Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

Az országgyűlés képviselőházának 2 újjáéledésünk volt első biztosítási intézményeinknek is a megalkotója. A megalakított kölcsönös biztosító intézeteken kívül az osztrák Bauernverein mintájára több kölcsönös megyei biztosítási intézmény is alakult. A szabadságharc leverése után azonban a megyei biztosító intézmények egytől-egyig elpusztultak, a többiek pedig igen sok nehézséggel küzdve, kezdték meg működésüket. Még 1807-ben alakult a »Kév-Komáromi biztosító^ amely tekintve az akkori kezdetleges viszonyokat, mégis elég sokáig állott fenn. 1854-ben szűnt meg. Megszereztem ennek a biztosító intézetnek a szabályzatát, amelyben egészen érdekes pontok találhatók. Ennek a szabályzatnak a címe: »A bátorságbiztosítás feltételei (Csoór Lajos: Már akkor is bátorság kellett!) Átnéztem egy ilyen bátorságbiztosító levelet is, amely 1834-ben a » Rév-Komáromi császári és királyi 'kiváltságos hajózásbiztosító társaság« által állíttatott ki. Ennek záradékában a következő áll: »Melynek is bátorságára zálogul leköti a többször nevezett bátorságbiztosított félnek az egész Alaptőke-pénzét.« Akkor tehát a biztosításnak a garanciája az alaptőkében rejlett, nem úgy, mint ma, amikor erre külön díjtartalékot kell alakítani. Egyébként a szabályzat 19 pontban foglalja össze a feltételeket. Ezekben a feltételekben tulajdonképpen csirájában megtaláljuk már mindazokat a jogi gondolatokat, amelyek a mai biztosítási intézmény lényegét alkotják. Igen józan szabályozás ez. Elsősorban szállítmányozási biztosítás volt ez és miután akkor természetszerűleg az egyetlen komoly nemzetközi szállítási főközlekedési útvonalunk a Duna volt, a szabályzat folyambiztosításra vonatkozott. Elmondja ez a szabályzat, hogy minden szerencsétlenségre szól a biztosítás, kivéve a befagyást. Az egyhelyben veszteglésből származó károkért már nem vállal felelősséget. Viszont a zátonyra-, tőkéremenés esetén kötelezi a bátorságbiztosítottat arra, hogy a társaság költségére az érték megmentésére minden lehető módot elkövessen, a kárt azonban hitelesen bizonyítani 'kell. A bátorságbiztosított hajó által hídban, malomban okozott kárért nem vállalja a felelősséget. Gondolt ez a szabályzat a visszaélésekre is. A 10. pontban ugyanis a következőket mondja (olvassa): »Ha a bátorságosított fél a társaságnál kármentés alá adott értékét más társaságnál is bátorságosíttatná; továbbá ha a hajójába rakott teher mennyisége vagy minősége feladásában, sőt más akárminémű e társaság rontására célzó tettében ravaszságban tapasztaltatnék: ilyen esetekben e társaság jótállása ránézve megsemmisíttetik.« Jellemző a vis maior esetére szóló rendelkezés. Ezt mondja a szabályzat. (Olvassa.): »Azon esetben, amidőn a bátorságosított érték háború alkalmával, ellenség beütése, népzéndülés, polgári zenebona, vagy felsőbbség! törvényes avagy törvénytelen erőhatalom által, vagy egészen elveszne, vagy benne valami kár okoztatnék: e társaság jótállásra s kármentésre magát nem kotelezi.« Láthatjuk tehát, _ hogy a szabályzat az J akkori viszonyokra jellemzően igen óvatosan j körvonalazta meg a társaság kötelezettségét és minden eshetőségre gondolt a vis maiorral kapcsolatban. Érdekesen állapítja meg a 10. pont az út- . 18. ülése 1938 február 15-én, kedden. 401 szakaszokat is. Eszerint a határ a Pest-Budai Dunahíd volt, amelytől felfelé vagy lefelé történtek a szállítmányozási biztosítások. Ez az intézmény, tehát az első tulajdonképpeni magyar biztosító intézet a »Rév-komáromi biztosító« 1854-ben szűnt meg. Megszűnésének oka a 48-as események utáni elnyomatásban keresendő. 1839-ben alakult a »Marosszéki kölcsönös tűzkárbiztosító egyesülete Marosvásárhely székhellyel. Ez a biztosító — ugyancsak kölcsönösségi alapon — tűzkárbiztosítással foglalkozott. A »Küküllő-megyei kölcsönös tűzbiztosító intézet« Dicsőszentmárton székhellyel, a marosszéki egyesület mintájára alakult. A magyar biztosítási ügy történetében ez a két biztosító tehető az úgynevezett nyilvánosjogú — közüzemű — biztosító intézetnek. A marosszéki intézet hosszabb ideig állt fenn és a századforduló utáni első évtizedben az Első magyar általános biztosító társaságba olvadt. 1843-ban alakult a »Magyar kölcsönös jégkárbiztosító intézet«, Pest székhellyel. Működési köre az egész országra kiterjedt. Az egyesület tulajdonképpen két szövetkezetből állott. Az egyikhez azok tartoztak, akik gabonaneműeket biztosítottak, a másikhoz pedig azok, akik szőlőt biztosítottak. A szőlőbiztosítás problémája már akkor is, mint különleges nehéz feladat jelentkezett és sajnos, tudvalevőleg a mai napig sincs tökéletesen megoldva. Szerintem, ha valahol, úgy a szőlőbiztosítás problémájánál kellene intézményesen gondoskodnia a kormányzatnak arról, hogy a kölcsönösség meghonosíttassék és hogy bizonyos kényszer alapján történjék ez a biztosítás, mert ha valahol, úgy a szőlőnél várhatók azok a szörnyűséges természeti csapások, amelyek sokszor évekre teszik tönkre a szőlőgazdálkodással foglalkozó társadalmat. 1858-ban ez is az Első Magyar Általános Biztosító Társaságba olvadt. Különben ez a sors vár még egész sereg biztosító társaságra. 1844-ben alakult a »Brassói nyugdíjintézet«, amely ugyancsak kölcsönösségi alapon foglalkozott életbiztosítással. Ugyanebben az évben alakult az »Erdély-részi kölcsönös biztosító társaság«, Kolozsvár székhellyel, amely jégbiztosítással foglalkozott. Eleinte csak Erdély területén, majd később osztrák területen is fejtett ki működést Annak ellenére, hogy ezt az erdélyi mágnás-családok is melegen pártolták, még sem tudott nagyobb eredményeket elérni. 1847-ben alakult a »Tisza-völgyi szabadalmazott kölcsönös tűzkárbiztosító társaság«, Miskolc székhellyel. Működését eleinte Borsod megyére, később az egész ország területére kiterjesztette. 1858-ben ez is megszűnt, illetőleg az Első Magyar Általános Biztosító Társaságba olvadt bele. 1847-ben alakult a »Béga-burcsellások biztosító szövetsége«, Nagybecskerek székhellyel. Kölcsönösségi alapon folyambiztosítással foglalkozott. Ez a szövetkezet a nyereség felét a tagok között szétosztotta, a másik felét tartalékolta. A szövetkezet különben olyan szerencsével működött, hogy néhány év alatt tekintélyes alaptőkét tudott gyűjteni magának. Erre a tagok, amikor az alaptőke már igen felszaporodott, a tartaléktőke megszerzése céljából elhatározták, hogy felszámolják a szövetséget, azzal azonban, hogy újból megalakítják, ez a megalakítás azonban elmaradt. G2*