Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 455 amikor az államháztartás egyensúlya megvan, gondoskodnék arról, hogy a hadikölesönjegy­zők adójukat fizethetnék hadikölcsönkötvé­nyékkel. (Rupert Rezső: Ez a legkevesebb, ez szerény kívánság!) De továbbmegyek, azt is el tudom képzelni, hogy olyan egyszerű lakók, akik szegénységben vannak, nyomorognak, de badikölcsönkötvényeik vannak, amelyek után vagy kapnak, vagy nem kapnak segélyt ezek­kel a hadikölcsönkötvényékkel a lakbérüket tudnák fizetni és a háztulajdonos ezeket a lak­bér fejében kapott kötvényeket az adóhivata­loknál adóba tudná befizetni. (Farkas István: Igen! A házbéruzsorások megint dolgoznak! Bíztatja őket a kormány!) Megvolna tehát a lehetőség arra, hogy ezeket a kérdéseket nyug­vópontra vigyük, mint ahogyan nyugvópontra vitte ezt a kérdést például Csehszlovákia és más áUamok is. Csebszlo^kío annakidején akként oldotta meg ezt a kérdést, hogy más. értékes állampapírokra cserélte be a hadiköl­csönkötvényeket. Mindezek alapján azt hiszem, eljutottunk oda, hogy ezzel a kérdéssel a kormány most már komolyan foglalkozzék, annál is inkább, mert egyéb hasonló hadikárosultak kérdései is itt fekszenek előttünk, amely kérdések rendezésére ezzel kapcsolatban szintén rá kell, hogy kerül­jön a sor. Itt vannak például az elértéktelene­dett takarékbetétek, itt vannak az árvaszéki letétek. Ez szintén olyan kérdés, amelynek el­indítója 'annakidején maga a kormányzat volt. A háború alatt a kormány felszólította az árvaszéket, hogy a náluk letétbe helyezett árvapénzeket fektessék jól jövedelmező és^ ka­matozó hadikölcsönökbe. ; Az árvaszékek mit te­hettek a miniszteri utasítás ellenére? Hadiköl­csönkötvényekbe fektették az árvaszékeknéi el­helyezett pénzeket. így ment tönkre annak ,a fiatalságnak nagyrésze, amelynek pénze, va­gyona, — mint kiskorúnak — az árvaszéknél volt. Én azt hiszem, hogy az ifjúság megsegíté­sének és önállósításának kérdésével kapcsolat­ban ezt a kérdést is minél hamarabb szintén meg kell oldani. T. Ház! Ezek voltak a hadikölcsönkérdés­sel kapcsolatban azok a kérdések, amelyeket ma el szándékoztam mondani. A legközelebbi alkalommal rá fogok térni egy másik kérdésre és ez az 1920 után elvett magántulajdonok meg­térítése, az elvett földeik kérdése. En már el­mondottam itt a Házban Hangya Sándor ese­tét. Ez a Hanerya Sándor. — becsületes magyar ember, akiknek a ímeerszállott területen volt bir­toka ~- mint jó magyar ember otthagyta a megszállott területet, eladta kis ingatlanát, a főutcán lévő kőből épült házat, eladta földiét és átiött Csonka-Magyarországra. A vége az lett, hogy elvették a földet Hangya Sándortól — 30 vagy 40 hold földet — és most^ kold Hi­székenyen tengeti életét a mecs^kaljai szőlők között. Kell. hogy az ilyen esetek, amelyek tö­megesen fordulnak elő, a legközelebbi jövőben fos-lalkoztassák a házat. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügy­miniszter úrnak. Horváth Zoltán képviselő úr a házszabá­lyokhoz óhajt szólni. Horváth Zoltán: T. Képviselőház! Bródy Ernő t. képviselőtársamnak, az interpelláció­jára adott válasz, után tartott felszólalása köz­ben tisztán a Kormányzó Űr fenkölt személye iránti nagy tiszteletem kifejezéséül először azt mondtam, hogy tiszteletlenség, — ezt talán az elnök úr nem méltóztatott hallani — hogy még ma sem hajtották végre ; azt a törvényt, amelyet a Kormányzó Űr tízéves kormányzó­sága alkalmából hoztunk. A második közbe­szólásom pedig akkor hangzott el, amikor Bródy Ernő 1 képviselőtársam a törvénynek azt a részét idézte, amely akként szól, hogy e történeti évfordulónak, a Kormányzó Űr tíz éves országlásának emlékét a törvényhozás régóta nélkülözött több országos érdekű mű és intézmény megalkotásával örökíti meg. Ez a törvény ma, 8 év után sincs végrehajtva és ez csalta ki belőlem azt a kijelentést, hogy: idézzük meg a miniszter urat. (Buchinger Manó: Levonjuk a fizetéséből! Azért fizetjük!) Az 1848 : III., te. 29. §-a azt mondja, hogy (ol­vassa): »A miniszterek az országgyűlés mind­egyik táblájánál annak kívánatára megjelenni, és a kívántató felvilágosításokat előadni tartoz­nak*. Ugyancsak e törvény 32. §-ának y) pontja azt mondja, hogy; a miniszterek felelős­ségre vonhatók a törvények végrehajtásában elkövetett mulasztásokért. Én tehát itt a kor­mány bizonyos mulasztását látom, ha ilyen ki­váló törvény végrehajtásával is késedelmeske­dik. (Buchinger Manó: Amerikáznak!) Erre az elnök úr jónak látta azt mondani, hogy »Hor­váth képviselő úrnak, úgylátszik, nincsen sej­telme a házszabályokról*.. A házszabályok 142. §-a intézkedik erről az általam most felhívott 1848 : III. tc-ről. A 142. $ ugyanis harmadik bekezdésében jóformán szóról-szóra megismétli a törvényt, mondván: A miniszterek az 1848. évi III. te. 29. §-a alapján a Ház kívánatára megjelenni tartoznak. (Payr Hugó: Most sin­csenek itt!) A házszabályoknak ugyanez a sza­kasza azonban természetesen előírja azt is, hogy technikailag hogyan kell ezt keresztül­vinni. Előírja, hogy írásban kell az erre vo­natkozó indítványt benyújtani és házszabály­szerűén kell előterjeszteni. Én teljesen tudatá­ban vagyok ennek és amikor közbeszóltam, en­nek csak a tisztelet volt az egyik indító oka, a másik pedig az idea felvetése, hogy a túl­oldalon és az ezen az oldalon ülő t. képviselő­társaink figyelmét is felhívjam arra, hogy a magyar corpus jurisban van egy olyan tör­vény, amely Magyarország kormányzójának tízéves kormányzóságát óhajtja megörökíteni, de még ma sincs végrehajtva Csupán jennyit kívántam elmondani, azért. hogy a jövőben ez az eset ne szolgáljon pre­cedensül. Elnök: T. Ház! Tényt kell először megálla­pítanom, nevezetesen azt, hogy Horváth Zol­tán képviselő úr folytonos közbeszólásaival ki­hívta az elnöki f igyelmez.tetést. Nem óhajtottam a 194. %-t alkalmazni, , mely szerint az elnök figyelmeztetése vita tárgyává nem tehető, ha­nem megadtam a képviselő úrnak a szót és na­gyon örülök, hogy más értelemben méltózta­tott nyilatkozni, nem pedig úgy, hogy a mi­niszter úr^ résziéről adott írásbeli válasz kapcsán 'méltóztatott voln-a kívánni, hogy hívjuk ide, idézzük meg a minisztert, amint azt a képviselő úr felszólalása előtt gondolhat­tam. (Horváth Zoltán: Eszem ágában sem volt!) Tudomásul veszem, hogy elvi szempont­ból méltóztatott ezt a megjegyzést tenni. Következik Csoór Lajos képviselő úr in­terpellációja a pénzügy- és a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter uirakihoz, kérem annak felolvasását. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa); »Interpelláció a m. kir. pénzügy- és vallás­os közoktatásügyi miniiszter úriakhoz a vagyon­talanokra kivetett egyházi tenhek Ibeíhiajtásia tárgyaiban*

Next

/
Oldalképek
Tartalom