Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

448 Az országgyűlés képviselőházának sí tó Intézet járulék-tartalékalapjainak tulaj­donába bocsátja, a telep létesítéséhez szüksé­ges kiadásokat pedig az Országos Társadalom­biztosító Intézet járulék-tartalékalapjaiból kell fedezni.. (Farkas István: Most odaadták a gaz­dáknak!) Megvolt a cél ós megvolt a fedezet, csak az építés nem történt meg. Nyolc év óta nem történt semmi és ezért interpelláltam meg a belügyminiszter urat: hogyan lehetséges az. hogy ott hever üresen egy telek 30 év óta az állam tulajdonában, az állam átengedte az Oti.-nak, de nem lehet ott építkezni, egész városrész fejlődése megállott, sem építeni nem lehet, sem a telket magánkézbe adni nem lehet. Az állam, a tulajdonos nem csinál semmit. Ez az eset a tehetetlenség tipikus esete. (Hor­váth Zoltán: Tiszteletlenség a Kormányzó Úr iránt!) Kegyeleti sérelem, szociális sérelem, gazdasági sérelem. Akárhonnan nézem, minde­nünnen sérelmet látok. Érdeklődtem és megtudtam, hogy a fővá­rosnál nem volna akadálya az építésnek. (Zaj.) A baj a bürokráciánál volt, mert nem tudták az érdekelt hatóságokat, a belügyminisztériu­mot, a pénzügyminisztériumot, a földmívelés­ügyi minisztériumot, a Közmunkatanácsot és a fővárost a nyolc év alatt egyszer sem össze­hozni és nem tudták a kérdést megoldani. (Fábián Béla: Pártvacsorára kellett volna őket összehozni!) A Wekerle-féle törvényt említet­tem; ebben Wekerle már annakidején, 30 évvel ezelőtt azt mondta, hogy lakáshiány, lakás­drágaság vagy lakásuzsora idején az államnak kötelessége közbelépni, az államnak hivatása és feladata mind nagyobb tőkeerejénél, mind etikai rendeltetésénél fogva ezen a téren kez­deményezőleg fellépni. Talán ez ma is aktuá­lis, mert ma is hallok és kapok panaszokat minden oldalról, hogy fel akarják használni ezt^ a szerencsétlen időszakot a házbéreik eme­lésére. Ez nem alkalmas idő erre. Most nincs itt ennek az ideje. Ennek a ház­béremelési tendenciának pedig a leghatalma­sabb ellenszere az építés. Ebben az esetben ki yan jelölve a cél, megvan a fedezet, tessék hát építeni. Ezért intéztem interpellációmat a mi­niszterelnök úrhoz, illetve a belügyminiszter úrhoz, (Fábián Béla: Hol van a miniszter úr?) hogy megkeressem ennek az ügynek gazdáját és a kötelező erejű törvény betartását kérjem. Hogyan lehetséges az, hogy Horthy Miklós ne­vével van egy törvény és 8 év óta a világon semmi sem. történt ebben az ügyben? (Horváth Zoltán: Idézzük meg a minisztert!) Elnök: Horváth t. képviselő úrnak, úgylát­szik, sejtelme sincs a házszabályokról. Az in­terpellációkra adott válaszok vagy írásbeliek, vagy szóbeliek. A képviselő úr követeli, hogy a miniszter urat itt megidézzük. írásbeli vá­lasznál ennek nincs értelme. (Fábián Béla: Nem volna baj, ha itt volna a miniszter úr! — Horváth Zoltán: Olyanokat mond, amik mégis csak fontosak!) Bródy Ernő: Én tehát kötelességemnek tar­tottam, hogy ezt az egész kérdést mozgásba hozzam. Kötelességemnek tartottam, hogy a kormányt felkérjem, hajtsa végre a törvény rendelkezéseit. Arról már hallottam, hogy vau telek és nincs pénz. Már arra is volt eset, hogy volt pénz, de nem volt megfelelő telek. Amikor azonban együtt van telek és pénz, s itt van a szociális munkaalkalom lehetősége, hogy akkor ne történjék semmi, ezt nem tudom megérteni. Éppen azért felkértem a miniszterelnök urat, illetve belügyminiszter urat, hogy indítsa meg ezt a dolgot. 