság nyakára, ez pedig nem közérdek. A közérdek ugyanis nem azt^ kívánja, hogy minél több ezer ügydarabot intézzünk el, hanem a közérdek azt óhajtja, hogy azokat az ügyeket, amelyek oda tereltetnek, jól és helyesen intézzék el, márpedig: olyan túlhalmozott munka mellett, mint amennyivel a központi járásbíróságot meg fogjuk terhelni abban az esetben, ha még ezt az ügyet is a központi járásbíróságra zúdítjuk, ezt nem lehet tőle elvárni. Kívánatos volna az is, hogy a büntető rendelkezéseknél a »gondatlanság« szó elé a »sűlyos« szó helyeztessék. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyakorlatban a gondatlanság mit jelent, Nincs közöttünk senki itt a t. Házban sem, aki naponta legalább egy tucat gondatlanságot ne követne el. Amikor a gondatlansághoz olyan súlyos konzekvenciát fűzünk, hogy a gondatlanság elkövetőjét azzal büntetjük, hogy nem kapja meg azt a szerény kis járadékát és ha figyelembe vesszük azt is, hogy ebben az esetben mindig egy szegény tudatlan ember követi el a gondatlanságot, aki sokkal hamarabb és sokkal könnyebben követheti is el, mint az, aki megfelelő tanultsággal rendelkezik, akkor azt hiszem, nem lehet közöttünk nézeteltérés abban a tekiti«e.rí>en, hogy a törvényjavaslatnak ez a meghatározásakissé súlyos. A »gpndatlanság« szó elé ezért azt a szót helyezném, hogy »súlyos«. A súlyos gondatlanság nem bírói kogníció tárgya. Sajnos, a bíróságok annyira bele vannak nevelve a jogba és a törvényekbe, hogy a gondatlanságot meglehetősen tág mértékkel magyarázzák ugyan, azonban még mindig különbséget lehet tenni a súlyos vagy a könnyebb gondatlanság között. (Ügy van! a baloldalon.) Én tehát ezzel a javaslatommal azt kívánnám elérni, hogy ilyen konzekvencia csak a súlyosabb gondatlanságokat terhelje. ( A szociális politikának, amely ebben a törvényjavaslatban kétségtelenül megnyilatkozik, tovább kell mennie. Nem állhatunk itt meg, más társadalmi rétegeket is bele kell vonni a biztosításba. Már több képviselőtársam említette például az iparosságot, Szorosan véve nem tartozik ugyan ehhez a tárgyhoz, de a közös szükség ezt a két társadalmi réteget mégis közös nevezőre hozza. Lehetetlen ugyanis, t. Képviselőház, hogy az a sok becsületes, tisztességes, Önálló kisiparos. aki ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. az állami rend mindig olyan megbízható támaszának mutatkozott, a maga öregségében ugyanazt a vigasztalan sorsot lássa és élje, amelyet eddig a mezőgazdasági munkások és cselédek sok-sok szárezrei vagy milliói láttak és éltek. A kisiparosok ugyanis még nincse nek öregség esetére biztosítva, (vitéz Várady László: A következő lépés az lesz!) Ez is súlyos és megoldandó probléma, (vitéz Várady László: Teljesen igaza van!) En tehát arra is kérem az igen t. kormányzatot, hogy ha ezek az úgynevezett szociális vonatkozású törvények már megindulták, akkor méltóztassék arra is sort keríteni, hogy a magyar 'kisiparosság -biztosítása is rendeztessék, onert fonák helyzet az, hogy amikor az iparos megöregszik, elmehet a segédjéhez koldulni, ment az iparossegéd mégis (kap valamilyen járadékot, maga az önálló iparos pedig semmit sem kap, holott végeredményben abszolúte semani társadalmi és vagyoni különbség nincs közöttük. Az is fontos, t. Képviselőház, hogy amikor az aggkori biztosítást rendezzük, gondoskodjunk arról is, hogy lehetőség szerint csökkentsük ennek a rétegnek számát, amelyet most mezőgazdasági nincstelenek fogalma alatt értünk. Még pedig csökkentsük úgy, hogy igyekezzünk minél töibb önálló exisztenciát teremteni. (Helyeslés.) Ennek a kérdésnek tehát szerves velejárója az is, hogy azt a kis nincstelen földművest, aki ugyanolyan szerelmese a magyar földnek és ugyanúgy él-hal azért a magyar rögért, mlint az önálló kisgazda s akinek minden gondolata és reménye, hogy valaha az Üristen neki 5—6 holdas kisbirtokot fog adni és azon fogja befejezni küzdelmes munkás életét, igyekezzünk reményei megvalósulásához eljuttatni, hogy ezek a, remények ne mutatkozzanak teljesen lidércszerű álmoknak, amelyek 1 miinél jobban közeledik hozzájuk évei múlásával, annál messzebbre szaladnak tőle. Mert jelenleg az a helyzet, hogy minél öregebb lesz az a, földmíves, minél több időt tölt munkáiban, annál inkább lehetetlenné válik számára., hogy azt a kis földeeskét a mai súlyos és nehéz gazdasági helyzetiben megszerezhesse. T. Képviselőház! A szociális problémák legmesszebbmenő szimpátiánkkal találkoznak (vitéz Várady László: Helyes!) és ez a törvényjavaslat, (amelynek néhány hibájára, néhány gyöngéjére voltam bátor rámutatni, éppen azért, mert szociális vonatkozású, mert roppant nagy jelentőségű, áltáliánossáigban a mi tetszésünket megnyerte, (vitéz Várady László: Helyes!) Valószínűnek tartom, hogy azok az indítványok, amelyeket a részleteknél pártom, egyes tagjai tettek, a t. képviselőház jóindulatával fognak találkozni (vitéz Várady László: A jóindulat biztosítva!) és ezeket méltóztatnak elfogadni. En tehát azzal fejezem be igénytelen kis felszólalásomat, ho-gy kérem a kormányzatot, méltóztassék minél több ilyen »kortesjavasla!tot« előhozni (vitéz Várady László: Nemes kortes!), ilyen nemes kortesjavaslatokat, mert nekünk ellenzékieknek az lesz a legnaigyobb örömünk, ha az igen t. kormány ilyen javaslatokkal népszerűsíti magát. (Helyeslés jobbfelől) Ez az a harcmodor, amelyet az ellenzék, legalább is egy tisztességes ellenzék, örömmel és szimpátiával fogad, (vitéz Várady László-" A tárgyilagos ellenzéket vállaljuk!)
