Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházénak 265. \ díjat, vagy pedig nyomorogjon és dolgozva vigye tovább vánnyadt testét a legnagyobb | nélkülözések közpette. ( T. Ház! A bányanyugbér kérdésével kap- | csolatos a bányászaltisztek nyugdíj kérdésének | rendezése. Egy altiszt,. akinek átlagos fizetése ' havonta 400—500 pengő, afei a bányának a lelke, l ha 40 ev után nyugdíjba megy, akkor elérheti j a legmagasabb összegeit, a 80 pengőt. Itt még ! számítási hibának iis kell leninié, mert ha kö- I rülbelül 36 pengőre tehető havonta járuléka- ' nak összege, ez 40 esztendő alatt 25.000—30.000 pengőre .emelkednék és csak 4 százalékos kamatozás mellett is CK már évi 1200 pengő volna, mégis csak 960 pengőt kap a bányászaltiszt. Kérdem, hogy anmükar a társládiámak, illetve jelen esetben az Otl.^naik marad az egész befizieibett tőke, vájjon micsoda számítás az, amely csupán 80 pengőt juttat a bányászaltisntmék, (amikor a befizetett tőke kamatai 1200 pengő tesznek kd. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A bányanyugbér már ma m deficites!) Ez nem vonatkozik a bányászaltliszteikre. Anniaik, hogy a bányanyugbér deficites, igen szomorú magyarázata van. Nagyon jól méltóztatik tudni, hogy a békében a legnagyobb sízomgalommal összeszedett 25 millió pengő ma csak 2000 pengőt ér. A bányász a legnagyobb nélkülözések és a legmegerőltetőbb munka közepette gyűjtötte össze azt a 4 millinóyi hadikölcsönt a békebeli jó pénzből, a 13 milliónyi záloglevelet, 7 milliónyi koronajárarfíkot, tehát azt a 25 milliót, amit ma Wak 2000 pengőre értékelünk. Itt tehát az államnak pótlásokról kell gondoskodnia, mert iaz államkasszába menteik át ezek a horribilis összegek. Azt, hogy a tapasztalatokból nem okulunk, bizonyítja, hogy ma is 5 millió pengőt kitevő - állami pénztárjegyet kellett vásárolniok a bányanyuigbérpónztáralknak. Még szerencse, hogv van mintegy másfélmillió pengőnvi értékű bérházuk, amelynek értéke valószínűleg nem fog devalválódni. A bányamunkások, de a többi munkás érdekében is. most már az iparügyi miniszter ű"nak és a pénzügyminiszter úrnak a legsürgő sebben kfilVue tennie valamit, hogv az Oti-nál uralkodó állapotok minél előbb rnegszíínienek, A? a 25(1 millió nenpvíuvi Oti-tőke, amelyből tiszta vagyon 150 millió pengő, csupa labilis értékben van elhelyezve. 42 millió pengő 3 százalékra ki van helyezve a pénzintézeteknél Nem az Oti feladata a pénzintézeteknek igen olcsó kamattal való szanálása. Az értékpapírok összege 26 millió pengő, az államkincstári tartozás 23 millió pengő és a munkaadók tartozása még mindig 70 millió pengő. Ez hova-tovább oda fog vezetni, hogv 35—20 év múlva elérkezünk az Oti teljes csődjéhez. Eme intézmény megreformálásának tizenkettedik órájához érkeztünk el. A legszegényebb embereknek nehéz munkával összekuporgatott filléreiről tartottam itt három nappal ezelőtt beszédet a Nemzeti Színház kérdésével kapcsolatban. Meg vagyok győződve arról, hogy a kontemplált 8 millió pengőt is Oti-pénzekből, ha nem közvetlenül, akkor közvetve fogják venni. Amikor súlyos érvekkel alátámasztott beszédemben hangsúlyoztam, hogy az Oti-ról kell gondoskodni és a fővárosnak más mentalitást kell gyakorolnia, akkor ma azt olvasom, hogy a Közmunka Tanács mégis csak az Erzsébet-térre tervezi a Nemzeti Színházat. Elhiszem, hogv ha a főváros képes 68 milliónyi Oti-pénzzel és 30 milliónyi Mabi-pénzzel, szóval 100 milliónyi pengővel nagyszerű létesítményeket alkotni f lése 1937 december 15-én, szerdáit. 