Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

374 Az országgyűlés képviselőházának 26, á következők, mondja ez .a 2. § és itt követke­zik a felsorolás, amelyből engem ebben a pil­lanatban csak interpellációm tárgya érdekel, vagyis a g) pont alatt levő: »Kertes családi háztelep épitése ezer házzal, tisztviselők éb munkások részére, az 1908:XXIX. te. végrehaj­tásaképpen Budapesten, a X. kerületben, az úgynevezett Ohegyen az állam tulajdonában lévő terűiden.« Méltóztatik tehát látni, hogy a törvényho­zás 1930-ban elhatározta, hogy Budapesten, Kő­bányán ezer házból álló kertes családi telepet létesít. De nemcsak elhatározta ezt, hanem ki­jelölte a fedezetet is, inert ugyanennek a tűi­vénynek 4. <jj-a kimondja, hogy (olvassa): »A 2. § g)^ pontja alatt említett családi háztelep felépítésére szükséges telket az állani az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet járuléktarta­lékalapjainak tulajdonába bocsátja, a telep lé­tesítésére szükséges kiadásokat pedig az Orszá­gos Táisadalombiztosító Intézet járuléktairta­lékalapjaiból kell fedezni.« Méltóztatik tehát látni, hogy nemcsak el­határozták az ezer családi ház felépítését, ha­nem egyúttal meg is jelölték az anyagi fede­zetet és megállapítottak, hogy abból fel kell építeni a telepet. A törvény kimondta azt is, hogy kihirdetésének a napján lép életbe és végrehajtásáról a minisztérium gondoskodik. A törvényt kihirdették 1930 március 1-én, 1930 március elseje óta hét és háromnegyed év telt el és nemcsak ezer ház, hanem egyetlenegy ház sem épült fel azon a területen. (Malasits Géza: Egy kapavágás sem történt!) Ügy van. egy kapavágás sem történt. Igen t. Képviselőház! Ezt múlhatatlanul sürgősen el kellett mondanom és meg kell ál­lapítanom, hogy itt a mulasztások, sérelmek és károk egész sorozata történt, mert amikor a törvény ennyire precíz, ennyire kifogástalan. hogy megmondja: mit, hol, kinek a részére fognak létesíteni és ugyanakkor megállapítja az anyagi fedezetet is, szóval, amikor nem le­het az a kifogás, hogy nincs pénz, nincs anyagi hozzájárulás, amikor a törvény mindezt pon­tosan meghatározza, akkor — engedelmet ké­rek — a törvény erejébe vetett hit rendül meg, ha azt látják az emberek, hogy itt hét és háromnegyed óv alatt semmi a világon nem történt. Utóvégre a törvény nemcsak a benny megnevezett kötelezetteket kötelezi, hanem kö­telezi a törvény végrehajtóit is arra, hogy ezeket a törvényes intézkedéseket megtegyék. Természetesen a Darányi-kormánynak úgyszólván csak a tudomására kell hoznom ezt a dolgot, hiszen a miniszterelnök úr kor­mánya csak egy év óta van hivatalban, de az­ért tartottam szükségesnek, hogy ezt a tényt ismertessem vele, mert remélem, hogy a mi­niszterelnök úr és az ő kormánya majd kezébe veszi ezt az ügyet és azt a rendkívüli sérel­met, amely a háztelep megépítésének elmu­lasztása által történt, reparálni fogja. Igen t. Képviselőház! Ha összegezem, hogy a törvény megsértésén kívül milyen károkat okozott ez a mulasztás, akkor méltóztassék megengedni, hogy rámutassak ama, hogy ezzel rengeteg munkaalkalom esett el. Mindem tör­vényhozó, minden illetékes tényező örökösen kívánja a munkaalkalmak keresését éis r meg; laHásiát. Ennek az ezer családi kertes háziból álló telepnek a felépítése munkát adott volna épí­tészeknek, iparosoknak, kereskedőknek és mun­kásoknak. Ez a munkaalkalom egyelőre