Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának •ságot kiküldeni, amely éppen azokban a rendkívül nagy vízkárokkal küzdő névszerint megemlített községekben meghallgatja a lakosság panaszait, és a bizottságnak a helyszínen való megjelenésével már a kormányzat is dokumentálja azt, hogy^ igenis foglalkozik ezekkel a súlyos és nehéz kérdésekkel. Azonkívül pedig, a »több szem többet lát« alapján a helyszínen meggyőződve a súlyos és nehéz bajokról, összetéve a, tudást és tapasztalatot, a helybeli műszaki közegekkel, azt hiszem, olyan megoldásokat fog létrehozni, amelyek a kérdést közmegnyugvásra meg fogják oldani. Tisztelettel kérem továbbá a foldmívelésügyi kormányzatot, szíveskedjék ugyanakkor a Kis-Rába problémáját úgy joari. mint műszaki szempontból felülvizsgáltatni. Műszaki abszurdummal állunk szemben, amelynek megoldása kézenfekvő, nagy érdekeket nem sért az itt említett probléma és azt hiszem, hogy ezt a kérdést is közmegelégedésre, talán egyességileg is meg lehet oldani, ha ezzel részletesen foglalkozunk. Legsúlyosabb és legnehezebb kérésem azonban most következik. A Rábaszabályozó Társulat anyagi ereje megvan ugyan bizonyos fokig, de mégsem elegendő ahhoz, hogy ezeket a súlyos károkat lehetőleg gyorsan ehminálja. Tisztelettel arra kérem a földmívelésügyi kormányt, siessen Vz arányban anyagilag is támogatására ennek a műszakilag helyesnek minősített tervnek megvalósításában az érdekeltségnek, támogassa a Rábaszabályozó Társulatot és engedélyezzen egy 500.000 pengős államsegélyt ennek a rendkívül nagy mértékben sújtott mezőgazdasági vidéknek. Indokom erre vonatkozólag az, hogy a Rábaszabályozó Társulat, amely 30 millió alaptőkével létesült, saját erejéből összes tartozásait kifizette s ezzel a földek kataszteri tiszta jövedelmének felemelése révén az államkasszát évi 400.000 pengős jövedelemtöbbléthez, mondhatnám, 400.000 pengős járadékhoz juttatta. Azt hiszem, elég mérsékelt vagyok és elég méltánylást érdemel a kérelmem, ha azt kérem a földmívelésügyi kormánytól, szíveskedjék közbenjárni a pénzügyi kormánynál is aziránt, hogy ez az egyévi jövedelemtöbbletet jelentő 4 vagy 500.000 pengő x /s arány szerint a szabályozó társulatnak a rendelkezésére bocsáttassák azért, hogy ezeket a terveket lehetőleg rövid időn belül végeihajthassa. Csak egy általános szempont az, amire még rá szeretnék mutatni, mégpediglen az, hogy 30 éven keresztül, a liberális korszak virágzásának idején, visszhangzott az ország az iparpártolás jelszavától azért, mert a népfeleslegnek, a nemzetszaporulatnak elhelyezését a mindenkori kormányok máskép elképzelni nem tudták. A Darányi-kormány azonban három évvel ezelőtt belátta, — és már elődje is belátta — hogy a statisztika pergőtüzében ez az állítás megdőlt és a nemzet népfeleslege elhelyezésének biztosítása csakis a mezőgazdasági prosperitás emelése, a szociális és agrárproblémák gyökeres megoldása révén kereshető. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ezzel a gondolattal zárom beszédemet és kérem a földmívelésügyi kormányt, hogy ezen a súlyos és nehéz kérdésen tartsa továbbra is rajta megértéssel a szemét. (Éljenzés ég taps jobbfelöl.) Elnök; Az interpellációra a földmívelés269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 459 ügyi miniszter úr nevében a földmívelésügyi államtitkár úr kíván válaszolni. Marschall Ferenc államtitkár: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr imént elhangzott interpellációjában olyan részletesen és olyan szakszerűen hozta a Ház színe elé a Rába- ós Rábcaproblémát, hogy azt hiszem, felmentve érezhetem magáim az alól, hogy az érintett probléma hátterét itt újból • megfessem. :Annyi tény, — aimiire a képviselő úr felszólalásában külön^ is hangsúlyt tett, — hogy olyan nagy gazdasági ós mezőgazdasági érdekek fűződnek ennek a problémának továbbviteléhez, hogy a kormánynak és az érdekeltséginek össize kell fogni ok, hogy ezt a problémát, amely sok esztendőre visszanyúló probléma, a megoldás útjára tereljük. A mélyem t. képviselő úr első kérdésében azt érinti, hogy tudomássakbíír-e a földmívelésügyi kormány azokról az állapotokról, amelyek a Rábaszabályozó Társulat önkormányzatában lábrakaptak. Talán mondanom sem kell, hogy a földmívelésügyi minisztérium teljes mértékben tájékozva van arról a helyzetről, amely ott be : következett és különösen informáltsággal bír arról, hogy a társulat december 3-án tartott közgyűlésén leszavazták azt a költségvetést, amelyet a választmány nagy körül tekintésseL és a helyzet komoly mérlegelésével készített elő. Ott az volt azután a helyzet, hogy ennek a költségvetésnek leszavazása után a közgyűlés egy sokkal kisebbre méretezett költségvetést fogadott el, amely költségvetés kereteiben a földmívelésügyi kormány nézete szerint is azok a nagy kérdések ós problémák, amelyekre részben rámutatott a mélyen t. képviselő úr, sémitaképpen sem oldhatók meg. Mert tulajdonképpen miiről van itt szó? Szó van arról, hogy amenynyiben a költségvetés eredetileg megállapított kereteit nem lehet visszaállítani, akkor egy erőse^ rrdukált költségvetés melleH lehetetlenné válnék a már régóta esedékes vízrendezés keresztülvitele. Azt hiszem, a kérdésnek ez a lényege. (Fricke Valér: Ez!) Ami most már a mi feladatunkat illeti,, itt bátor vagyok kijelenteni azt, hogy a földmívelésügyi kormány a legrövidebb időn belül érintkezésbe fog lépni a közérdekeltségek felügyelő hatóságával és a közérdekeltségek felügyelő hatóságának állásfoglalását ki fogja sürgetni. Ebben a vonatkozásban az intézkedések rövid úton meg is történtek. A közérdekeltségek felügyelő hatóságának állásfoglalása után mi a december 3-iki közgyűlés által elfogadott költségvetést jóváhagyás nélkül vissza fogjuk küldeni a társulathoz, egyben pedig a társulatnak azt az utasítást fogjuk adni,, hogy ezt az egész költségvetési kérdést ' tűzze újból napirendre, mert a földmívelésügyi kormányzat véleménye szerint is csakis a választmány által előkészített ós előterjesztett költségvetési keretekben válik majd lehetségessé a vízrendezési munkálatoknak olymértékben való megindítása, amint azt a helyi gazdasági viszonyok, s minthogy azt hiszem, egy nagy vidéknek majdnem közgazdasági viszonyairól lehetne beszélni, (Fricke Valér: Ügy van!) tehát a közgazdasági viszonyok is indokolttá teszik. Ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem azt is a f ö-dmíveiésügyi miniszter úr nevében, hogy amennyiben az újonnan Összehívott közgyűlés nem méltányolná azokat a szempontokat, amelyeket a földmívelésügyi kormány itt méltánylandóknak tart, nem fogunk visszariadni annak az eszköznek igénybevételétől sem, hogy 70*