Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. volt az, aki nem végezte el egészben, vagy csak résziben végezte el az elemi iskolát, tehát 26% •volt csak olyan, akinek magasabb képzettsége volt az ele-minél. Ugyanakkor azonhan tanoncok közül 49% volt már, aki az eleminél magasabb képzettséggel rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a fiatal elemnél igenis ^megvan a magasabb képzettségre való határozott törekvés:. Középiskolát végzett az összes ipám" lakosság ll%a, a tanoncoknak pedig 29%a. Ez isniét erősíti azt az állításomat, hogy a fiatal munkások ma törekszenek magasabb szakképzettségre, airnit elősegít az iparügyi miniszter úr által benyújtott, és 1936:

VI. tc.-ben törvényerőre emelkedett törvényjavaslat 20. §-a is, amely expressás verhis kiimondja, hogy tanoncul csak a VI. középiskolát isik érrel végzett fatalemibert lehet felvenni. A múltkor interpelláció hangzott el, ha jól emlékszem, Sulyok Dezső t. képviselőtársam részéről Hóman Bálint, kultuszminiszter úrral szemíben, mert iskoláink tényleg túl vannak zsúfolva, bár Klebelsberg 5000-et alkotott belőlük ós Hóman Miniszter úr is már jónéhány százat. Ilyen körülmények között a hatosztályú eléírni iskola helyébe a nyolcosztályú népiskolát bevezetni szerintem időszerütjen voln i. üjbben az ajánlásban a legéletrevalóbb gondolatok egyike a szakképzési központok létesítése. Az előbb néhány adattal bátor voltam vázolni azt a nagyszerű ipari fejlődést, ami különösen az utóbbi években mutatkozott. Tegnap szociáldemokrata képviselőtársaim és mások is megmondották, hogy ez a hatalmas ipari fejlődés nem tudott hozzájutni a szükséges létszámú jó ipari szakmunkáshoz. Nekünk, akik benne élünk a munkáséletben, foglalkozunk a munkásokkal és akik így kapcsolatban vagyunk az ipari termeléssel, meg kell állapítanunk, hogy ez való tény, tényleg kevés a szakmunkás Magyarországon. Maga a Gyáriparosok Országos Szövetsége foglalkozik azzal, hogy mivel lehetne ezen javítani. A különböző szakszervezetek, a keresztényszocialisták, a szociáldemokraták és a nemzeti irányú szakszervezet, a nemzeti munkaközpont foglalkozik tanfolyamok létesítésével, amelyekkel a szákképzettség hiányain igyekszik segíteni. Magam is voltam felügyelője textilipari tanfolyamoknak és láttam, hogy a magyar gyári ifjúság, a fiatalkorú munkások milyen ^szeretettel, lelkesedéssel igyekeznek tanulni és több tudást szerezni. Ez igenis alkotó munka, mert a munkás, ha nagyobb szakképzettséget, tudást szerez, nagyobb bérfizetéshez is jut, mert a gyáriparnak érdeke az, hogy kiváló szakmunkások révén jobbat és különbet tudjon termelni, tehát versenyképességét növelni tudja. Ezen a két dolgon keresztül viszont egyetemes magyar közgazdasági érdek az, hogy szakmunkásainknak szakképzettségét növeljük. _ v Látja ezt a Gyáriparosok Országos Szövetségébe tömörült magyar gyáripar is. De — sajnos és ezt meg kell mondanom — a imagyar gyáripar egy része, érezve a szakmunkáshiányt és tapasztalva, hogy milyen erős mértékben folyik a kiválóan képzett szakmunkások elcsábítása, olyan merényletre készült a magyar munkásság ellen, amelyet feltétlenül meg kell bélyegeznem itt a Ház előtt is. A magyar gyáripar egy része megállapodást kívánt kötni, amely megállapodásban résztvevő vállalatok kötelezték volna magukat arra, hogy olyan szakmunkást, aki egy másik cégnél dolgozik és akinek távozásába az illető ülése 1937 december 15-én, szerdán. 