elma­radt. .. ,. ; •! .' •_!: J '. ülése 1937 december 15-én, szerdán. I Azonkívül itt van a szociális kérdés. Ami­i kor folyton halljuk a szociális (kérdés emiiitését, 1 amikor Sulyok t. barátom beszélt a kivándor­i lásról, amikor valamennyien a múp éme^earol hallunk beszélni és azt halljuk, hogy a népet jogaihoz kell juttatni, amiiKor tisziLviseió-K és munkások részére ezer házat akartak felépíteni s ez a szociális alkotás elmarad, ez rendítivül súlyos sérelme magának a szociális eszmének és gondolatinak. ne itt vau a városrendezésnek a kérdése is. A városrendezés ma már tuaománnyá nőtt, a városrendezésről már törvényt hozott a képvi­selőház s mégis az említett esetben nem varos­rendezés történt, hanem ellenkezőleg, egyene­sen a városrendezésnek megakasztása és meg­zavarása. Méltóztassék megengedni, hogy felderítsem az egész helyzetet. Miről van itt szó? Arról van szó, hogy Kőbányán az úgynevezett Ohegyen ezer házat építsenek. Ez a kőbányai, ónegyi rész Budapest legegészségesebb része, egy ma­gasságban íeksziü a lieilértheggyel, parcellá­zása elő van már készítve, vízvezetékkel és csatornázással körül van véve. Elhalad ott a villamos is, tehát meg van a közlekedés is. Kö­zelében van egy kórház, a magiódiúti Horthy Miklós-kórház, úgy, hogy a legidálisabban eiő van minden készítve. Itt van előttem ennek a területnek a térképe. Egy tagban van itt lüO.COO négyszögölnyi terület, úgyhogy a legidálisab­ban felépíthető itt ezer ház megfelelő utakkal. Méltóztassék megengedni, hogy visszamen­jek még messzebbre, az egész ügy keletkezesé­nek történetére. 1918-ban Wekerle, ez a zseniá­lis nagy pénzügyminiszter és Budapest kör­nyékének mondhatnám szerelmese, az 1908. évi XXIX. tc.-ben egy két részre osztott bejelentést tett. Az egyik részben jóváhagyást kért a tör­vényhozástól arra, hogy Kispesten, 410.000 négy­szögöl területen ilyen kertes családi háztelepet létesítsen. (Boczonádi Szabó Imre: Meg is csi­nálta!) Ügy van, meg is csinálta, el is nevezték róla Wekerle-telepnek. (Boczonádi Szabó Imre; Nagyszerűen meg van csinálva!) A másik rész­ben felhatalmazást kért arra, hogy a kőbányai Ohegyen körülbeiül 210.0LO négyszögölnyi terü­letet megvásárolhasson, szintén ilyen telepítés céljaira. Amint mondottam, erről az 1908 : XXIX. tc.-ben volt szó. ennek tehát 30 éve. Harminc évvel ezelőtt Wekerle — elmondhatnám, ha volna idő... (vitéz Várady László: Nincs!) Talán van erre idő. Ön siet, de én nemi sie­tek. (Derültség, — vitéz Várady László: Azt látom!) Miután erre van idő, méltóztassék megengedni, hogy igen röviden elmondjak egy­pár vezérelvet ennek a törvényjavaslatnak az indokolásából, amelyek szociális nagyvonalú­ságot tárnak elénk. Wekerle Sándor ennek a törvényjavaslat­nak az indokolásában azt mondotta, — amiről az előbb Sulyok t. képviselőtársaim beszélt «r­hogy a kivándorlási láz megakasztására a leg­helyesebb az, ha a kisemberek résziére hajlékot adunk, kis kertes családi házakat építünk s ez mind kulturális, mind hazafias szempont­ból a legjobb befektetés. (Ügy van! a középen.) Kimondja továbbá Wekerle azt a vezérelvet is a törvényjavaslat indokolásában, hogy ő azt szerette volna legjobban, ha a gazdasági sza­badság korszakában maguk az érdekeltek áll­nának össze és osinálnák meg kollektíve ezt az akciót. Ez azonban az akkori viszonyok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom