Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának Az első Esztergályos János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz a hadikölcsönjegyzők panasza tárgyában. Tekintettel arra, hogy a kis hadikölcsönjegyzők legtöbbje megtakarított pénzét fektette hadikölcsönbe, hajlandó-e a miniszter úr a kis hadikölcsönjegyzők kötvényeinek — 5000 korona értékig — kártalanításáról^ sürgősen törvényjavaslatot terjeszteni a képviselőház elé? Hajlandó-e a miniszter úr a hadikölcsönkötvények tulajdonosai segélyezésére a költségvetésbe az eddiginél nagyobb összeget előirányoznia Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Esztergályos János: T. Képviselőház! A hadikölesönsegélyezés ebben az évben éri meg tízesztendős jubileumát. (Buchinger Manó: Szomorú jubileum.) Bár a segélyezés csak 1923-ban vette kezdetét, mi szociáldemokraták már 1922 től kezdve állandóan ostromoltuk álkormányt és kértük, hogy váltsa be azokat az ígéreteket, amelyeket annak idején tettek és amelyek ebben a Házban elhangzottak azok felé, akiktől megkövetelte az akkori kormány a hadik öles Önjegyzést. Még élénken emiéikezetünkben vannak s még fülünkben csengenek azok az elhangzott ígéretek, amelyeket például Tisza István gróf mondott ebben a teremben, aki többízben felszólította a;z ország népét a hadikölcsönjegyzésre. Az egyik ilyen alkalommal a következőket mondotta Tisza István gróf (olvassa): »Hazaáruló az, aki nem siet segítségére a bajbajutott hazánaík és nem adja oda minden felesleges fillérét«. Egy másik újabb kölcsönjegyzésre való felszólítás alkalmával a következőket 'mondotta Tisza. István gróf ugyancsak ebben a teremben (olvassa): »A hadik ölesönért az állam minden talpalatnyi földjével szavatol és ha, ne adj Isten, elveszítenok a háborút, a hadikölcsönjegyzőknelk pénzüket visszaadjuk, még az esetben is, ha utolsó ruhadarabjainktól meerválni leszünk kényte:lenek«. (Egy hang a jobboldalon: Ki mondotta ezÚ — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tisza István gróf! — Farkas István: Mit szól hozzá'? — Propner Sándor: Gavallér volt! — Br. Urbán Gásnár: Elég- bai. hogy nem tudta beváltani ígéretét! — Felkiáltások jobbfelől: Bizony! Bizony!) Mélyen t. Képviselőház! Az adott szó beváltása a mai napig nem következett be. 1928-ban a szociáldemokratapárt állandó ostroma, következtében az akkori kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel s arra az álláspontra helyezkedett, hogy segélyezési alapon fogja, a kérdést megoldani. Segélvezni kívánta az akkori kormány azokat, akik rá voltak utalva. (Propper Sándor: Az adós ad alamizsnát a hitelezőimk.) Már akkor ímegmondiCíttuk, hogy ez a megoldás egészségtelen, hogy ez a megoldás nem hozhatja a kérdést nyugvópontra, mert azoknak, alkikét annakidején a kormány és &. kormány intenciójára az egész országban hivatalos kö,zesr hadikölcsönjegvzésre szólított fel, azoknak, akik ezelknek a felhívásoknak engedve utolsó filléreiket odaadták oltárára, azoknak, akik vagyonokat adtak oda, joguk van arra, 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 453 hogy visszakérjék pénzüknek legalább a roncsát, legalább egy részét. Ezért már akkor azt kértük a, kormánytól, hogy olyan becsületes megoldást hozzon a Ház elé, amely ezt a kérdést nyugvópontra tudja hozni. Annakidején, 1928-ban nem mondhatta a kormány, hogy nincs pénz, hogy az államkaszsza üres, mert volt pénz bőségesen, volt 'mindenre pénz, csak arra nem volt pénze az akkori kormánynak, hogy ezt a becsületbeli adósságot törlessze azokkal szemben, akilk _ annakidején •• mindenüket, megtakarított filléreiket odaadták az államnak. (Buchinger Manó: Ma is van pénz erre! Volna pénz ma is, de nem akarják!) T. Ház! Átmenetileg valahogyan elhalkult a hadikölcsönjegyzők sírása, amikor a kormány az 1928 : XXXIII. tc.-ben biztosított sej gélyezési rendszert hozta. Az érdekeltek azt hitték, hogy ez rövid átmenet lesz és ma kö rülbelül 12 esztendő után, azt kell látniok, j hogy a kormánynak eszében sincs, hogy ebben I a kérdésben valami határozott, megnyugtató intézkedést tegyen, sőt a segélyezés rendszere határozottan rosszabb, mint volt annakidején, amikor elkezdték. Én nem a hadikölcsönjegyzők j segélyezésének adminisztrációját kifogásolom, ; mert az abszolúte kifogástalan, de kifogás tiár' gyáva kell tennem azt a rendszert, amelyet ezzel kapcsolatban újabban bevezettek. Annakidején ugyanis egy skálát állítottak fel 10ÜÜ koronától fel a végletekig. Ebben a skálában megállapították a hadikölcsönjegyzések összegét és megállapították, hogy ezek a hadiköl: csönjegyzők mennyi jövedelmi hátán után kaphatnak segélyt. Ilyen jövedelmi határ volt az 1000 koronás kölcsönjegyzésnél az 1250 pengős : jövedelmi határ, az 1250 koronás kölcsönjegy| zésnél az 1500 pengős jövedelem,, az 1500 koro! nás kölcsönjegyzésnél az 1750 pengős jövedelem, a 2500 koronás jegyzésnél a 3000 pengős jövedelmi liatár és így végig. Ez a segélyezés akkor simán és zökkenés nélkül indult el, most azonban megváltozott a helyzet. A helyzet ma az, hogy ma már ezt a megállapított skálát sem veszi figyelembe a tárcaközi bizottság, hanem revíziót tart az igénylők között, s ha valahol azt a megállapítást teszik, hogy a hadikölcsönjegyzőnek van valami felmenő, vagy lemenőágbeli rokona, fia, sógora, közeli hozzátartozója, esetleg oldalági hozzátartozója, (Farkas István: Szóval csődött mondott a magyar állam felelősségei) abban a pillanatban lényegesen csökkentik az eddigi silány segélyt • is, sőt nagyon sok esetben egyszerűen megvonják a segélyt. (Farkas István: Csőd előtt állunk 1) Legyen szabad ezzel a kérdéssel kapesol latban egy nagyon kirívó esetet a t. Ház figyelmébe ajánlani. A sok közül adva van egy eset, ahol egy özvegyasszonyról, egy súlyos beteg özvegyasszonyról van szó, akinek férje annakidején 320.000 korona hadikölcsönt jegyzett. A férj elhalt, itt maradt az özvegy. I Az évek multak, leszegényedett és rá volt | utalva, hogy hadikölcsönsegélyt kérjen. Az özvegynek sikerült is egy vagy két évvel ezelőtt a megállapított skála szerinti hadikölcsönsegélyt kapnia. Amikor az elmúlt esztendőben kiadták az összes hadikölesön-segélyigénylők vagyoni viszonyainak megállapítására vonatkozó utasítást, akkor megállapították, hogy ennek a 65 esztendős beteg özvegyasszonynak van egy fia itt Budapesten, akinek a jövedelme havonta 300 pengő, tehát van egy hozzátartozója, aki őt eltartani köteles és akinek az eltartáshoz
