Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
Az országgyűlés képviselőházának 2Qh. bányavállalatokhoz képest. (Peyer Károly: Na! Nem!) Nálunk ugyanolyan akna- és táróbányászattal kell napfényre hozni, ugyanolyan erővel és költséggel kell kibányászni a magyar barnaszenet, amely a legjobb esetben — mint a képviselő úr is mondotta — alig éri el m 5000 kalóriát és mint nyugaton a 7000—7500 kai óriás szeneket. Ezenfelül tény az is, hogy minálunk egy-két szerencsés esettől eltekintve, nincs meg a szénbányákban az a rétegvastagság) amely a folyamatos, nyugodt munkát biz tosítaná; nálunk a bányászatnak a legtöbb esetben igen vékony szénréteggel van dolga és így ez a körülmény is kétségkívül emeli a termelési költségeket. Ezenkívül nálunk a hazai piac a hatalmas külföldi bányavállalatok piacaihoz képest olyan kicsiny, hogy az értékesítés szintén nem történhetik olyan nagy menynyiségben, mint külföldön. Ehhez járul az, amit Peyer képviselő úr is nagyon jól tud. hogy nálunk a bányászat bizonyos tekintetben szezonmunka. (Propper Sándor: Nem kell félteni Vidát!) Ami szintén költségemelő tényező " Éppen abban a kerületben is, amelyet Peyer képviselő úr említett, 22 bányalyukból hozzák felszínre a szenet és ott a téli hónapokban a termelés (kétszer akkora, mint nyáron; az állandó személyzetet, az egész garnitúrát azonban meg kell tartani nyáron is, ami kétségtelenül költségtöbbletet jelent. Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, és ha a jelentésnek idevonatkozó kitételeit ilyen szempontból méltóztatik nézni, akkor kétségtelenül meg kell állapítani, hogy a hazai bányászat ebből a "szempontból lényegesen súlyosabb helyzetben van, mint a külföldi. De mondom. Peyer képviselő úr felszólalásának egyéb részeire majd az 522. számú jelentés tárgyalásánál fogok visszatérni. Most azzal fejezem be felszólalásomat, hogy tisztel ettél kérem a jelentés tudomásulvételét. (Ffch/eslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a miniszteri jelentésben foglalt két egyezménytervezetet és öt ajánlást tudomásul venni és a további intézkedések megtételét mellőzni? (Igen!) A Ház az egyezménytervezetek és ajánlások tartalmát tudomásul vette és a további intézkedések megtételét mellőzte. A jelentést hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik a közgazdasági és közlekedésügyi, valamint társadalompolitikai bizottság jelentése az 1935. évben Genfben tartott XIX. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezleten elfogadott egyezménytervezetékről és ajánlásokról beterjesztett iparügyi miniszteri jelentés tárgyában. (írom. 522, 527.) vitéz Pintér József előadó urat illeti a szó. vitéz Pintér József előadó: T. Képviselőház! A nemzetközi munkaügyi egyetemes értekezletnek Genfben tartott XIX. ülésszaka három egyezménytervezetet, egy 'módosított egyezménytervezetet és egy ajánlást ^terjesztett a különböző kormányokhoz ratifikálás végett. Az első- egyezménytervezet a nőknek földalatti bányamunkára való alkalmazásáról szól. Nálunk Magyarországon ez a mai napon törvénnyé vált, így tehát erről több szó nem esik. A második egyezmény: egy módosított egyezménytervezet a szénbányamunkások munkaidejének korlátozása tárgyában. Ez a lése 1937 december 1^-én, kedden. 317 tervezet az 1931. évben Genfben tartott XV. ülésszakon elfogadott hasonló tárgyú egyezménytervezetet módosítja. Mindkét egyezménytervezetnek legfontosabb határozmánya az, amely a szénbányákban a munkaidőt 7% órában állapítja meg olyképpen, hogy ez az idő a bányákban való tartózkodás idejének felel meg, a munkaidőbe tehát beszámították a bányákba való leszállásra és a külszínre való felszállásra fordított időt, valamint a munkahelyre jutás idejét "is. A mi szénbányáinknál a földalatti munkások műszakja általában 8 óra, de ebbe az idősok műszakja általában 8 óra, de ebbe az időilletőleg a munkahelyre jutásra és visszatérésre fordított idő egyáltalán nincs beszámítva, vagy csak részben van beszámítva. A bányákban való tartózkodás idejének 7% órában megszabása tehát a mi viszonyaink között, ahol a ki- és beszállásra fordított időt a nagyobb bányaműveknél átlagosan fél órával lehet számításba venni, azt jelentené, hogy nálunk a munkaidő tartama a jelenlegi helyzethez képest mintegy háromnegyed órával csökkenne. Ez szociális szempontból sem hozná meg a maga előnyét, gazdasági szempontból pedig, dott viszonyok között feltétlenül káros volna úgy a szénbányavállalatokra, mint a fogyasztókra. Ép ezért, az 1931. évi egyezménytervezetet annakidején sem fogadta el az akkori, képviselőház. A mostani módosított > egyezménytervezet az előbbivel szemben két irányban foglal magában új rendelkezéseket. Az egyik szerint a vasárnapi munkaszünetet megadottnak kell tekinteni, ha a munkások egyhuzamban 24 órai pihenőidővel rendelkeznek, melyből legalább 18 óra a vasárnapra . vagy törvényes szünnapra esik. A másik eltérés a bányában való tartózkodási idő túllépésére- vonatkozik. Amíg ugyanis az eredeti egyezmény szerint a bányában való tartózkodási idő túllépését csak baleset, erőhatalom és a gépek megrongálódása folytán végzendő sürgős munka esetébea, valamint megszakítást nem tűrő s a rendes üzem befejezéséhez szükséges munka tekintetében engedi meg, addig a módosított egyezménytervezet felsorolja azokat az eseteket, amelyekben ennek az időhatárnak félórával való túllépését lehet megengedni a szivattyúk és szellőztetőgépek, továbbá a szellőztetéshez szükséges légsűrítőgépek üzemben tartásánál nélkülözhetetlen munkások, a földalatti ráktárak kezelői, a mozdonyvezetők és ezek segédmunkásai tekintetében. A harmadik egyezménytervezet a munkaidőnek heti 40 órára való csökkentéséről szól. Peyer Károly t. képviselő úr az előbb leszegezte, hogy elismeri azokat a nehézségeket, amelyek momentán oly irányban érvényesülnek, hogy a 40 órás munkahét az egész vonalon egyöntetűen beiktattassék. Ez felment engem attól, hogy a kérdéssel hosszabb ideig^fog; lalkozzam. Mindenesetre érdekes megállapítani a nemzetközi munkaügyi hivatal eljárási módját, amellyel e téren mindössze egy elvi deklarációra szorítkozott. Az egyezménytervezet Ugyanis, amely általánosan kötelezővé akarta tenni a 40 órás munkahét bevezetését, a tanácskozások folyamán nem nyerte el a szükséges többséget: az elhangzott felszólalások során oly különbözők voltak a felfogások, hogy nem tudtak egyöntetű megállapodásra jutni es ennek folytán úgy döntöttek, hogy az egyes iparágakat külön veszik tárgyalás alá es így próbálnak egyezményt létesíteni. Két konte 1