333 cég nem akar beleegyezni, nem alkalmaznak. Mi más ez, mint a szovjetrendszer, ahol nem engedik el a munkást munkahelyéről, nem teszik neki lehetővé, hogy elmenjen jobb és magasabb keresetet és bért jelentő más munkahelyre. A szovjetrendszernek bevezetése volna ez a megkötöttség, amelyet a magyar gyáripar egy rés.ze tervez éppen a szakmunkások hiánya miatt. .(Kéthly Anna: Ez a textiliparban már évek óta meg is van!) Arra kérem az iparügyi miniszter urat, hogy a szakképzés kérdését karolja fel fokozottabban, mert nem lehet és nem szabad megengedni, hogy a gyáriparnak akármilyen csekély része ilyen eszközhöz folyamodjék és a magyar munkásságot visszasüllyessze abba a jobbágyi állapotba, amelyből kiemelték annakidején 1848ban a liberális baloldal által újabban annyit emlegetett Kossuth, Széchenyi, Deák és a többiek. A fiatalkorúak munkaközvetítésének elkülönített szerv útján való végzése a másik nagyszerű gondolat, amely ebben az ajánlásban van. Itt kénytelen vagyok a munkaközvetítés általános szempontjaival foglalkozni.. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a munkaközvetítés Magyarországon nem az, amit mi nem. tzeti és jobbod ali alapon állók kívánhatunk. (Müller Antal: Ugy van!) Meg kell állapítanom, hogy a munkaközvetítés legnagyobb részét Magyarországon a szociáldemokrata, szakszervezetek intézik, ök mindig hivatkoznak arra, hoigy valaki öntudatos proletár legyen, de amikor valaki valóban öntudatossá válik, megtalálja a nemzeti alapot és nemzeti irányú munkástmozgalonunnk mer tagj a lenni, vége a .munkaiszabadságnalk, a szabadság, egyenlőség és testvériség elvének, akkor már kilós csavar repül el a gyanútlanul diolgozó munkás feje mellett, s nem törődnek vele, hosryha eltalálják, özvegy lesz egy proletáranya és árva lesz tgy csomó proletárgyermek. Ha valaki tényleg öntudatos proletárrá válik és nemzeti szervezethez mer csatlakozni, akkor vasreszeléket öntenek abba aiz esztergapadba, ahol dolgoizik, hogy ne tudjon dolgozni, elveszítse aznapi keresetét, Ikicsorbítják a marókésnek az élét. Bizony nincs meg a munkaszabadság elve és ez Magyarországon nem érvényesül. (Müller Antal: Várjuk is az erre vonatkoizó törvényjavaslatot!) Nem látom jó kezekben a munkaközvetítést akkor, ha, szociáldemokraták intézik, amikor például a Népszava 1928. évi társadalmi lexikonában olvasom, hogy (felolvassa)'? »A munkásságnak le kellett hántania magáról a sovinizmus béklyóit és el kellett vetnie a beléje nevelt vallási bigottság kölönceit, hogy nemzetközi testvéri közösségben tudjon összhangba forrni .eltiport osztályával«. Sokan vagyunk, akik a szociáldern ok ráták vezetőinek a nemzeti gondolattal szemben újabban tanúsított megértő álláspontját bizonyos örömmel látjuk, de ha ilyeneket olvasok. .. Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Szeder János: Rögtön befejezem. — ... és a miíunkaszaJbadságnak ilyen megsértését látom, akkor rendkívül aggályosnak taxtom a munka! közvetítés mai módszerét. Fel kell tehát használnom az alkalmat arra, hogy az iparügyi miniszter úr jelentéséinek elfogadása mellett felhívjam figyelmét az állami munkaközvetítés keresztülvitelére, s az állami munkaközvetítés i keretében a fiatalkorú munkások munkaközvetítésének külön szervvel való végzésére, végül