Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-268
Az országgyűlés képviselőházának , talán azt fogják erre mondani, 'hogy ezt a, cukrot 60—80 filléres áron el fogják az illetők adni. Erre az a válaszom^ hogy nem, mert részint megeszik maguk, részben pedig azért sem volna helytelen ez az eljárás, mert ez olyan kategória, amely amúgy sem vásárol cukrot, ezek cukorfogyasztása tehát csak növelné a termelést. Kiszámítottam saját paraszti fejemmel, hogy 7000 holdon lehetne e célból cukorrépát termelni. Ennek a megmunkálása — Matolosy Mátyás fejtegetései szerint — holdanként 40 munkanapot számítva 280.000 munkanappal jelentene többet évente. De még egyet vagyok bátor az igen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. A napokban voltunk küldöttségben nála meg a földmívelésügyi miniszter úrnál s arra hívtuk fel a figyelmüket, hogy az új szőlőtörvénnyel kapcsolatban íkörülbelül 7000 hold cukorrépa termelő terület fog kiesni, mert cukorrépából ezentúl nem lesz lehetséges szeszt főzni, 'hanem szőlőből fogják a szeszt főzni. Ennek a. 7000 hold cukorrépa termelő földnek kiesése rögtön megszűnik, ha javaslatomat elfogadják, mert akkor ezt a területet ismét be lehetne állítani cukorrépatermelésre . T. Ház! Az a meggyőződésem, hogy nem 3—4 vagont kell juttatni borravalóként holmi népjóléti aikciók révén a szegény embereiknek a cukorból, hanem ezt a havi 300.000 kilogramm cukrot Ikell ilyen 30—40 filléres áron juttatni nekik. Ennek az lenne a következménye, hogy gyermek, hozzászokva, a cukorfogyasztáshoz, később cukorfogyasztó és vásárló lenne magasabb cukorárak mellett is. Ezt volnék bátor az igen t. Háznak és a pénzügyminiszter úrnak szíves figyelmébe ajánlani és kérem a kormányzatot, tegye ezt megfontolás tárgyává. Elnök: Szólásra feljegyezve senki sincs. Kérdezem, kíván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni neon kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter urat illeti a szó. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Kép viselőiház! Az itt felmerült kérdéseikben meglehetősen nehéz helyzetben vagyok, (Felkiáltások balfelől: Ez igaz!) mert teljesen átérzem a kérdés népegészságügyi és szociális vonatkozásait, átérzem azt, amit Rakovszky Tibor t. képviselőtársam a kérdés lírájának nevezett (Rakovszky Tibor: Sokszor dráma lesz belőle!) mert ez is ide tartozik. És méltóztassék elhinni nekem, hogy ha lehetőséget látnék, én volnéik az első, aki átérezve ezeket a szempontokat, segítenék. Ha mégis a negáció álláspontjára kell helyezkednem, nagyon megfontolt kényszerítő körülmények késztetnek erre. Szeretném, ha azt a tudományos magaslatot és nyugalmat méltóztatnék az én negatív válaszommal szemben is tanúsítani, amelyre Matolcsy t. képviselőtársam törekedett és amelyet meg is tartott egy sajnálatos eltévelyedéstől eltekintve, — amelyet kénytelen vagyok így nevezni — mert a pártkasszára való utalást kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. (Meizler Károly: Ezúttal kivételesen...) T. Ház! Ha logikai sorrendben megyek, tulajdonképpen a londoni cukoregyezményt tárgyaljuk, ami szinte feledésbe ment, mert erről a legkevesebb szó esett. Ami ezt az egyezményt illeti, itt világjelenségről volt szó, törekvésről arra, hogy egy teljesen dezorganizációba jutott piacot rendbehozzanak a termelés szabályozásával és egy szinte terv'8. ülése 1938 február 15-én, kedden. 