Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265, delemben, ahol a legkisebb emberektől kezdve, a magukat magyarnak tartó közigazgatási hatóságokig, bár jóhiszeműen, de vakon, mindenki az oláh pópa kezére járt, minden öszszeesküdött. hogy ebben a küzdelemben az oláhság maradjon felül, az ofláhságé legyen a győzelem. Az eredménye ennek az volt, hogy a világháború után... (Vázsonyi János: A becstelen kerületi beosztás eredményei mindig ezek. — Ember Sándor: Na és a bécsi politika! — Zaj.) Mondom, ennek az volt az eredménye, hogy amikor a trianoni tragédia reánkszakadt és amikor idegen impériumok lettek úrrá a magyarság évezredes földién, akkor Erdélyben 2*9 millió, a Felvidéken 2*3 millió, a Délvidéken 2"1 millió, összesen 7'3 millió katasztrális bold magyar nagybirtok jutott könnyű zsákmányként a hódítók kezére és onnan a magyar parasztok 15 éven keresztül milliószámra vándoroltak ki, oda könnyűszerrel, egy tollvonással, egyetlen gesztussal be tudtáik telepíteni ezek az idegen impériumok a maguk mezőgazdáit. (Horváth Zoltán: Azért kell megalkotni a földreformot, hocy ne esin alják mégegvszer ugyanezt! — MatoTp,«^ Mátyás: Most majd újra kivándorolnak ezrenkint!) üjgy maoiü szoiuuru eredménye az volt ennek, hogy amiuK-or a vnagnauoru ártatlanul a lejuiiiüie szaKaut, százezer eniDerrel kevese Diuet tuuiuiiK: íegyverue auiaani es en enneK a xiaznaji számos Katonaviseit es Katonatiszt tagja* a utadon, ai-apiLsajs ínég, mi tortennetett vo^na aKKor, ha ±y±4-ben, a Uaboru első lökésének megmdulásaKoi, neKüiiü százezer emberrel tubb állt voi,na reiiaelKezesuiiKre. .Lehetséges, hogy az első hónapoKban eldőlt volna a Jaáború, lehetséges, hogy igaza lett volna a néniét császárnak, aki a háború befejezését igérte, mire a falevelek lehui'ianaik; mindenesetre olyan vérveszteség volt ez nekünk, ami, nem is tudjuk kiszámítani, hogy milyen mértékben, de döntően folyt be a világháború elvesztésébe. T. Ház! Én nem tagadom azt sem, — mert hiszen reálisan akarom a kérdést mérlegelni — hogy a kivándorlásnak voltak előnyös oldalai is, en nem tagauom azt sem, iiogy a magyar fizetési mérleget lényegesen iavították azok a tekintélyes összegeik, amelyeket a kivándorlók hazaküldtek, ha azonban ezt figyelembe veszem, ez még mindig nagyon jelentéktelen előny a veszteséggel szemben és ha a mérleg egyik serpenyőjébe ezeket a befolyó idegen pénzeket teszem, a másikba pedig a magyarság vérveszteségét és területi veszteségét, akkor nem lehet kétséges az, hogy ezt a látszólagos és színleges közgazdasági előnyt a nullával kell, hogy egyenlő értékűvé tegyem veszteségeinkkel szemben. T. Ház! E történelmi visszapillantás után nézzük a mai állapotokat. 1920 és 1930 között — ez volt a kanadai kivándorlás korszaka — öszszesen 73.000 ember hagyta el Magyarországot mint kivándorló, ami évente 7300 embernek, a népesség egy ezrelékének felel meg. Ez megint nem olyan szám, amely különösebb meggondolásra adna okot. ezt — hogy úgy mondjam — természetesnek lehet tartani. Ma azonban ott állunk, hogy egy új, megszervezett, rendszeresített kivándorlásnak a gondolata röppent fel és ez a gondolat meglehetősen tágkörű ismertetésre talált a sajtóban. . • . ülése 1987 december 15-én, szerdán. 367 Engedje meg a t. Ház, hogy két képet hozzak ide a Ház elé, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozom. Kenéz Béla kiváló statisztikusunk és túloldalon ülő képviselőtársam két évvel ezelőtt horoszkópot állított fel a magyarság jövőjéről és a következő számítást végezte el. Ma a Dunavölgyében 10 és félmillió magyar él — részben Csonka-Magyarországon, részben az utódállamok területén — akikkel szemben áll 27 millió román és szláv. (Ellenmondások a jobboldalon és a középen) Ha az utolsó tíz év demográfiai adatait vesszük figyelembe, akkor azt kell megállapítanunk az eddigi fejlődés alapján, hogy ha a viszonyok nem változnak, — rebus sic stantibus — akkor egy emberöltő, vagyis 30 év múlva 14—15 millió magyar fog szembenállni 42 millió románnal és szlávval. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Rossz adatok.) Azt hiszem, ezek az adatok jók. (Ember Sándor: Inkább higyjük azt, hogy rossz adatok.) Nem óhajtok itt vitába bocsátkozni a felől, hogy ezek az adatok jók-e vagy sem. (Horváth Zoltán: Csak a csonka hazában van tízmillió magyar. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Kenéz Béla megállapítja azt is, hogy 30 év múlva körülbelül 11—12 milliós lakosságú Csonka-Magyarország állna fenn — rebus sic stantibus — 66 milliós román és szláv tömeggel szemben. (Horváth Zoltán: Kenézt megbuktatjuk statisztikából) Felteszem a kérdést, hogy ha a viszonyok így állnak, szabad-e saját véreinket elpocsékolnunk, szabad-e sajátmagunkon ilyen csapolást végrehajtanunk, szabad-e egyetlenegy magyar embert is kiengednünk in^n? (WpWi A ltások balfelől: Nem szabad! — Horváth Zoltán: Amerikából is vissza kell hozni a magyarokat!) Ma is igaz az, ami régen igaz volt. hogy olyan kevesen vagyunk mi magyarok, hogy még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni . ., Elnök: A képviselő úr ^eszéd^e^e leiart. Sulyok Tlezső: Tisztelettel kérek 15 perc meghosszabbítást. ', Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Inén!) A Ház a meghosszabbítást mesradta. Méltóztassék folytatni . Sulyok Dezső: T. Ház! A másik kep, amelvre rá kell mutatnom, a következő. Nem akarom a velünk barátságos viszonyban e'ő Ném^torszáffot a legtávolabbról sem érinteni, de kétségtelen tény az, bo<ry vannak német írók, mint például Ewald Bause, Benno Urat, Ottó Isberth, akiknek könyvei és térképei jelennek meg, amelyeknek mottója a következő: Die deutsche Grenzen Hegen am Plattensee, sőt vannak olyan térképek is, amelyek a Duna-folyamnál jelölik meg Németország határát, amelyek Budát és egész Dunántúlt beleveszik a német birodalomba. (Felkiáltások jobb felől: Ezt a csehek csinálják! — Horváth Zoltán: Német írók írják ezt! — Vázsonyi János: A Fichte-Bund kiadványai!) Egeszén helyes ellenérvnek tartom azt. hogy ez nenx a német birodalom hivatalos álláspontja 8. ismerem Göring porosz miniszterelnöknek, azt a kijelentését, amelyet Darányi miniszterelnök úr előtt tett mostani berlini látogatása során, hogy: ha ilyen német agitátorokat találnak itt, akkor csomagolják össze őket és küldjék vissza Németországba. Ismerem ezt a kijelentést, de legyen szabad egy történeti tényre rámutatnom A Sokol. az 'Astra, a Naródna Odbrana sem voltak hivatalos szervezetei az illető államoknak, az illető kormányok ezek-
