Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

3ö Az országgyűlés képviselőházának Él maga szerves egészében kíván foglalkozni, tehát nemcsak kulturális vonatkozásában, hanem abban a tekintetben is, hogyan tudjuk a kérdést úgy fölfogni és úgy beállítani, hogy a diplomás ifjúság kérdése ne csak mint társadalmi betegség jelentkezzék a magyar közéletben, hanem mint érték is, amelynek a termelésbe való beállításával fokozni tudjuk a nemzeti termelést, a nemzeti javakat. Ha mint ilyet, mint értéket tekintjük a diplomás ifjúság kérdését, akkor ennek a kérdésnek megoldása egészen más vágányokra terelődik. T. Ház! A kultuszminiszter úr annakidején költségvetési beszédében foglalkozott ezzel a kérdéssel, rámutatott arra, hogy az a statisztikai felvétel, amelyet az év elején ejtettek meg, nem mutat olyan sötét képet, mint amilyennek a közvélemény látja. A közvéleményben állandóan 25.000-es lélekszámról beszélnek az állástalan diplomás ifjúsággal kapcsolatban. A kultuszminiszter adatai valamivel kedvezőbb képet mutattak annakidején, úgy tudom, 21.00-et. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: 3500-at!) Adataim szerint 3980 volt az egyetemi diplomások száma, 6150 a tanítói oklevéllel bírók száma és 11.000 az érettségizettek száma. Akárhogyan vesszük, ez összesen 21.000-et tesz ki. Kénytelen vagyok az érettségizetteket is ezek közé számítani. Épp a mai reggeli posta hozta a következő tartalmú levelet (olvassa): »23 éves vagyok, gimnáziumi érettségivel rendelkezem, katonai szolgálati kötelességemnek mint karpaszományois most tettem eleget, szeptemberben leszereltem. Bevonulásom előtt a járásbíróságon két évig mint ingyenes irodagyakornok dolgoztam, de ezt a helyet* betöltötték és így most állás nélkül vaigyok.« Nem is rendkívüli eset, t. Ház! Ezer eset közül azért hoztam ide és azért említem ezt fel, hogy nemcsak diplomásokról, hanem érettségivel bírókról is van szó, amikor tehát erről a problémáról beszélünk, az érettségizetteket a diplomások számából kizárni nem lehet. T. Ház! Miniszter úr annakidején számokkal ismertette r azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány tett a diplomások elhelyezésére. Ezeknek a számoknak összegezése körülbelül 4000 érettségit tett, illetve diplomás fiatalembert érintett, mint akiknek a gazdasági életben rendes alkalmazásban való elhelyezését egyrész a Tébe., másrészt a Gyosz., a kereskedelmi vállalaitok, a szövetkezetek és az állam a maga megüresedett* helyeinek betöltésénél biztosította. Amikor azonban ezt a 4000-es számot összehozták és megállapították, már azokat az állásokat is figyelembe vették, amelyek az 1937 —38., sőt tovább megyek, az 1938—39. költségvetési évben betöltésre várnak, legalább ai kultusztárca körében újonnan rendszeresített tanítói állásokat is figyelembe vették. Erre röviden csak azért akarok rámutatni, mert ha a diplomások és érettségizettek 21000-es létszámából levonom ezt a 4000-es számot, még mindig 17.000 főnyi elhelyezetten ifjúság marad. De hozzá kell venni ehhez még aat is, hogy ebben a statisztikai felvételben nem szerepel az 1937 nyarán végzett és az életbe kikerülő ifjúság. Éppen így nincsenek benne a jövő év nyarán végző, illetve diplomát szerző fiatalemberek sem, jóllehet az elhelyezések számába anticipáljuk azokat a lehetőségeket is, amelyeket e költségvetési év és a jövő költségvetési év biztosi i. Miután egy esztendőben az 4. ülése 1937 november 17-én, szerdán. újonnan diplomát nyerő fiatalok száma kétháromezret tesz ki, két év alatt ez a szám ismét 4000-et jelent, úgyhogy végeredményben azzal a 40O0-es számmal szemben, amelynek elhelyezését sikerült biztosítani, egy újab 4000 főnyi fiatal diplomás sereg kerül ki az egyetemről és a középiskolákból, s így ez a szám alapjában véve lényegesen nem változik. Ezzel az akcióval tehát, amelyet a kormány e tekintetben lebonyolított, a kérdés semilyen vonatkozásban megoldást nem nyert. Én a magam részéről éppen oly súlyosnak látom ezt a kérdést, mint amilyen súlyos volt ennek az évnek a nyarán, tavaszán és az elmúlt évben. Ha most azokat a további intézkedéseket veszem számba, amelyeket a miniszter ár annakidején jelzett: itt van a Nemzeti önállósítási Alap a maga 2 millió pengőjével. A Nemzeti önállósítási Alap vezetőségéhez tudomásom szerint körülbelül ezer kérvényt adtak be s hogy e közül az ezer kérvény közül mennyi nyert elintézést, nem tudom. Kernelem, a miniszter úr tájékoztatni fogja a t. Házat és a közvéleményt. Én ezt az ezer kérvényt aránylag kevésnek tartom és ha közülük, valószínűleg nem is valamennyien, de — mondjuk — jórészük részesül a Nemzeti Önállósítási Alapnak a segítségében, kétségtelenül ez is segítség. De ez is részintézkedés. A kérdésnek ez is csak egy részmegoldása. Annak a 600—800 fiatalember exisztenciájának biztosítása, akiket abból a 20.000-es létszámból ezáltal le tudunk hasítani, önmagában nem oldotta meg a kérdést. A kormány további intézkedéseket is helyezett kilátásba. A miniszter úr azt mondotta annakidején, hogy törvényjavaslatot fog előterjeszteni a közszolgálati és közérdekeltségi alkalmazottak korlátozásáról. Ez volna tulajdonképpen az álláshalmozások, a kettős foglalkozások megszüntetése. (Ügy van! Úgy van!) amiről már ebben a Házban annyiszor szo esett és amit a kormány, legutóbb pedig a miniszterelnök hangsúlyozottan is kilátásba helyezett. (Rakovszky Tibor: Kezdjük a képvlse lők összeférhetetlenségének kérdésével!) tön nagyon szeretném, ha ez a törvényjavaslat, amelyet már félévvel ezelőtt kilátásba helyeztek, minél előbb megjelennék itt a Ház előtt. És szeretném azt is, ha ebben a törvényjavaslatban, amely a közérdekeltségű vállalkozásokról is szól, — ezek alatt a közérdekeltségű vállalkozások alatt azokat a részvénytársasági, szövetkezeti és egyéb vállalkozásokat értem, amelyeknél az állam hatalmas tőkével van érdekelve — mondom, azt szeretném, ha ezeknél a vállalkozásoknál nemcsak a kettős állásokat szüntetnék meg, hanem megszüntetnék a sokszor túlságosan nagyösszegű fizetéseket is. (Rakovszky Tibor: Nagyon helyes!) T. Ház! A ma reggeli lapokban egy franciaországi hírt olvasok. Nálunk ugyan mindig azt mondják, hogy ne tegyünk Összehasonlítást Magyarország és a nyugati államok között, hiszen egy gazdag és egy szegény országot nem lehet összehasonlítani, ebben az esetben azonban mégis kínálkozik az összehasonlítás. A ma reggeli lapok tudniillik azt írják, hogy Franciaországban éles parlamenti támadások indultak meg a volt kormány ellen azért, mert politikai barátai közül nagyon sokat 200.000 frankos állásokba helyezett el és ezt a 200.000 francia frankot horribilis összegnek tekintik. Ez a 200.000 frank pedig magyar pénzben a válság előtti pengőértéket számítva, 40.000—