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. A válasz szerintem elgogadható, mert a mi­niszter úr elvégre azt mondja a válaszában, hogy (olvassa): »Az Oti. 1937-ben felkérte a polgármestert, hogy a felmerült nehézségek ki­küszöbölésével a főváros illetékes tényezőivel helyszíni tárgyalás tartassék.« Az intézet elnök­sége újabban ismét elhatározta, hogy — össze­hívja a londoni, illetve pardon: budapesti kon­ferenciát (Derültség.) — a belügy-, a pénzügy­es az iparügyi minisztérium kiküldötteit, to­vábbá a fővárosi közmunkák tanácsának és a fővárosnak képviselőit értekezletre és helyszíni szemle tartására kéri fel. En nyilvánosan, er­ről a helyről is felkérem őket, hogy jöjjenek végre össze és kegyeskedjenek elhatározni, hogy a kőbányai Óhegyen a már 30 éve késle­kedő építkezéseket a meglévő pénzből végre­hajtják. Legyenek kegyesek Összejönni. Miután a miniszter úr azt mondja, hogy (olvassa): »tel jes erőmmel rajta leszek, hogy az útbanálló r akadályok • mielőbb elháríttassanak és a törvény által kiütközött szociális szem­pontból ez a nagyjelentőségű cél most már sür­gősen megvalósíttassék«, én a magam részéről a miniszter válaszát elfogadom, de vigyázni fogok arra, (Fábián Béla: De élünk a gyanúper­rel. — Derültség.) hogy ez a t. társaság mikor jön össze és dönti el ezt a fennforgó, retteneteden nagy, nehéz kérdést. (Helyeslés és taps a bal­oldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem, méltóztatnak-e a belügyminiszter úr vá­laszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a bel­ügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következik a belügyiminiszter úrnak Su­lyok Dezső képviselő úr interpellációjára adott válasza. Kérem a jegyző urat, hogy a választ fel­olvasni szíveskedjék. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »T- Képviselőház! Sulyok Dezső országgyűlési képviselő úr az országgyűlés képviselőházának 1938. évi december hó 1-én tartott ülésében szo­ciális betegbiztosítási rendszerünk néhány alapvető hibájáról interpellációt terjesztett elő. Erre az interpellációra végleges válaszom a következő: Meg kell állapítanom, hogy betegségi kö­telező biztosítás nélkül a széles és nemzeti szempontból mind nagyobb jelentőségű mun­kavállalói néprétegek betegellátásának kérdé­sét megoldani nem tudnók. 50-nél több állam egyetértő véleménye nyilatkozott meg azokban a nemzetközi munkaügyi egyezményekben, amelyek a munkavállalói sorban élő népréte­gek betegségi ellátásának és gondozásának leggazdaságosabb és legésszerűbb módszere­ként a betegségi kötelező biztosítást jelölik meg s amelyek egyszersmind leszögezik ennek a biztosításnak vezérelveit is. Németországtól Japánig, a skandináv államoktól Portugáliáig ma már a civilizált államok közhatalmi beren­dezéséhez a társadalombiztosítás éppenúgy hozzátartozik, mint a posta vagy a közegész­ségügyi szolgálat. Ezért, amikor a társadalom­biztosítási orvosi munka szerepéről és jelentő­ségéről szólunk, tudomásul kell vennünk azt a világszerte minden felelős tényező által elis­mert álláspontot, hogy a nemzetek életében a betegségi kötelező biztosításra múlhatatlanul szükség van. Ez az egyik szempont, amelyet az interpelláló képviselő úr álláspontjának érté­kelésénél nem mellőzhetek. A .másik, nem ke­vésbé fontos szempont, a nemzet életében kivé­teles jelentőségű orvosi társadalom anyagi g'ondtalanságának biztosítása, a gazdasági és

Next

/
Oldalképek
Tartalom