Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
35í Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése 1937 december 15-én, szerdán. nyilasmozgalmat is részben az ilyen antiszociális jelenségek táplálják, amilyenekkel találkozunk a tüzifaellátás terén is. Tudom, hogy ez a mozgalom nemcsak a gazdasági elégületlenség feltárásából és hangoztatásából kapja a maga tápláló anyagát, hanem egyébhonnan is, de bizonyos, hogyha megoldatlan kérdés marad a tűzifaellátás és több más szociális kérdés, amely égető sebe a magyar gazdasági életnek, akkor a felelőtlen izgatásnak vagy a jogos elégedetlenség íeiszítá sanak is mma nagyobb és tágabb tere nyílik. Miért nem lehetett az importfának elosztását, a behozatal egész intézését rábízni a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarára, amelynek illusztris elnöke, Éber Antal t. képviselőtársam már sokszor szóvátette ezt a kérdést, támadván a tűzifaspekulációt azokkal a kartelalakulatokkal együtt, amelyek a gazdasági élet megbénító! ? Díjtalanul vállalták volna minden közvetítő haszon nékül az import szétosztását. Miért nem bízták reájuk? (Éber Antal: Éppen azért!) Az bizonyos, hogy itt egy dzsungellel állunk szemben és nem elég, ha a t. kereskedelemügyi miniszter úr, vagy a t. földmivelésügyi miniszter úr csak rózsaszárakat vágó metszőollót vesz kezébe, az sem elég, ha valami nagyobb papírvá íróollót VPSZ kezébe, mint amilyet olykor t. ujságírókollégáim szoktak használni. Ennek a kérdésnek megoldására, a dzsungelben egy útnak teremtésére, amely a tűzifaellátást biztosítani fogja az országban, erősebb ollóra, sőt bárdra van szükség, t. földmívelésüsr-yi államtitkár úr. (Mozgás a középen.) Végtelenül Örvendek, hogy választ is fogok kapni interpellációmra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon és a jobboldalon: Az nem biztos! — Élínk derültség!) Be kell nyúlni oda, ahová már régen be kellett voma nyúlni, a kérdésnek egeszén a gyújtópontjáig és méregfogaig. Emlékeztetem a házat arra, hogy évekkel ezelőtt azért küzdöttünk, hogy a román import, — amikor az úgynevezett fíottmann-konzorcium uralkodott ebben az országban — legyen kevesebb és a magyar .erdőkitermelés produktumai illő áron megfelelő mennyiségben jussanak a fogyasztóközönség rendelkezésére. ±iát most már odáig jutottunk, hogy még a Rottmann-féle időket is visszasírjuk! Hiszen akkor majdnem felényi áron lehetett kellőmennyiségű fát kapni, igaz, hogy a magyar erdőkitermelés produktumai felraktározva feküdtek és kellő piacra nem találtak. Most a megfordított helyzet áll fenoi. A magyar erdőkitermeilás pártolása ürügyével importfa kellő mennyiségben és időben nem került behozatalra ós ott állunk téli időben, hogy a kormány maga sem tudja, mit csináljon. Igeretek hangzanak el, amelyek a falon megjelennek rózsaszínben és ott van a fekte valóság, hogy elegendő tűzifa sem Budapesten, sem vidéken nem áll rendelkezésre. Már most, ami azt illeti, hogy mindezt mi idézte elő és mi okozta, megmondom: a kormány bizonyos intézőkörök javaslatára és tanácsára a nyáron az úgynevezett Silvar-a Rt.