421 szerűvé vált árrontásnak bizonyos mesgyék közé való szorításával. Ez helyes és okos törekvés, és az, aki magasabb gazdasági szempontokból nézi a kérdéseket, igazolni fogja ezt a felfogást. És ha ehhez mi hozzájárultunk, mert az egyezmény semmiféle hátránnyal nem sújt, bizonyos előnyöket pedig lehetővé tesz, akkor logikus volt és nem kifogásolható a hozzájárulásunk. Ezzel befejeztem a szőnyegen fekvő cukoregyezmény kérdéséhez való felszólalásomat. Ehhez azonban hozzákapcsolták a cukorárkérdést, amelynek tényleg van mezőgazdasági, ipari, van állampénzügyi és van népegészségügyi és szociális vonatkozása. (Rakovszky Tibor: Ez talán a legfontosabb!) Ha veszem a mezőgazdasági vonatkozást: azt méltóztatik kifogásolni, hogy hasonlíthatatlanul olcsóbb áron exportálunk cukrot, mint amilyen ár itt belföldön van és hogy ez tulajdonképpen nem helyes. Egy nézeten vagyunk, de méltóztassék megnézni az érem másik oldalát, hogy miért van cukorexport? Azért, hogy nagyobb lehessen a cukorrépatermelés. Éppen Matolcsy t. képviselőtársam nagyon ékesen és okosan fejtette ki, — hogy milyen nagyon fontos a cuikorrépatermelés, hisz az a leggondosabb és leghosszasabb pepecselő munkát veszi igénybe, nagyon sok munkáskezet foglalkoztat, tehát kívánatos annak kiterjesztése. Ha pedig kiterjesztése kívánatos és ez meg is történt, ebből az következik, hogy ezt a pluszt el kell helyezni, tehát kénytelenek vagyunk exportálni. (Felkiáltások a baloldalon: De bent is lehet a fogyasztást emelni! — Meizler Károly: Nincs kihasználva a fogyasztás!) Rátérek majd erre a kérdésre is. (Halljuk! Hadijuk! a jobboldalon.) Kerek számban beszélve 9000 vágón a belső fogyasztás és szintén kerek számban beszélve van egy 3000 vagónos exportunk. Ha ettől az exporttól el kellene tekinteni az adott viszonyok között, ez körülbelül 25%-os csökkentést vonna maga után a cukorrépatenmelésben, amit pedig éppen a mezőgazdasági érdekek szempontjából, maguk az agrárkörök nem javasolnak. Most kérdés, hogyan állunk a belföldi fogyasztással? (Rakovszky Tibor: Ez a lényeges!) Én korántsem állítom azt, hogy nálunk a fogyasztásnak mai mérve kielégítő. Ha tehát bátor vagyok 1—2 számot felhozni, akkor ne azt méltóztassék gondolni, hogy én ezekkel azt akarom bizonyítani, hogy a fogyaszrtás magas, de miután itt számadatokkal dolgoztak és miután tudományos megállapításokra történt hivatkozás, legyen szabad nekem is statisztikai számokat elővenni. Előveszem a nemzetközi statisztika 1935/36. évi adatait. Éppen ez az öszszeállítás r van előttem, ha frissebb lenne, azt ismertetném. Ez feltünteti, hogy Magyarország fejkvótája ebben az időszakban 121 kg volt. Ugyanakkor Lengyelország, ez a hatalmas ország, amely nagyhatalommá lett 11'5 kg-mal szerepel. (Andaházi-Kasnya Béla: Lényeges változás, 30%-os emelkedés van 1936 óta! Lejebbszálítak az árak!) Én nem szándékosan, nem megtévesztésül kerestem ki ezeket az adatokat, ezek álltak rendelkezésemre ... (Andaházi-Kasnya Béla: Azóta lényeges változás történt!) A többieknél nem hiszem, hogy olyan lényeges lett volna a változás. Itt van például Olaszország, amely hatalmas, nagy nép és ahol a fogyasztás a magyar 121 kg-mal szemben 79 kg-mot mutat. (Felkiáltások balfelől: Ott narancsot, fügét esznek! — Tauffer Gábor; Ott