Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

Az országgyűlés képviselőházának í szert nem tudunk elképzelni és nem tudunk létrehozni. Történnek kísérletezések az úgynevezett kinövések enyhítésére részben szociálpolitikával, részben hathatósabb' állami -beavatkozással, mint ahogyan ez Angliában történik, ahol a kormány teljesen újjászervezte a répacukortermelést, -megszüntette a régi szubvenciós rendszert és az összes nyerscukor gyárakat egy központi szervezetbe a British Sugár Corporatiomba olvasztotta be. Ártörvény előírja az állami támogatás mértékét, naeionalizáltatja a régi gyárakat s azokat ennek a British Sugár Corporationnak részvényeivel fizeti ki, de egyúttal az állam által szavatoltatja a törvény az ebben.résztvevő tőkének hozadékát is és azt limitálta évi 4%-ban. Nem keveslem, elégnek találom, de ahhoz képest, ami a mi gazdálkodásunknál előfordul, (Farkas István: 20%-ot keresnek!) — nem merek súlyosabb szót használni, mert félek, hogy rendreutasításban részesülök — ahhoz a magasabb haszonhoz, amely a mi gazdálkodásunkban érvényesül ez a 4% legalább is szerénynek mondható. (Farkas István: Itt 20—30%-ot keresnek! — Propper Sándor: Beillik garázdálkodásnak! — Peyer Károly: Az igazgatók egymilliót lopnak és nem veszik észre! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. (Andaházi-Kasnya Béla: Akad igazgató, aki nem lop! Kevés, de van! — Peyer Károly: Nem tudóan, miért utasítanak rendre! Néni én loptam! — Derültség balfelől.) Kéthly Anna: Ez a kísérletezés részben a kinövések leplezésére, részben a kinövések enyhítésére nem gyógyítás, hanem legfeljebb fájdalomcsillapítás és csak arra enged következtetni, hogy végül a kapitalizmusnak az úgynevezett klasszikus gazdálkodási korszaka után el fog múlni ez a most fabrikált fából vaskarika is, az úgynevezett »kapitialista tervgazdálkodás«, onert a saját lényege,, a saját belső erői ellen, a saját mozgatóerői ellen hiába próbál egyezményekkel vagy akármiféle megkötésekkel, a versenytárs legázolásával ; vagy az államnak teljesen a saját képére való alakításával védekezni. A szükségletre való termelés és a profitérdek sohasem tud egymással egyensúlyba kerülni éppen ennek a társadalmi rendszernek belsejében rejlő^ okok miatt. Az ilyen egyezmények nem szolgálnak mást, csak a tisztánlátás elhomályosítását, azonban szerencsére az ellenkező hatást érik ©1, mert annak, aki komoly an^ és részletesen foglalkozik ezeknek az egyezményeknek előzményeivel ós hatásaival, nem lehet más következtetésre jutnia, mint arra, hogy orvoslást csak egy olyan társadalmi rendszer 'hozhat, amely az embert a profit elé helyezi, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely értelmesen, a szükségletek kielégítésére termel ós a szükségletekkel, az igények növelésével nem aszerint játszik, ahogyan arra a profit növelése céljából neki szüksége van. T. Képviselőház! Ez a javaslat és ez az egyezmény ezt a célt nem -szolgálja, azért nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon-) Elnök: Takács Ferenc képviselő arat illeti a szó. Takács Ferenc: T. Képviselőház! Kélhly Anna képviselőtársam részletesen foglalkozott ennek a javaslatnak nemzetközi vonatkozásaival. En inkább csak az- erkölcsi részével és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 68. ülése 1938 február 15-én, kedden. 415 ennek a kérdésnek belső magyar vonatkozásaival kívánok foglalkozni. A legteljesebb mértékben erkölcstelennek kell tartanom Magyarország részéről ebben az egyezményben való részvételt. De ha tisztán csak praktikussági szempontokat vennék is figyelembe, akkor is azt kell mondanom, — beszédem folyamán erre majd kiterjeszkedem — hogy Magyarország részéről nincsen semmiféle szükség arra, hogy ebben' az egyezményben résztvegyen, legalább is a termelés mai állása mellett az országnak semmi szüksége sincs erre, hiszen az egyezmény sem biztosít valami jelentős kiviteli lehetőséget Magyarország számára. Ha azt nézem, hogy például Csehszlovákia részére a 40.000 tonna magyar kiviteli lehetőséggel szemben 250.000 tonnát biztosít az egyezmény, akkor azt kell mondanom. hogy a magyar kormány inkább csak felkéí redzkedett, felkönyörögte magát arra a rohanó kocsira, amelyen egyáltalában semmiféle értelme nincsen, hogy rajta üljön. (AndaháziKasnya Béla: Előkelő társaság!) Az egyez[ menytől távoltartják magukat egészen jelentős j termeléssel rendelkező országok is. Nálunk i sokkal jelentősebb cukormennyiségeket termelnek azok az országok, amelyek nem tartják szükségesnek, hogy résztvegyenek ebben az egyezményben. Az előadó úr beszéde folyamán utalt Dániára és úgy tüntette fel a kis Dániát, hogy önellátásra törekszik és pedig Dánia is többet i termel, mint amennyit felvesz, bizonyos, hogy valamit tud exportálni. De távol maradnak az egyezménytől Olaszország, Románia és Svédország, nem vesz részt Ausztria sem, Ausztria, amelynek hat millió lakosára még most is két millió métermázsás cukortermelés esik és ahol a fejadag sokkal nagyobb, mint Magyarországon. De távol marad — az előbb is hivatkoztam rá és az előadó úr is szólott róla — a 3,600.000 lakosságú kicsi Dánia a maga 2*4 millió métermázsás évi cukortermelésével. Az említett országok, azok az országok, amelyek távol maradtak a cukoregyezménytől, Olaszországot és Romániát kivéve valamennyien nagyobb fejadaggal rendelkeznek a cukorfogyasztás terén, mint amilyen fejadag nálunk van. Egyéb szempontok is (bizonyítják, hogy Magyarországra nézve értéktelen az ebben az egyezményben való részvétel és annak nincsen semmiféle jelentősége. (Propper Sándor: A fő, 1 hogy együtt van Németország és a szovjet. békés egyetértésben!) Magyarország termelése 1930-ig két millió métermázsa körül volt évenként, A cukorfogyasztás akkor sem volt magasabb, mint ma. A cukorfogyasztás kérdését tehát egyáltalában nem az dominálja Magyarországon, hogy mekkora a termelés, hogy mekkora lehetőségek volnának a fogyasztásra, hanem kizárólag csak a cukor ára. Így van ez más országokban is, mint ahogyan nálunk van. Állításom mellett bizonyítanak a következők. Néhány évvel ezelőtt 95—10 kilogramm között mozgott a magyar cukorfogyasztás. Jelenleg, a Magyar Statisztikai Szemle 1937-es kimutatása szerint, bizonyos emelkedés mutatkozik, amely azonban nem lényeges és egyáltalában nem jön számításba. Az országos átlagban, a 9'5-es, vagy mondjuk 10 kilogrammos országos átlagban ' benne van a városok lakosságának magasabb 64