Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

Az országgyűlés képviselőházának 270. között ebből a szemszögből meglévő óriási különbségre. Talán éppen ennek a különbségnek a felismerése indította a kormányzatot arra, hogy a kataszteri tiszta jövedelem mellett fixírozza a biztosítási határt két hold földben is. Mert ha ezt nem tette volna, akkor előállhatna az a lehetetlen helyzet, hogy a Tiszántúlon, ahol a 20 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelem nem jelent egy teljes hold földet, az egy hold föld birtokosa nem esnék a biztosítás alá, mert hiszen ott mifelénk 22—24 aranykoronás jövedelmek vannak, (vitéz Várady László: Van 28 aranykoronás is!) Felhívom a t. Ház figyelmét Hunyady Ferenc képviselőtársamnak egy tanulmányára, amelyben ebből a szempontból összehasonlítja a Tiszántúl és a Dunántúl helyzetét és megállapítja, hogy a Tiszántúl helyzete sokkal súlyosabb az ország többi részének helyzeténél. A katasztrális holdra átszámított közterhek tekintetében a helyzet a következő. A földadó a Dunántúlon 2'67 pengő, a Tiszántúlon 313 pengő; a községi pótadó a Dunántúlon 1'56, a Tiszántúlon 2'25 pengő; a vízszabályozási járulék a Dunántúlon 75, a Tiszántúlon 82 fillér; az egyházi adó a Dunántúlon 17, a Tiszántúlon 45 fillér; a házadó a Dunántúlon 32, a Tiszántúlon 66 fillér. Végeredményben holdankint 1 pengő 84 fillérrel több a teher a Tiszántúlon, tehát ha a javaslat csak a kataszteri tiszta jövedelmet venné alapul, akkor a Tiszántúl kedvezőtlen helyzetbe • jutna. Ennek felismerését mutatja a javaslatnak az a módosítása, amely két holdig terjeszti ki a biztosítást. Mélyen t. Képviselőház! A javaslatnak nagyon értékes része a várakozási időre vonatkozó rendelkezése, amely szerint már jövőre, 1939 január elsejétől kezdve megkapják a járadékot az igényjogosultak. Az, hogy a javaslat már akkor ad szolgáltatást, amikor még nem fizettek be semmit, annak ellenére, hogy a javaslat rendszere a szolgáltatásokon épül fel s hogy módot ad arra, hogy már a 45—50 éves munkások is pontosan megszerezhessék a járadékokat, olyan elismerésreméltó szociális rendelkezés, amilyen igen ritkán fordul elő a magyar törtvénytárban. Szerettem volna beszélni még az özvegyek helyzetéről. Helyesnek tartottam volna a javaslat 5. §-ában az öregségi járadék mellé az özvegyi segély beiktatását, hogy ez már ebben a törvényben benne legyen. Ha pénzügyi okokból azoknak az özvegyei, akik nem fizettek be semmit, jövőre már nem is kapnának özvegyi segélyt mégis kellene adni azoknak, akiknek férje befizette a járulékokat, (Czirják Antal: Lenne erre fedezet a cukorkartel 30 milliójából!) Ha Matolcsy képviselőtársam gondolatmenetébe kapcsolódva feltételezem, hogy egy évszázadig lenne életben ez a törvény •—^ ezt azonban kétlem, mert a törvény módosításon fog keresztülmenni — akkor előállhatna az a lehetetlen helyzet, hogy ha a gazdasági munkavállaló 18 éves korától kezdve 47 éven keresztül, amíg 65- évét eléri, hetenkint 20 fillért fizet és 47 évi fizetés után hirtelen meghal, akkor özvegye nem kapna semmit. Ere a végletre azonban nem kell gondolni, mert ez a törvény 47 év alatt az idő követelményeinek megfelelően 'módosulni fog; hiszen maga a földmívelésügyi miniszter úr mondotta, hogy a javaslatot az első lépésnek szánta. Remélem, hogy az első módosítás az lesz, hogy az özve gyeket is beveszik az igényjogosultak körébe. ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. 495 I A fedezeti részre vonatkozólag megállapíj tom, hogy az szilárdan 'megalapozott biztosítási rendszeren épül fel, olyan pénzügyi megalapozottsággal, amely minden eshetőségre számít és amely feltétlenül biztosítja az igényjogosultnak az őt megillető járadékot. (Czirják Antal: Sőt túl számít! Erősen! — vitéz Várady László: Ez nem árt!) Itt a javaslat 18. §-át, amely kimondja azt, hogy ha a kataszteri tiszta jövedelem a 100 koronát nem haladja meg, akkor a birtokos nem köteles fizetni, kiegészíteném azzal, hogy az is mentes a fizetés alól, akinek 10 hold földje van. Ha a javaslat 3. §-ában a 20 koronás kataszteri tiszta jövedelem mellé felvettük a két kataszteri holdat is, akkor a 18. §-t is ilyen értelemben lehetne módosítani. Főleg a Tiszántúl szempontjából fontos ez (Helyeslés.), mert ha a javaslat a mostani szövegezéssel lép életbe, abban az esetben már a négyholdas kisgazdának is fizetnie kellene a járadékot. Ez pedig nem célja a törvényjavaslatnak, mert az indokolás is azt mondja, hogy csakis azokat akarja járulékfizetésre kötelezni, akik gazdasági 'munkavállalót, cselédet is szoktak alkalmazni. A javaslat annak ellenére, hogy csak egy címe van: a kötelező öregségi biztosításról szól, mégis gondoskodik a halálesetről is. A halálesetre szóló segély nyújtása megint nagy szociális érzésről tesz tanúbizonyságot, amenynyiben tulajdonképpen talán nem is veszi nagyon tekintetbe a pénzügyi szempontokat, csak megállapítja, hogy segély jár a járadékra jogosult halála esetére; tehát nemcsak a 65 évet elért földmunkás famíliája fog kapni haláleseti segélyt, hanem a törvény életbelépése után a fiatalabb, a 18—20—25 esztendős korában hirtelen elhunyt földmunkás családja is megkapja ezt a halálesetre szóló segélyt(Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Sőt ez a haláleseti segély évente 2 pengővel emelkedhetik is, de maga az alapösszeg úgy terveztetik, hogy a mai viszonyok között ilyen összegért, 30 _ pengőért falun a temetés effektíve végrehaj ható. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni ezt a szociális intézkedést, hogy itt is a megértés vezette a bizottságot és a képviselőházat, amikor ebben a szövegezéstben fogadta el, illetve fogja elfogadni ezt a javaslatot, hogy az olyan munkás hátramaradottjainak, aki a javaslat szerint legalább két esztendőn keresztül fizetett valamit, halálesetre szóló segély jár. A javaslatban a befolyó pénzek tartalékolása háromíféle alakban is jelentkezik: van járuléktartaléki alap, biztonsági tartalékalap és öregségi biztosítási rendkívüli segélyalapHogy a javaslat ilyen rendkívüli segélyalapot létesít, azt abból a szempontból tartom megnyugtatónak, hogy éppen az átmeneti időre, míg intézményesen nem történik gondoskodás az özvegyi járulékról, megoldja ezt a kérdést, mert módot ad rá, hogy azok, akik rá vannak szorulva, a hátramaradt özvegyek, akik ezt kérik, esetenkint kaphassanak segélyt ebből az alapból, sőt szegényházak építésével, otthonok teremtésével ez az alap intézményesen módot ad arra, hogy ne csak a törvényben biztosított járadéksegélyt kaphassa a 65 éves munkás, hanem egyéb kedvezményekben, egyéb életmegsegítésekben is részesülhessen. T. Ház! Amikor beszédemet befejezem, a