Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
364 Az országgyűlés képviselőházának Budapestre ingyen szállítják a pálinkát, még mindig nem tudnak az autóval konkurrálni, hanem vagononként még 50 pengő a u ándokot kellene adni ok. Ismétlem, mindezek dacára ez a teljesen lenetetlen rendszer fenntartatik a nélkül, hogy ezen orvoslás történnék. Ismétlem, olyan rendszerről van szó, amely sehol a világon nem létezik, csak Budapesten. Olyan rend-szerről van szó... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Tisztelettel kérek öt perces meghosszabbítást. Elnöit: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszaboltást megadta. Éber Antal: ...amelynek megváltoztatása erdekében állana a Budapest környéki városok iparának és kereskedelmének, Pest megye és a Budapest-környéki vidék mezőgazdasági lakosságának és nem ütközne semmi más érdekbe, mint egyedül ezeknek a nagy, csomagokat fuvarozó vállalatoknak annyi érdekébe amennyi az ő osztalékukat egy fél ezielekkel sem csökkentené. Ez elégséges arra, hogy ez a reform, amelyért a magyar Államvasutak saját érdekükben küzdenek ne legyen megvalósítható, pedig már a főváros részéről is meg volna a hajlandóság ennek megvalósítására. Ezért voltam bátor teljes meggyőződéssel idehozni ezt az ügyet, de idehoztam ezt még egy másik szempontból is, abból a szempontból, hogy ez a kérdés egy méreganyagot képez a fővárost környező városok és a főváros között, azok között a városok között, amelyek tulajdonképpen a fővárossal egy várost alkotnak és csak közigazgatásilag vannak elválasztva. Igazán nem kívánatos a mai időkben, hogy ezt a méreganyagot tovább hagyjuk működni. Ezek a budapestkörnyéki városok nem fognak ebbe az állapotba belenyugodni, ez a helyzet tovább el fog méregesedni a főváros és vidéke között. Mindezt meg lehetne szüntetni és ismétlein nem ellenzéki részről és nem a kereskedők és az iparosok részéről, hanem az állam legnagyobb üzeme részéről saját egyensúly i szempontjából előterjesztett javaslat tudná ezi a kérdést megoldani. Ehhez kérném tehát az igen t. keieskedelemügyi miniszter úr megértő közreműködését. Méltóztassék elhinni, hogy a főváros és a környék gazdasági életének és a nép • és lakosság megbékülésének lényeges ügyét szolgálná ezzel. Elnök: A miniszter úr kíván válaszolni. Bornemisza Gézi kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úr interpellációja tulajdonkeppen elsősorban a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, mert hiszen a székesfővárosi kövezetvámok jóváhagyása a belügyminiszter úr részéről történik, mégis, minthogy ez a kérdés az ipari és a kereskedelmi életet igen _ súlyosan érinti, méltóztassanak megengedni, hogy a rámbízott érdekek gondozása szempontjából adjak választ a képviselő úrnak. Ami a kövezetvám problémáját illeti, ez nemcsak fővárosi kérdés, hanem országos kérdés, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a fővároson kívül más városoknak és törvényhatóságoknak is megvan a vámszedési joguk. Ami már most a vámjövedelmet illeti, méltóztatnak tudni, hogy ez az egyes közületeknek van átengedve és a fővárosnál például 6 millió pengőt, vidéki városoknál is számottevő összeget jelentenek ezek a jövedelmek, úgyhogy a mai súlyos viszonyok között a városok, meggyőződésem szerint, nincsenek abban a helyzet. ülése 1937 december 15-én, szerdán. ben, hogy ezekről a jövedelmekről lemondjV nak. Mert hiszen teljes mértékben helyes a képviselő úrnak az az álláspontja, hogy itt bizonyos mértékben egy anakronisztikus vámmal, vámrendszerrel van dolgunk, ahol az egyedüli helyes kivezető út ennek a kövezetvámrendszernek teljes eltörlése lenne, minthogy azonban — mint említettem — a törvényhatóságok és városok, amelyeknek ez a vámjövedelmük igen fontos bevételi forrást jelent, ezt ma nem nélkülözhetik, sajnos, ezt a közgazdasági szempontból legjobban indokolt megoldást ma megvalósítani nem tudjuk. Ami már most a képviselő úrnak azt a megjegyzését-illeti, hogy a Máv-nak van egy tervezete ezeknek a kövezetvámból származó nagy abúzusoknak az eltörlésére, a Máv.-nak tényleg van egy tervezete, mert a Máv.-nál a helyzet úgy áll, hogy a vámtételek a közúton behozott árucikkekre lényegesen kisebbek, mint a vasúton vagy hajón behozott árucikkekre. Ez a differencia okozza azután azt, hogy a vasút nem tud megfelelően konkurrálni bizonyos relációkban a közúti forgalommal. A Máv. ebből a szempontból vizsgálta a kérdést és mutatott rá arra az elgondolásra, hogy amennyiben átalányozná a fővárosnak eddig ebből származott vám jövedelmét és a külön lerovás helyett az ily módon átalányozott összeget valami generális mellék Hetekkel hajtaná be az összes fuvarozásra kerülő árucikkek után, a boán az esetben ezeketa diszparitásokat többé-kevésbbé el tudná tüntetni. Van itt azonban két meggondolás. Az egyik az, hogy tulajdonképpen ezzel a Máv. ezt az anakronisztikusnak mondható vámjövedelmet petriLkálná a főváros részére es ha azon az állásponton vagyunk, hogy a városok jövedelmeinek javulásával ezeket a vámtételeket le lehetne csökkenteni vagy le kellene csökkenteni, akkor tulajdonképpen ennek az egészséges folyamatnak állana útját ez, mert a főváros azután — bocsánat a knejezesért — fieai lenne bolond ily módon átalánnyal megváltott vámjövedelméről lemondani. Tenát a Máv. egy olyan, mondhatnám, örök időkre szóló terhet vállalna magara, amivel ellentétben álló jövedelem, meggyőződésem szerint, nem túlhosszü ideig fogja ezeket a törvényhatóságokat iaetnl. Ez az egyik meggondolás. A másik meggondolás pedig az, hogy en azt hiszem, egy kicsit túlbecsüli az interpelláló képviselő ur es túlbecsülik mások is, aiiik a Máv.-nál vagy a Máv.-on kívül esö megoldást forszírozzak, azt a várható eredményt, amely előállhatna a szárításnak a közúti forgalomról i^mét a Máv.-ra való áttereléséből. A helyzet ugyanis az, hogy Budapest közvetlen környékén nem a vasúti fuvardíjtételek vagy a kövezetvám az oka annak, hogy bizonyos árucikkek elkerülik a vasúti forgalmat, hanem az, hogy például Kecskemétről, ahol rendszerint bnonyos ipartelepnek vagy kereskedőnek nem akad vagóntételre menő áruja Budapestre, sokkal fontosabb neki az, hogy reggel 11-ig rakodván, áruja egy órára Budapestre kerüljön, mint az, hogy 1—10 fillért megtakarítson. Ennek forgalomvisszaszerző hatása talán nem lesz olyan nagy, mint ahogy a képviselő úr elképzeli. A harmadik meggondolás az, amire rámutatok, azonban nem egészen olyan beállításban, mint ahogyan a képviselő úr mondja, hogy a Máv. érdekeit szolgáljuk. Tényleg az a helyzet, hogy az átalányo?ás, ezzel kapcsolatban az egységes illetéknek a Máv. részéről
