Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése 1937 december 15-én, szerdán, 331 súlyos hátrányba került más államokéval szemben, akkor ezek az államok — igen, Ulaszország is Közöttük voit — voltak azon, amelyen eisoízben vezették be a 40 órás munkahetet. Emiékezzunk vissza azonban arra is, hogy ainikoi az angol széntermelés válságban volt, az angolok voltak azok, akik Lraninen a szénbányák termelésének, illetve a szénbányák munkaidejének csökkentését kiforsziroztak. Uzek a példák is igazolják azt, amit állítottam, hogy ezek mögött az egyezmény-tervezetek es ajánlások mögött nagyon sokszor egyes államok speciális egyéni, gazdasági, hatalmi erdekei húzódnak meg. De ha a 40 órás munkahét gondolatát és e gondolatnak négy esztendőn keresztül való vajúdását nézem, akkor is valahogyan erre a következtetésre kell jutnom. Négy esztendő után végül egyedül a textiliparra vonatkozólag jött létre a 40 órás munkahét egyezménytervezete. l>a hogyan született meg a 40 órás munkahét egyezménytervezete a textiliparban! A résztvevő államok munkaadó képviselői elvileg tiltakoztak a 40 órás munkahétnek egyáltalán a tárgyalása ellen, a tárgyalásról kivonultak es a részletes tárgyalás során részt sem vettek. (Bornemisza liéza kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter: Ugy van!) A plénum előtt azonban mégis elfogadták. Hogy milyen okok következtében, azzal most nem loglalkozom, de ez most ebben a pillanatban nem is érdekel engem, hanem az, melyek voltak azok az államok, amelyek legerőteljesebben küzdöttek a textilipari 40 órás munkahét mellett? Mellette voltak az Egyesült Államok, mellette volt Franciaország és Uj-Zeeland. Mind a három olyan állam, amely már a .saját államának keretén belül már bevezette a 40 órás munkahetet. Következésképpen ismét három érdekelt állam az, amely az összes többi államokat az úgynevezett egyenlő feltételekre kívánja szorítani. Tegyük fel, ha, elfogadnék mi is és elfogadta volna a résztvevő 53, vagy 54 állam valamennyi érdekeltsége a 40 órás munkahetet, kérdem, jelent-e ez egyenlő munkafeltételt? Egy pillanatig sem. Nem lehet vita tárgyává tenni, hogy Anglia, vagy Ausztrália éppen a textiliparral kapcsolatban a nyersanyagbeszerzés, az olaj- és egyéb szükségletek tekintetében olyan óriási előnyben van Magyarországgal szemben, hogy a 40 órás munkahét bevezetése sem jelentene egyenlő munkafeltételt és egyenlő termelési feltételt. Vagy veszem a munkás életstandardját. Mennyire más Amerikában, mennyire más Angliában és mennyire más ez nálunk. Ha az 1912. évbeli munkáséletstandardot Angliára vonatkoztatva száznak veszem, akkor az Amerikai Egyesült Államokban 240, Belgiumban már csak a száz fele, 52, Franciaországban 64, Németországban pedig 75 a megfelelő arányszám. Egyáltalán nem egyeznek tehát a számok egymással és egyáltalán egészen más életnívón állott a különböző államok munkássága. De leghelyesebb talán, ha Japánra utalok, amelynek munkássága olyan alacsony életstandardon el, hogy annak ellenére, hogy Japán úgyszólván a textiliparához szükséges összes nyersanyagokat külföldről szerzi be, mégis képes volt megjelenni az európai piacon és ha ez ellen nem védekezett volna Európa közgazdasága, dömping-áraival súlyos válságba hozta volna az európai textilipari termelést. Ha tehát az egyezménytervezetet létrehozó külső államok szempontjából nézem ezt a kérdést, akkor feltétlenül szükséges bizonyos óvatosság abból a szeniponmol, vájjon inuokoit-e keresztülvinni Magyarországon a 40 oras munkahetet, vagy nem. MmKet eisosorDan nem ez kell, hogy érdekeijen, hanem az, nugy a magyar gyan, a magyar gyáripari termeios es a magyar xózgazaaisag szempontjából müoRoit-e a *u oras ínunKahet bevezetése? 'legnap ioképpen ellenzéki képviselőtársaim a uanyaszoK munkaiaejenek TA óráuan vaió megállapítása meiiett tőitek lanuzsat azon az aiapun, nogy igazoini kívánták és igazollak is, nogy a magyar szenDanyaipar, különösen az utobDi eveKDen, alianuo es hatalmas fejlődést ert oi, tehiat a régebbi iaónöz képest valoszinuleg tetemesebb naszonhoz is jutott, így tenat elérkezett az ideje a 40 órás munkahét ibeveaeteseneit, illetve az elért nagyobb haszonból a munkásság részére nagyooo összeg juttatásának, na követem ezt az irányt és vizsgálom a magyar ipari termelést a maga összességében, a&kor meg kell állapítanom, hogy ha az 1929- evi termelési indexet száznak veszem, akkor 1935-ben Ausztria termelési indexe 79*6 volt, Csehszlovákiáé 699, az Amerikai Egyesült Államoké 75*6, Franciaországé 67*4, Nagybritanniaé 105*7 és Magyarországé 1109 volt. Ez azt mutatja, hogy a magyar ipari termelés még a par excelience ipari államét, Nagybritanniaét is meghaladja ebben a vonatkozásban. De másik adat is áll rendelkezésünkre, amely szerint 1936-ban gyáripari termelésünk 353-6 millió pengővel emelkedve, elérte a 2*6 milliárdot, tehát elérte a békebeli termelés nívóját. ixa en csau ezt a kec adatot tekintem és csak egyoiaaiuiag leKinteiu, ugyanúgy, ahogyan azt enenzts&i képviselőlai-stiiin egy része UJLLÜ, aű.Kor a íeieiet esa±s; az lenéi, nogy igenis, a magyar gyáriparnak, a magyar íparUaJZ renüiavui Keuvezo es a KU-tioiui ipari államokét is tuinaiaao lejiouese es eiurenaiaaasa ínuonoiua teune a negyvenórás munüaiict De vezetését. JNeKein azonban három ellenvetéssel kell élnem. Az egym, ameiy a legfontosabb es amelyre üesöDD kivanox rámutatni az, hogy a negyvenórás muiiKanet bevezetése mint szociális reioim megzavarna az iparügyi miniszter ur es az ipaiugyi minisztérium szocians munkaprogrammjat, azokat az elgonaoiasokat, ameiycK resznen most vannak az életbe \aio atvuei utján, reszoen peuig Kimunkálás aiatt vannak, A. macik észrevétel, ameiyet nem is en teszek, Uanem amelyet, unorm Ferenc tett a Lryariparosok Uiszagos özo vétségének ülésen, o, vizsgálva a világgazdasági eiet szemhalárat, bizonyos íeihosouest állapított meg; megállapította azt, hogy a következő esztendooen, ha nem is dekonjunktúrával, de oizonyos depresszióval kell számolnunk, üa ezt (jnorin H'erenc állapítja meg, őszintén megmondom, reám nézve ez nem feltótlenül irányadó, .mert hiszen érdekelt fél, de a tőkétől ós a karteiektől teljesen független tudósok és gazdasági politikusok is ugyanilyen megállapításokat tesznek és ugyancsak számolnak a jövőben egy gazdasági depresszió komoly lehetőségével. Ez újabb körülmény, amely feltétlenül óvatosságra kell, hogy késztessen bennünket minden szociális reformnak elhamarkodott behozatalával kapcsolatban, mert hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy a szociális reform végeredményben növeli a termelés költségeit. . A szociális reformokkal — és ez a másik 51*