Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

388 Az országgyűlés képviselőházának 265. csak ez volt, a kultuszminiszter úr válaszát tudomásulveszem. 1 Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a kultuszminiszter úrnak a miniszterelnök úr nevében is adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások: Éljen a kultuszminiszter!) Köivetkezik Homonnay Tivadar képviselő úr interpellációja az összkonmányhoz. Kérem a jegyző urat szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): interpelláció az összkormiámyhoz. Van-e tudomása a cmagyar királyi kormánynak, hogy az államnál alkalmazott úgynevezett Ádob.-diplomások iközül körülbelül 250-re tehető azoknak a száma, akik 100 pengő díjazásért átlagos 32—38 éves életkorral, rendes előadói munkakörrel még mindig mint ideiglenes r alkalmazottak teljesítenek szolgálatot? Felelősségteljes munkakörüket nemcsak ezért a túl alacsony fizetésért végezik a legnagyobb szorgalommal, tudással és odaadással, ihanem még a jövőjük is bizonytalan. Hajlandó a kormány ezeket a kifogástalan szolgálatot teljesítő alkalmazottakat végleges, képzettségüknek megfelelő állásokra kinevezni? Hajlandó-e a kormány ugyanígy kinevezni azokat az Ádob.-tanár okát is, akik a legutóbbi A dob.-illetmény felemelésében még mai napig sem részesültek ?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Homonnay Tivadar: T. Képviselőház! Tgen rövid időre veszem igénybe a Ház szíves türelmét. Előttem szólott Várady László igen t. képviselőtársam az Ádob.-alkalmazottakról és tanárokról volt szíves interpellációját előterjeszteni és ezt én a magam részéről is helyeslem és az igen it. miniszter úrnak erre az interpellációra megadott válaszát tudomásul veszem. Nem akarom

1 előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetéseit megismételni, csak ismételten kijelentem, hogy az igen t. miniszter úrnak olyan irányban megadott válaszát, hogy az Ádob-alkalmazottak,^ valamint az e körbe tartozó tanárok helyzetét nem átmeneti segítéssel, hanem végleges kinevezéssel kívánja rendezni, én a magam részéről és pártom nevében is köszönettel tudomásul veszem. Az Ádob. is ezt kívánta. Minthogy t. képviselőtársam ezzel a kérdéssel végzett, legyen szabad egy-két percig igénybevenni a Ház türelmét s a következő kérést intézni a miniszter úrhoz. Az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága annakidején interveniált a kormánynál, amikor a hatévi újra alkalmazási tilalom fennállott és kérte, bogy a diplomások nagy számára való tekintettel tegye lehetővé ennek a fiatalságnak a közigazgatásnál való alkalmazását. A kormány akkorj, 1934-ben körülbelül 1000 ilyen diplomást alkalmazott. Tudomásunk van arról, hogy azóta is újabb 1000 ilyen diplomást alkalmazott az igen t. kormány különböző helyeben, azonban a hozzánk befutott statisztikai adatokból azt látjuk, hogy ezzel a kérdés még nem intéztetett el. Ma már nemcsak diplomásokról van szó, hanem az állástalan érettségizett ifjaknak a száma is sokezerre emelkedett, ma már 25—30.000 azoknak a száma, akik állás nélkül vannak. Az igen t. miniszter úrtól azt kérdezem, vájjon ezek a részünkre rendelkezésre bocsátott adatok tényleg megfelelnek-e a téülése 1937 december 15-én, szerdán. nyéknek és mennyi lehet az olyan érettségizettek és diplomások száma — mert ón ezt igen magasnak tartom — akik ma még mindig kereset nélkül vannak!? Mélyen t. Ház! Évekkel ezelőtt én voltam abban a (helyzetben, hogy pártom részéről arra kértem a t. kormányt, hogy egy magasrangú urat bízzon meg a kormány a fiatalság jobb jövőjével való foglalkozással. Én akkor egy kormánybiztosság felállítását kértem, a kormányzat azonban miniszteri biztosságot állított fel, amelynek működésével itt a Ház színe előtt nem akarok részletesen foglalkozni, de rneg kell állapítanom, hogy ez a miniszteri biztosság hivatásának magaslatán áll. Az az úr, aki ezeket az ügyeket intézi, teljes szaktudással, hozzáértéssel, nagy munkakedvvel és fáradsággal végzi a maga feladatát es ha nekem mégis van kifogásom, az csak azért van, hogy a miniszteri biztosság nem rendelkezik azzal a hatáskörrel, amellyel például a kormánybiztosság rendelkezik. A miniszteri biztossághoz nem futnak be azok a szükséges statisztikai adatok, amelyeknek felhasználásával a kormány egészen tiszta képet látna arról, hogy hol nyílik lehetőség egy-egy, vagy sorozatos újabb elhelyezésekre. Én arra kérem az igen t. miniszter urat, hogy a miniszteri biztosság hatáskörébe tartozzék például az is, hogy a magánvállalatoknak azokról az alkalmazottairól, akik az értelmiségi kategóriába tartoznak, olyan statisztikai adatok birtokába juthasson, melyeknek alapján egészen kész tervet tudna a kormány elé terjeszteni. Ma IV/i cl helyzet, hogy a magánvállalatok egy nagy része — ahol a 44 órás munkahétről beszélünk — eleget is tett a kormány abbeli óhajának, kívánságának és rendel kezéséTiek. bogy tanult, képzett embereket tisztviselőknek alkalmazzon, nem tudjuk azonban azt, hogy hányat alkalmaztak, nem tudjuk azt, hogy időközben hányat bocsátottak el. Ha tehát azt akarjuk, hogy a miniszteri biztosság egész munkát végezzen és eredményeket mutasson fel, akkor ennek legelső feltétele az, hogy ezek a magánvállalatok köteleztessenek arra, hogy időnként, évenként, félévenként vagy negyedévenként mutassák ki, tegyenek jelentést _ a kultuszminisztérium alá tartozó miniszteri biztosságnak arról, hogy hány érettségizett vagy diplomás tisztviselőt alkalmaztak a kormánynak ezirányú programmja keretében (vitéz Várady László: És milyen fizetéssel!) és hogy mi lyen illetményeket kaptak. Nem tudom, hogy sok helyen nem-e túlalacsony az illetményük. hiszen ezt igen sokszor halljuk. Mélyen t. Ház! Még egy kérésem van az igen t. miniszter úrhoz. Méltóztatik arról tudomással bírni, hogy az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága még a miniszteri biztosság felállítása előtt, milyen szépen és eredményesen dolgozott és nekem, mint ellenzéki képviselőnek, a kereszténypárt részéről is meg kell állapítanom azt, hogy ennek a bizottságnak olyan illusztris ós kiváló elnöke van es vezeti a bizottság munkáját, mint amilyen az önök illusztris, nagyképességű képviselője, Illés József, aki épp úgy, mint a miniszteri biztosság, tényleg maga is mindent megtett az ifjúságért; én ebben csak az ő szerény munkatársa vagyok. Az volna a kérésem, méltóztassék oda batni, hogy ez a jóviszony a jövőben is megmaradjon az Ádob. és a miniszteri biztosság között. Kérem, hogy a kormánybiztosság, illetve jelenleg még a miniszteri biztosság az eddigi jóviszonyt még inkább fokozza és hasz-