Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 455 amikor az államháztartás egyensúlya megvan, gondoskodnék arról, hogy a hadikölesönjegyzők adójukat fizethetnék hadikölcsönkötvényékkel. (Rupert Rezső: Ez a legkevesebb, ez szerény kívánság!) De továbbmegyek, azt is el tudom képzelni, hogy olyan egyszerű lakók, akik szegénységben vannak, nyomorognak, de badikölcsönkötvényeik vannak, amelyek után vagy kapnak, vagy nem kapnak segélyt ezekkel a hadikölcsönkötvényékkel a lakbérüket tudnák fizetni és a háztulajdonos ezeket a lakbér fejében kapott kötvényeket az adóhivataloknál adóba tudná befizetni. (Farkas István: Igen! A házbéruzsorások megint dolgoznak! Bíztatja őket a kormány!) Megvolna tehát a lehetőség arra, hogy ezeket a kérdéseket nyugvópontra vigyük, mint ahogyan nyugvópontra vitte ezt a kérdést például Csehszlovákia és más áUamok is. Csebszlo^kío annakidején akként oldotta meg ezt a kérdést, hogy más. értékes állampapírokra cserélte be a hadikölcsönkötvényeket. Mindezek alapján azt hiszem, eljutottunk oda, hogy ezzel a kérdéssel a kormány most már komolyan foglalkozzék, annál is inkább, mert egyéb hasonló hadikárosultak kérdései is itt fekszenek előttünk, amely kérdések rendezésére ezzel kapcsolatban szintén rá kell, hogy kerüljön a sor. Itt vannak például az elértéktelenedett takarékbetétek, itt vannak az árvaszéki letétek. Ez szintén olyan kérdés, amelynek elindítója 'annakidején maga a kormányzat volt. A háború alatt a kormány felszólította az árvaszéket, hogy a náluk letétbe helyezett árvapénzeket fektessék jól jövedelmező és^ kamatozó hadikölcsönökbe. ; Az árvaszékek mit tehettek a miniszteri utasítás ellenére? Hadikölcsönkötvényekbe fektették az árvaszékeknéi elhelyezett pénzeket. így ment tönkre annak ,a fiatalságnak nagyrésze, amelynek pénze, vagyona, — mint kiskorúnak — az árvaszéknél volt. Én azt hiszem, hogy az ifjúság megsegítésének és önállósításának kérdésével kapcsolatban ezt a kérdést is minél hamarabb szintén meg kell oldani. T. Ház! Ezek voltak a hadikölcsönkérdéssel kapcsolatban azok a kérdések, amelyeket ma el szándékoztam mondani. A legközelebbi alkalommal rá fogok térni egy másik kérdésre és ez az 1920 után elvett magántulajdonok megtérítése, az elvett földeik kérdése. En már elmondottam itt a Házban Hangya Sándor esetét. Ez a Hanerya Sándor. — becsületes magyar ember, akiknek a ímeerszállott területen volt birtoka ~- mint jó magyar ember otthagyta a megszállott területet, eladta kis ingatlanát, a főutcán lévő kőből épült házat, eladta földiét és átiött Csonka-Magyarországra. A vége az lett, hogy elvették a földet Hangya Sándortól — 30 vagy 40 hold földet — és most^ kold Hiszékenyen tengeti életét a mecs^kaljai szőlők között. Kell. hogy az ilyen esetek, amelyek tömegesen fordulnak elő, a legközelebbi jövőben fos-lalkoztassák a házat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Horváth Zoltán képviselő úr a házszabályokhoz óhajt szólni. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! Bródy Ernő t. képviselőtársamnak, az interpellációjára adott válasz, után tartott felszólalása közben tisztán a Kormányzó Űr fenkölt személye iránti nagy tiszteletem kifejezéséül először azt mondtam, hogy tiszteletlenség, — ezt talán az elnök úr nem méltóztatott hallani — hogy még ma sem hajtották végre ; azt a törvényt, amelyet a Kormányzó Űr tízéves kormányzósága alkalmából hoztunk. A második közbeszólásom pedig akkor hangzott el, amikor Bródy Ernő 1 képviselőtársam a törvénynek azt a részét idézte, amely akként szól, hogy e történeti évfordulónak, a Kormányzó Űr tíz éves országlásának emlékét a törvényhozás régóta nélkülözött több országos érdekű mű és intézmény megalkotásával örökíti meg. Ez a törvény ma, 8 év után sincs végrehajtva és ez csalta ki belőlem azt a kijelentést, hogy: idézzük meg a miniszter urat. (Buchinger Manó: Levonjuk a fizetéséből! Azért fizetjük!) Az 1848 : III., te. 29. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »A miniszterek az országgyűlés mindegyik táblájánál annak kívánatára megjelenni, és a kívántató felvilágosításokat előadni tartoznak*. Ugyancsak e törvény 32. §-ának y) pontja azt mondja, hogy; a miniszterek felelősségre vonhatók a törvények végrehajtásában elkövetett mulasztásokért. Én tehát itt a kormány bizonyos mulasztását látom, ha ilyen kiváló törvény végrehajtásával is késedelmeskedik. (Buchinger Manó: Amerikáznak!) Erre az elnök úr jónak látta azt mondani, hogy »Horváth képviselő úrnak, úgylátszik, nincsen sejtelme a házszabályokról*.. A házszabályok 142. §-a intézkedik erről az általam most felhívott 1848 : III. tc-ről. A 142. $ ugyanis harmadik bekezdésében jóformán szóról-szóra megismétli a törvényt, mondván: A miniszterek az 1848. évi III. te. 29. §-a alapján a Ház kívánatára megjelenni tartoznak. (Payr Hugó: Most sincsenek itt!) A házszabályoknak ugyanez a szakasza azonban természetesen előírja azt is, hogy technikailag hogyan kell ezt keresztülvinni. Előírja, hogy írásban kell az erre vonatkozó indítványt benyújtani és házszabályszerűén kell előterjeszteni. Én teljesen tudatában vagyok ennek és amikor közbeszóltam, ennek csak a tisztelet volt az egyik indító oka, a másik pedig az idea felvetése, hogy a túloldalon és az ezen az oldalon ülő t. képviselőtársaink figyelmét is felhívjam arra, hogy a magyar corpus jurisban van egy olyan törvény, amely Magyarország kormányzójának tízéves kormányzóságát óhajtja megörökíteni, de még ma sincs végrehajtva Csupán jennyit kívántam elmondani, azért. hogy a jövőben ez az eset ne szolgáljon precedensül. Elnök: T. Ház! Tényt kell először megállapítanom, nevezetesen azt, hogy Horváth Zoltán képviselő úr folytonos közbeszólásaival kihívta az elnöki f igyelmez.tetést. Nem óhajtottam a 194. %-t alkalmazni, , mely szerint az elnök figyelmeztetése vita tárgyává nem tehető, hanem megadtam a képviselő úrnak a szót és nagyon örülök, hogy más értelemben méltóztatott nyilatkozni, nem pedig úgy, hogy a miniszter úr^ résziéről adott írásbeli válasz kapcsán 'méltóztatott voln-a kívánni, hogy hívjuk ide, idézzük meg a minisztert, amint azt a képviselő úr felszólalása előtt gondolhattam. (Horváth Zoltán: Eszem ágában sem volt!) Tudomásul veszem, hogy elvi szempontból méltóztatott ezt a megjegyzést tenni. Következik Csoór Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügy- és a vallás- és közoktatásügyi miniszter uirakihoz, kérem annak felolvasását. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa); »Interpelláció a m. kir. pénzügy- és vallásos közoktatásügyi miniiszter úriakhoz a vagyontalanokra kivetett egyházi tenhek Ibeíhiajtásia tárgyaiban*
