Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. ha azt a törvényhatóságnak már hatályban lévő vagy ezután alkotandó szabályrendelete értelmében előbb teljesíteni nem tartozik — úgy köteles a gazda gondoskodni, hogy e tör­vény életbeléptétől számított legkésőbb tíz év elteltével valamennyi cselédje az előbbi bekez­dés szabályainak megfelelő lakásban legyen ellielyezve.« Ugyan e törvény 57. §-. a ezt mondja (ol­vastaj^ »Kihágást követ el s 50 koionáig ter­jedhető pénzbüntetéssel büntetendő az a gaz­da ... aki ezen törvénynek rendelkezése vagy tilalma ellen vét.« (Maiasits Géza: Sok 50 ko­ronának kellett volna összegyűlnie!) Igaza van t. képviselőtársamnak, ha e húsz esztendő alatt az 50 koronákat évről évre behajtották volna, akkor ebből már meg lehetett volna építeni az összes cselédlakásokat. (Maiasits Géza: Most is sok 50 pengőt lehetne behajtani!) A vármegyék az ezen törvényben nyert felhatalmazás alapján meg is kezdték szabály­rendeleteik megalkotását (Gr. Festetics Do­monkos: Elég lassan! Nem sietnek!) és ezt kellő buzgalommal csinálták, mert hiszen akadt közöttük olyan, amely padlózott lakáso­kat is előírt. A gyakorlatban azonban, sajnos, ugyanabban a megyében a helyzet az, hogy a tetőzet sincs meg és a hiányos tetőn keresztül az ég néz be a lakásokba ma is. Hogy egy lakásban, egy szobában három család van összezsúfolva, az abszolúte nem ritka, főként — ismétlem — a nagybérleteken. Ellenben nemcsak a nagybérleteKnél tudnék ilyen eseteket felsorolni, de maguknál a nagy­birtokosoknál is áll az, hogy 12 tagú család la­kik egy szobában, amely szobának ablaka sincs és hiába tesznek lépéseket abban a tekin­tetben, hogy ezen a helyzeten változtassanak. (Gr. Festetics Domonkos: Azért van a főszol­gabíró?) Szabolcsban hallottam, hogy földbe vájt odúkban és földbe túrt lyukakban laknak a mezőgazdasági cselédek. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Azok, akik a nagybirtok-rendszer fenn­tartása mellett vannak, állandóan hangoztat­ják, hogy milyen értékes néposztály a mező­gazdasági cselédség, mert míg a kisgazdáknál az egyke uralkodik, addig ezeknél sok a gyer­mek. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknél a mezőgaz­dasági cselédeknél a sok gyermek tulajdon­képpen öregségi biztosítás, mert hiszen más biztosítást öregségükre nem kapnak, (Kölcsey István: Most meg fogjuk csinálni!) legyen te­hát, aki eltartsa őket öregségükre. De másik árnyoldala is van ennek. Nézzük meg: a r gyermekhalandósági százalék is éppen a mezőgazdasági cselédség körében a legna­gyobb. (Gr. Festetics Domonkos: A galiciaik szaporodnak, a keresztény magyarok pusztul­nak!) . Ezekkel a lakásokkal kapcsolatban a közegészségügyi szükségletek biztosítása sincs meg, az ivóvíz legtöbb helyen olyan, hogy egyenesen az terjeszti a betegségeket. Egyéb higiénikus berendezkedést is alig ta­lálunk náluk; főképpen pedig az állatok elhe­lyezése olyan, hogy az egyenesen a kolera ter­jsztósére alkalmas. A mi vidékünkön a mező­gazdasági cselédeknek a gazdák az állatok elhe­lyezésére külön helyiséget egyáltalán nem is adnak, hanem a cseléd az általa összelopkodott deszkákban tartja az állatát. (Kölcsey István: Nem mindenütt! — Horváth Zoltán: Ez Zalá­van van*? — Kölcsey István: Nem.) tTgy, ülése 1937 december 15-én, szerdán. $11 hogy az állatok pusztulnak sorra s az elpusz­tult