-ot akarta életrehívni. Dugába dőlt az egész terv, amint előre megmondtam itt a képviselőházban, hogy oda fog jutni megérdemelt sorsára. Ez egy esrykézrendszer bevezetése lett volna, már pedig a tűzifaellátás terén még azok is belátják, akik egyébként az egykézrendszernek hívei, hoa-y itt a szabadforgalom visszaállítása, a szállítási igazolványok körül lévő dzsungel megszüntetése és az oda bátran benyúlás olyan nagy közérdek, hogy az előtt a t. miniszter úrnak szemet hunynia nem szabad és kíméletlen szigorral kell rendet teremtenie. Néhány adattal jövök ide. Méltóztatik tudni, hogy a belföldi tűzifa maximális árának megállapítása román vonatkozásban is megtörtént. Azt is méltóztatik tudni, hogy a romániai fa vagononként 20 pengővel kevesebbre van maximálva, mint a belföldi fa. Az is igaz, hogy minthogy kellő időben nem kaptak az emberek szállítási igazolványokat, a nagyrészt dunántúli erdőbirtokosok eladták a f'át a környéken, mert pénzre volt szükségük. Most, amikor szállítási igazolványokat kaptak, már járhatatlanok az utak, tehát énekedért fuvar mellett sem tudják a szállítást teljesíteni. A rekvirálásról is beszélhetünk. A rekvirálás gondolata a Baross Szövetség fejéből pattant ki. Azok a kereskedők is. akik egyébként a Baross Szövetséggel szemben ellentétes állásponton vannak és tőle nagy-nagy távoliéra állnak, magúkévá tették ezt a gondolatot, mprt a tis'*t"ssé o, ps kiskereskedelemnek is az volt az érdeke hogy a na^v közvetítő keresVprlőknek keféből és markából kivegyük a k°rrlés intézését és a zug-köz vetitőket mefffenvítsük, egvs7Pr°mindenkorra kizárjuk a forgalom menetéből, mert ezek voltaképüen a fo" , yas7+ók^' 7 önség kárára és rovására drágítják a fát. Felhangzott az a követess, hoary az iWvnevezpft T'^príus - vállai^+nak. azután S"^ an /eveknek Hőn igéknek. Winteréknpk fakészleteit rekvirál iá"k pl ós bop*v az Erdőbirtokosoknál is rekviráljanak. Ezzel a kérdéssel líp'v vMP"vunk, hogy ez már jóformán túlhaladott álláspont, mert ezek a na^v fakereskedők voltak nnnvira p a zesek. előrelátók és okosak, bogy felárral adták tovább a fát részben zugban részben legális úton és most már nem rendelkeznek annyi készlettel, hogy a rekvirálás .kftlí'ő ererimánvre vezetne. Ami az erdőbirtokosokat illeti, említettem, bo°"v most a rekvirálás, amikor a járhatatlan utsik és a növekedett, fuvarozási terhek miatt kenteiének a fát szállítani, fe^esleffes, reménytAian óhajtás lenne esnk Mit fog csinál ni, hát, kérdem a t. kormány s a t. földmivel éoiip-vi minisztp.r úr. hogv az országnak tűzifapHátását kellőkénpen biztosítsa. A tiszántúli terület, vagyis az igazi fahiánvban szenvedő része az o^szá^nak jelenleg kellő menuviségű tűzifa nélkül áll Ilyen körülmények között, amikor a készletek még 14 napig sem elegendők, rá kell mutatnom arra, boerv már június hónapban, amikor a tüzifaellátás ter^n kp]lő időben meg nem tett vagy pedier elbibázott lépé«ek eredményekéiben az úgynevezett szénkartelnek exnonensei látták, hosry aratni fognak, miiven helyzet .következett be és a t. kormány is minden rosszakarat nélkül hogyan járt a szénkartelnek kezére. Kezemben van es-v ajsáír. egy szegedi lap. nem hódmezővásárhelyi, tehát nem mondhatják, hogy hazabes/élek. f* 1 «'ö 1 nyi betűkkel olvashatjuk benne a címet: »Szénnel kell fűteni az iskolákat télen « Majd elmondja a rendelkezés, amelvet a kultuszminiszter úrtól &t. iskolafenntartó hatóságok az id^n kaptak, előírja, hogy a fakáWhákat haladéktalanul alakítsák át szénnel fűthető kályhákba, azután így szól a leirat. (Felolvassa): »1, Fát csak begyújtásra lehet használni. 2. FávaMüzelni csak a m. kir. iparügyi miniszter előzetes engedélye alapján szabad.
