Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

52ö Áz országgyűlés képviselőházának 26^. zus, amely lehetővé tenné,, hogy valaki eljusson a mérnöki kiképzésig. Ezt olyan osztálykorlátok állják el, hogy a lentről a proletárcsaládokból feltörekvő fiatalember ne juthasson fel odáig. Nálunk nemcsak ilyen esti tanfolyamok nincsenek, nálunk nemcsak nem juthat el a mérnökképesítésig a gyakorlati szakember, de legutóbb még azt a torzötletet is felvétették, hogy a négy elemit végzett munkás exől elzárják még a művezetői pozícióhoz való eljutást is. Az utóbbi időben ugyanis egyre erősebben propagálják azt az • ötletet, hogy 'mesteri és művezetői pozícióba csak az juthasson el, aki elvégezte az ipariskolát,, vagyis csak azok, akiknek szülei képesek voltak arra, hogy gyermekeiket 18—20 éves korukig iskolába járathassák. Az alsó korhatár, vagyis a fiúknál a 15., a leányoknál a 16. életév, mint korhatár, szorosan összefügg a család megélhetésének biztosításával. A szakszervezeti tanács részletesen kifejtette memorandumában az erre vonatkozó teendőket és a kérdés letárgyalására ankétet javasolt. Az ankét összehívása helyett azonban a miniszter úr egyszerűen beterjeszti ezt az egyezményt és ennek az elutasítását indítványozza, még pedig az érdekelt társadalmi rétegek ellenzésére való hivatkozással. Nos, megkérdezhetem,, hogy különösen a fiatalok munkanélküliségéről szóló egyezmény tárgyában ki az érdekelt fél? Az-e, aki itt a pofonokat kapja, vagy az-e, akinek hatalmában és lehetőségében áll, hogy ezeket a pofonokat osztogassa! Még osak reményt sem ad a miniszter úr, mert indokolásában azt mondja, hogy belátható időn belül gondolni sem lehet arra, hogy az általunk szükségesnek tartott intézkedéseket megtegyék. Nagyon is lángoló betűkkel írja ki ennek a pokolnak a kapujára, hogy: »Hagy játok kívül a reményt!« A miniszter úr az iskolánkívüli szakoktatáe terén sem tesz konkrét ígéretet, erre nézve sem nyújt semmiféle reményt. Azt hiszem, mindenki ismeri Az ember tragédiájának azt a megrázóan szomorú és tragikus két sorát, hogy: »mint a malomnak barma a körből, melybe született, kitörni nem bír«- Az egyezmény elvetésére vonatkozó ez az indítvány is ezt a két sort akarja megvalósítani. A miniszterúr helyette koszorúcskát óhajt játszani, egy politikamentes szervezkedésbe összefogni az embereket és elvonni őket a szabadidejüktől, hogy ne eszméljen rá Önmagára az a szegény munkásember. Amikor manapság az orvostudomány felemeli az életkort, amikor a kapitalista gazdálkodás leszorítja a munkás életkorát, amikor a gyermek húsát bevonja a munkaalkalomba, hogy kiszórja belőle a hulladékot, akkor azt tapasztaljuk, hogy minél több a reform, annál elviselhetetlenebb a dolgozó ember helyzete, annál elviselhetetlenebb a fiatalság sorsa, ez az örömtelen, ez a reménytelen, ez a kilátástalan sors, amelyben osztály-ellenségeinek akarata és érdeke érvényesül. A reformkorszaknak egyéb jelszavai mellett nem utolsó sorban vannak nemzeti jelszavai is. Kérdem, vájjon nemzeti érdek-e az, hogy tudjuk, hogy apák és anyák hogyan élnek, hogy hogyan lesznek apák és anyák ezekből a fiatalokból, akik erkölcsileg, fizikailag és gazdaságilag teljesen leromlanak az ilyen viszonyok között? Milyen generáció születik olyan pároktól, akikben nem is fejlődhetik ki a felelősség tudata, akikben nem fejlődhetik ki a családalapítás előfeltételéül szükséges önállóság? Ilyen körülmények között, amikor azt ülése 1937 december lk-én

y kedden. akarják, hogy ez a tömeg leszoruljon a Lumpenproletar színvonalára, amikor csak a birkanyírók váltógazdaságáról lehet szó, de arról nem lehet szó, hogy ezekből a fiatalokból emberek váljanak, ebben a reformkorban valóban nem lehet helyeselni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány ezzel a nemzetközi egyezménytervezettel megtenni javasol. Éppen ezért a jelentést nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk, s ennek napirendjére tűzzük ki: a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasását, továbbá a mai napirendünkön szereplő még le nem tárgyalt jelentéseket. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá tette. Bejelentem a t. Háznak, hogy az interpellációkra az ülésszak elején hozott határozatunknak megfelelően a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában, illetve napirendünk anyagának letárgyalása után térünk át. A Ház a bejelentést tudomásul vette. Jelentem a t. Háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs. f Kérem ezért a jegyző urat, szíveskedjék az mterpellációskönyvet felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »i'ábián Béla — a pénzügyminiszterhez — a községi és törvényhatósági tisztviselők helyzete, másfelől a tisztviselők és nyugdíjasok fizetésrendezésének normája tárgyában; Kun Béla — a kormányhoz — a tűzifahiány és a tüzifa-áruzsora tárgyában; Kakovszky Tibor — a pénzügyminiszterhez — az egyszoba-konyhás lakóházak adómentességéneik kiterjesztése tárgyában; Éber Antal — a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez — a fővárosi kövezetvámok eltörlése tárgyában; Sulyok Dezső — a kormányhoz — Albrecht királyi herceg állítólagos kivándoroltatási akciója tárgyában; Vázsonyi János — a pénzügyminiszterhez — a köztisztviselők karácsonyi segélye tárgyában; Esztergályos János — a belügyminiszterhez — erkölcsi bizonyítványok kiadása tárgyában; % ; Esztergályos János — a belügyminiszterhez — hadikölcsönjegyzők panasza tárgyában; Csoór Lajos — a pénzügy-, valamint a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — a vagyontalanok egyházi terhének behajtása tárgyában; .; / Csoór Lajos — a földmivelesügyi miniszterhez — a fakitermelő munikások munkabére tárgyában; Bródy Ernő — a miniszterelnökhöz -— az 1930. évi XI. törvénycikk végrehajtása tárgyában; Némethy Vilmos — a földmívelésügyi és a belügyminiszterhez — a földreform útján juttatott földek örökösödési illetéke tárgyában; Csoór Lajos — a pénzügyminiszterhez — a földreform útján juttatott földek örökösödési illetéke tárgyában; vitéz Várady László — a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez — az Adob. és óra-