335 akkor adhat a Közmunka Tanácsnak 125.000 pengő — mondjuk — szubvenciót, ha ugyan a Közmunka Tanács ezekre a pénzekre rá van szorulva. Nem a szegény, sokat síró főváros rendeltetése az, hogy a Közmunka Tanácsról gondoskodjék. A Közmunka Tanács gondoskodjék magáról, viszont a főváros is húzzon már határvonalat az Oti-tól felvett pénzek kérdésében. A Közmunka Tanácsnak szüksége van talán egy alkotásra, hogy azoknak a klinkerszörnyetegeknek a hatását, amelyeket a Károly-körúton emeltek, valahogyan 'enyhítsék szép épületekkel. Ne tegye ezt a főváros különösen akkor, amikor szegény bányamunkások, üveggyári munkások pénzéről van szó. Erről a kérdésről különben Petrovácz igen t. képviselőtársam megmondta a maga véleményét. Meg kell állapítanom, hogy az Oti nem való arra, hogy grófi birtokokat szanáljon és hogy takarékpénztári vezérigazgatói földeket megvásároljon. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Czirják Antal: Tisztelettel kérek 5 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Czirják Antal: T. Képviselőház! Ugyanez a helyzet — mint méltóztatik tudni — például az ügyvédi nyugdíjpénztárnál is, amely a hadikölcsönök pótlásáért kap 50.000 pengőt. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) Bocsánatot kérek, 50-000 pengős hozzájárulást kap. De ugyanekkor vidéken horribilis áron, óriási pénzeken palotákat vásárol az ügyvédi nyugdíjpénztár. (Br. Vojnits Miklós közbeszól.) Szívesen állok beszédem után t. képviselőtársam rendelkezésére. Ezeket a hadiköleisönsegélyeket a' bányanyugbérpénztánaik felsegélyezésére kellene fordítani. Ugyanezek a hibák vetik előre árnyékukat a mezőgazdasági munkások biztosításának kérdésében is, ahol hallatlanul nagy adminisztrációs költséggel kívánják lebonyolítani a biztosítottak ügyét. Az üveggyári munkásokat illetően azt mondja az iparügyi minszter úr jelentése, hogy az Owens-gépek gyártása visszaesett. A tavalyi konjunktúrát figyelembe véve, nem áli líthatom ezt. Kérdem a miniszter urat, hogy amikor Románia legyőz bennünket a földgaz segítségével az üveggyártás terén, f vájjon a rengeteg sok pécsi gázt, amely óriási fáklyaként ég éjjel-nappal, nem lehetne-e az üveggyártás céljaira felhasználni, ha már egyszer az üveggyártás problémája a rossz szén miatt vajúdik. Ne méltóztassék agyonszanálni az igen gazdag vállalatokat 15 aranykoronás védő üvegvámokkal, amikor ők sem adják olcsóbban az üveget, mint amennyibe a horri j bilis költségekkel hozzánk kerülő cseh üveg kerül. Beszédidőm lejárt. Kérem, méltóztassék ezeket a szempontokat 'megszívlelni, mert ha így lesz, akkor biztosan remélhetem, hogy ennek a jelentésnek nyomán szociális törvény javaslatokat fogunk kapni az igen t. iparügyi miniszter úrtól, mert eziek esedékesek a munkásság érdekében. Ezeket kívántam a szociális gondoskodásra vonatkozóan a miniszter úr figy^méhe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon,) Elnök: Ember Sándor képviselő urat illeti a szó. Ember Sándor: T. Ház! Amikor a Nemzetközi Munkaügyi konferenciának ezt a vaskos kötetét kézbevettem és átnéztem, konsta, táltam, hogy mennyi jóindulat nyilvánul meg benne T Arra gondoltam, hogy ha a mi nagy
