Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

290 Az országgyűlés képviselőházának 2 yéitelévek szó után lévő szövegrész! töröltessék és annak helyére a következő szöveg iktattassák: »a Nemzeti Színiház céljaira ihásznál ja fel, vagy hasznosítsa*. Tisztelettel kérem, a módosítás elfogadását. {Helyeslés.) r Elnök: Kíván még valaki szólani % (Rassay Károly szólásra jelentkezik.) Rassay Károly képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszter úr záróbeszédében nagy előEzókenysággel fejezte ki elismerését az erről az oldalról elhangzott felszólalásokíkal szemben és képletesen azt mondotta, hogy minden egyes felszólaló e^y téglát (hordott az új Nemzeti Színház épületéhez. Miután Kun Béla t. képviselőtársam téglahordás közben jónak látta a téglát az én fejemre és t. képviselőtársaimra, hullatni, (Elénk derültség.) akik ebben a vitában felszólaltak, szükségesnek látom a magam részéről erre vonatkozólag néhány megjegyzést tenni. Az igen t. miniszter úr nagyon helyesen kifejtette a maga jogi álláspontját az örökösödési kérdést illetőleg a szóiban forgó telekre nézve. Bár én nem fogadom el helyesnek az ő felfogását, mégis meg tkell állapítanom, hogy nagyon helyesen fejtette flsi, mert neki az a kötelessége, hogy az államnak egy vélelmezett jogát védje, azt fel ne adja. Ha tehát itt megfontolás után nagyon helyesen egy módosítás kerül a törvényjavaslatba, indokolt, hogy ehhez olyan magyarázatot fűzzön, hogy ez ne látszódjék ama jogi álláspont feladásának, amelyet ő elfoglalt. Ezzel a kérdés kettőnk között el is van intézve és én remélem, hogy a Nemzeti Színház új épületén e& megvalósítása megoldáshoz fog kerülni anélkül, hogy ez a jogi kérdés felmerülne. Ezt kívánom az állam és a Nemzeti Színház érdekében. (Helyeslés jobbfelöl.) Kun Béla t. képviselőtársam is jónak látta foglalkozni ezzel a kérdéssel és — amint az előttem lévő feljegyzésekből látom — a következőket mondotta (olvassa): »Rassay Károly fejtegetéseivel szemben áll a miniszter álláspontjai Én megnyugtatom a képviselő urat, hogy — uti figura docet — ez a két álláspont már talált áthidaló módozatot. (Petrovácz Gyula: Úgy van! — Tovább olvassa): »A kincstári jogügyi igazgatóság sem esett a fejelágyára. Az országgyűlésnek nem kötelessége, hogy lovat adjon az esetleg nevető örökösök alá, akik magánjogi igényeket akarnak érvényesíteni az egyetemes nemzeti szempont rovására. A képviselőházban előre örülni annak, hogy ezeket az igényeket érvényesíthetik a bíróság előtt, nem egyezik a nemzeti szemponttal és a nagy kulturális hagyományokkal, amelyeket a Nemzeti Színház alapítói reánk hagytak.« Én Kun Béla t. képviselőtársam szavait nem veszem túlságosan tragikusan, mert ismerem őt évek óta és mindig nagyon gyönyörködöm költői lendületében és azokban a gyönyörű szavakban, amelyeknek zuhatagát reánk bocsátja. Tudom, hogy ebben a lendületben ő olyan kis, jelentéktelen dolgokkal, mint a tényismeret és a jogi ismeret, nem fektet és nem fektethet súlyt, (Derültség. — Kun Béla: Fals beállítás! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Kun Béla: Tiszta jóindulattal szóltam! Nem becsültem le a képviselő urat, de nem is tömjénezhetek! — Derültség.) T. képviselőtársam, én azzal a jogi fejtegetéssel, amely; nek döntő argumentuma, hogy a kincstári S. ülése 1937 december 10-én, pénteken. jogügyi igazgatóság sem esett a fejelágyára, nem fogok vitatkozni. Én tehát a magam részéről egyszerűen megállapítom, hogy a képviselő úr sem a jogi helyzettel, sem a tényleges helyzettel, sem az én felszólalásommal, sem Petrovácz és Homonnay t. képviselőtársaim felszólalásaival, azoknak igazi értelmével nem volt tisztában. (Kun Béla: Nagyon méltányolom! Ma is méltányoltam!) Mit célzott ugyanis a mi felszólalásunk? Nem mi vetettük ezt a jogi kérdést a vitába, ez a jogi kérdés le van fektetve az indokolásban. Aki tehát egy törvényjavaslatot nemcsak a régi történeti példák és események átolvasásával akar megbírálni, hanem súlyt fektet arra is, hogy az indokolást elolvassa, annak nem lehetett észre nem venni azt a jogi fejtegetést, amely az indokolásban van. És ha jogi meggyőződése az, hogy ez a fejtegetés talán nem mindenben áll meg és az a jogi meggyőződése, hogy az itt követni kívánt út esetleg a továbbiakban kárt és hátrányt fog jelenteni az államra ós elsősorban magára a nagy ideális célnak megvalósításra, amelyet a törvényjavaslat maga elé tűzött, akkor kötelessége szerény formában elmondani a maga véleményét és végezni a felszólalását azzal, amivel én végeztem, hogy kérem a miniszter urat, fontolja meg ezeket a szempontokat, és ha sikerült meggyőznöm őt, hogy itt bizonyos aggályok jogosultak, akkor vonja le a konzekvenciát a szóbanforgó szakasznak bizonyos módosításával. Ez meg is történt. Ez az álláspontunk azonban és az, amit hozzáfűztünk, egyáltalán nem az Örökösök érdekeit szolgálja, akiket nekem ismerni szerencsém nincs (Kun Béla: Én sem ismerem!) és akik, véleményem szerint, egy kissé romantikus, de jogilag kikövezett úton járnak. (Kun Béla: Szerintem, mint nevető örökösök akarnak jelentkezni!) T. képviselő úr, a magánjog és a tulajdonjog nemcsak az ön házának portájánál végződik. (Kun Béla: Tudom!) Ha ezeknek az örökösöknek megvan az öröklési joguk, akkor senkinek sincs joga kifogásolni azt, hogy ők jogaikat az arra illetékes fórum, a bíróság előtt érvényesítik. # Ennyi törvényes jogtiszteletet nekünk 'minden kérdésnél szem előtt^ kell tartanunk. (Kun Béla: Nem mondtam én sem mást!) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, legyen csendben! Rassay Károy: Ettől függetlenül kérdés az, hogy a mi felszólalásunk lovat adott-e az örökösök alá. Nem tudom, hogy ezt az argumentumot a magas Kúria előtt milyen sikerrel fogják használni. Mit kívánnak Petrovácz és Homonnay t. képviselőtársaim és mit kívánok jó magam is? Kívántuk, hogy ezt a telket az eredeti célnak megfelelően használják fel. Mit jelent ez lefordítva laikus szavakra? Azt jelenti, hogy az örökösöknek semminemű jogigényük nem fog támadni, azt jelenti, hogy az Örökhagyó akarata abszolúte érvényesülvén, semminemű jogvita, semminemű kárigény fel nem merülhet. Engedelmet kérek, ha mi ilyen álláspontot foglalunk el és ennek az álláspontnak támogatására felhozzuk egy más úton való haladás esetleges veszélyét, akkor arra lehet mondani, hogy jogilag tudatlanok vagyunk, nincs igazunk, de azt mondani, hogy ezzel az állásponttal az^ örökösök alá akartunk lovat adni, osak a tényállásnak és a jogi helyzetnek abszolút ismeretlenségében lehet. Mi volt az én másik kérésem az igen t.