Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
4S2 Az országgyűlés képviselőházának zat, téli tüzelő tekintetében mérhetetlen nyomorúságon ós lerongyolódáson ment keresztül és ama már meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági munkásság,, amely végigszenvedte a gazdasági dekonjunktúrának ezeket a szörnyűséges esztendőit, a fizikai teljesítőképesség tekintetében is leromlott és én nagyon sokszor látom, szegény munkásainknál, hogy amikor a nehéz mezőgazdasági és kubikosmunkábam próbálják kitartani azt a hosszú munkaidőt, amelyet ezekben a munkákban eltölteni kell, •akkor verejtékezve és sokszor szégyenkezve vonulnak ki idő előtt a munkából, csak azért, mert fizikai erejük már nem képes a réigi munkateljesítményekre. T. Ház! Igaz,, hogy történtek intézkedések, amelyek megkísérelték ennek a nehéz helyzetnek a megjavítását. A kotrmányzat próbálkozott f az úgynevezett inségmunka rendszerrel, történt társadalmi gondoskodás is a szegény mezőgazdasági munkáscsaládok gyermekeiről, de az inségmunka nem jelenthetett megoldást ebben a nagy műnk anélkül is égben, illetőleg kevés foglalkoztatottságot jelentett, mert legfeljebb napi 1 pengőt adott és maguk a munkások szegyeitek ezt a rendszert. Amikor én Békés vármegye törvényhatóságában a különböző pártokhoz tartozó munkáskén viselők előtt a munkássághoz méltatlannak jelentettem ki ezt a srendszert, magának a munkásságnak a képviselői helyeseltek nekem. Az inségmunka* bizonyos szempontból lerontotta még a mrankaerkölcsöket is Magyarországon, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) mert a munkásságnak azok a gyengébb rétegei, amelyeik szívesen szereztek maguknak a munka során valami könnyebbséget, volt. idő, amikor azt mondták,^ bizonyos disztinkciót állítva fel inségmunka és közmunka közt, hogy: nekünk ne közmunkát, hanem inségmunkát tessék adni. Az inségmunka ugyanis egyes községekben azt jelentette, hogy miután nem tudtak adni rendes munkát ezeknek a munkásoknak, megtörtént, hogy az utca egyik: oldaláról a másik oldalára dobáltatták velük a havat ós azután vissza. Ez a rendszer, a segítésnek ez a módja burkolt munkanélküli segély, sem a kormányzathoz, sem a mezőgazdasági munkássághoz nem volt méltó. Azok a társadalmi kísérletezések, amelyek legalább a mezőgazdasági munkások családtagjain próbáltak segíteni, nagyon szép és nagyon elismerésireméltó kezdeményezések voltak. Egyes helyeken^ egyes községekben a nehéz téli hónapokon átsegítették a mezőgazdasági munkásokat, de természetes dolog, hogy intézményes^gondoskodás nélkül az ilyen társadalmi segítésnek sínes ímeg a maga komoly konzekvenciája. Ezzel a mérhetetlenül nehéz helyzettel kapcsolatban legyen szabad nekem itt, a törvényhozás tagjai előtt, az igen t. miniszterelnök úr, de az egész ország közvéleménye előtt is a legmélyebb tisztelettel hajtani meg a fejemet ez előtt a nagy magyar réteg előtt, amely szörnyű szenvedéseink esztendei alatt, a mérhetetlenül nehéz megpróbáltatások alatt valami csodálatos emberi méltósággal és türelemmel viselte ezt a helyzetet. Sehol nem tudunk példát az országban, hogy ez a nagyon megpróbált réteg valahol megbontotta volna a rendet és jogos keserűsége valahol is forrongásba tört volna ki. Megállapítom, t. Ház, hogy e réteg iránt' az egész nemzet hálával tartozik ezeknek a nehéz 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. esztendőknek ilyen elviseléséért. Azt, hogy Magyarországon rend van és béke van, köszönhetjük a kormányzatnak és köszönhetjük a rendfenntartó tényezőknek, de az egész nemzetnek meg kell köszönnie annak a rétegnek — a mezőgazdasági munkásságnak, — is, amelynek a legnehezebb volt elviselnie ezt a mérhetetlenül nehéz sorsot. (Ügy van! Úgy van! a bal- és a jobboldalon.) T. Ház! Nem vigasztaló, de megemlítésre érdemes az a tény, hogy ez a probléma az egész világon megvan többé, vagy kevósbbé. A genfi állandó mezőgazdasági bizottság legutóbbi uésén megállapították a következőket: (olvassa): »A legtöbb országban a mezőgazdasági munkások helyzete rossz vagy legalábbis rosszabb a többi táradalmi osztály helyzeténél^ Ezen a tanácskozáson a mezőgazdasági munkásság életszínvonalának felemeléséről volt szó. Ha más nemzetek képviselőit is foglalkoztatja ez a kérdés, akkor bennünket kell elsősorban foglalkoztatnia, mert állítom, hogy sehol sincs akkora jelentősége ennek a problémának, mint Magyarországon. A magyar mezőgazdasági munkásság problémájának jelentőségét mutatja tény, hogy itt népességünknek igen nagy és jelentős hányadáról van szó, lélekszám tekintetében az ország lakosságának, népességünknek egyharmadáról. Olyan rétegről van szó, amely a kormányzó úr megállapítása szerint is forrása a mi népszaporodásunknak és így nagyon jelentős tényezője a nemzet fennmaradásának és megerősödésének. Mérhetetlenül és különösen fontos Magyarországon ez a kérdés azért is, mert ez a réteg valóban veszélyeket magában rejtő szociális helyzetben van ma. Ha t tehát kormányzati, nemzeti politika tekintetében felmerül a sorrendi kérdés, hogy melyik az a nr obi óm a, amelyet a. nemzetnek elsősorban kell elővennie, akkor kormányzati és nemzeti feladataink között kétségtelenül ez a kérdés az első vonalba tartozik. Ha engem megkérdeznének afelől, hogy melyeik azok a nagy kérdések, amelyeket e nemzet törvényhozásának elintéznie kell, én két fő problémacsoportot tudnék csak megjelölni: az egyik a szociális kiegyenlítődés, a másik pedig a nemzeti honvédelem kellő megszervezésének a kérdése. (Helyeslés.) Mind a két probléma létkérdése ennek az országnak. (Ügy van!) Hiába intézzük, el az egyiket, ha nem gondolunk a másikra. A kettő együttesen helyesen ós megfelelően elintézve oldhatja osak meg ennek a nemzetnek történelmi sorskérdéseit. (Helyeslés.) Ennek a két nagy problémakörnek megodása érdekében [mindenkinek, aki ebben az országban élni akar. aki a jövendőt ma számításba veszi,, a végsőkig menő ádozattal meg kell tennie mindent a nelyeis ós igaz megoldások érdekében. T. Ház! Ha a szociális kiegyenlítődés kérdéseit veszem, bár nem tartozik ebbe a problémakörbe, de meg keU állapítanom, hogy mérhetetlen súlyossággal bír a kézművesi páros, az önálló kisiparosréteg szociális problémáinak megoldása is. (Ügy van! Ügy van!) Végtére is itt közel 1'5 millió lelkét kitevő társadalmi rétegről van szó, amely a szociális gondoskodás tekintetében éppen olyan elhagyatott, mint a mezőgazdaságii munkásság. A sorrendi kérdés (magának a mezőgazdaságii szociálpolitikának a teriiletén is felmerül