állatok ott hevernek eltemettetlenül, dög­leietes szagot és betegségeket terjeszve. lia pedig ennek okát kutatom, minthogy a^ fiataiabb közigazgatási tisztviselőkben mégis látok bizonyos t>zociáüs érzést (Gr. Festetics Domonkos: Hála Istennek!) s megkérdeztem, hogy mi ennek az oka, az egyik fiatal jegyző panaszosan mondta: Akár árkusokat is írunk tele panaszokkai és jegyzőkönyvezünk, az el­vész és soha intézkedést nem kapunk. (Zaj a középen.) Beszéltem egy *tiatal bzo.gabíroval arrói, hogy mi ennek az oka, erre a szolgabíró őszintén megmondta: »Megbüntetem végig a bérloíKet. sőt a birtokosokat is, erre hírül hoz­ták, nekem, hogy a főispán úr haragszik rám és amikor megkérdeztem a főispán urat, hogy tulajdonképpen mi a haragjának az oka ...« (Kölcsey István: Ezt a képviselő úrnak mondtál) Nekem mondta egy szolgabíró^ egyik volt főispánról, de azt hiszem egyébként, a rendszer ebben a tekintetben ma sem változott. — (Ellenmondások a jobboldaton. — tíakovszky Tibor: Kérdezd meg az én főispánomat!) ».. .az illető főispán erre azt mondta: Vigyázz,^ ez végeredményben megyebizottsági tag, a másik pedig a közigazgatási bizottságnak is tagja, magad is választás alá kerülhetsz, ilyen kérdé­seket jó nem bántani.« (Mogzás és zaj jobbfelől és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: A vadásztársaság tagja vagy bridzs-partner!) Éppen az a baj,, hogy a megyei közigazga­tásra van bízva ennek a törvénynek végrehaj­tása, ezért vagyok én — nyíltan vallom ezt — az ilyen közigazgatásnak ellensége. (Felkiáltá­sok a középen: Az ilyennek mi is!) Ezért kívá­nom a közigazgatás á-lamosítását. (Gr. Feste­tics Domonkos: Nagyon helyes!) Ez nem je­lenti azt, hogy az autonómia elpusztítását kí­vánom. (Horváth Zoltán: Legyen becsületes autonómia!) Igen, ne ál-autonómiák legyenek és meiilettük ilyen állapotok. T. Ház! Kérem beszédidőmnek öt perccel való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Meg­adjuk!) Elnök: A Ház a meghosszabbításhoz hozzá­járul. ^ . , Néinethy Vilmos: T. Ház! Én mint ugyan­csak cselédtartó birtokos tettem ezt a kérdést •szóvá és meg vagyok győződve arról, hogy ama birtokostársaim részéről, akiknek lelki­ismerete ezen a téren tiszta, megértésre fogok találni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Valamennyiünk érdeke, hogy ez a kérdés mielőbb rendeződjék. Én azonban^ ezt nemcsak a saját önérdekünk szempontjából nézem, de nézem a salus rei publiee szempont­jából is, mert végeredményben minden téren arra kell törekednünk, hogy a szociális igaz­ságtalanságok minél inkább kiküszöböltesse­nek. Éppen ezért tettem fel a kérdést akként, hogy ha most már 1907 óta a tízesztendős ha­táridő után húsz esztendővel, még mindig nincs ez a kérdés elintézve, most, amikor a gazdasági helyzet mégis egy kissé javult, to­vább ezen, a téren várnunk nem lehet. Kérdem az igen t. miniszter urat, hajlandó-e ezt a leg­rövidebb időn belül orvosolni 1 (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Marschall Ferenc államtitkár úr kíván a földmívelésügyi és a belügyminiszter urak nevében szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi állam­titkár: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr az imént elhangzott interpellációjában azt a kérdést teszi fel, hogy hajlandók-e a miniszter KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom