Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-263
Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 1937 december 10-én, pénteken. 279 tak benn. Az 1836. évi XLI. te. még az úgynevezett Lánchídbizottság tagjaira bizta a Nemzeti Színház ügyét. Ebben a bizottságban bent volt többek között Trencsén, Bihar, Ugocsa vármegye és Lőcse képviselője is. Benne volt Horvát-Szlavonország képviselője is, Busán Hermán. Az 1840. évi XLIV. tc.-ben megalakított bizottság tagjai között ott volt Trencsén, Ung, Temes, Arad megye és Kassa város képviselője is és ugyancsak ott volt Horvát-Szlavonország képviselője, Dominics Sándor. (Boczonádi Szabó Imre: Hol vagyunk ma ettől?) Bizony, hol vagyunk ma ettől! Ma fájdalommal kell visszanéznünk a múltra, amikor a Nemzeti Színház ügye nemcsak a szoros értelemben vett Magyarország, hanem Szent István összes országainak, Szent István birodalmának szent ügye volt annyira, hogy még Horvát-Szlavonország képviselője is ott volt a magyar Nemzeti Színház ügyeire felügyelő bizottságban. T. Képviselőház! Az új Nemzeti Színház is a rádión keresztül el fogja vinni a magyar művészetet mindenhova, ahol magyarok laknak, Szent István régi birodalmába, e ha nincs is most országos bizottság, és ha ebben az országos bizottságban — ha az most meglenne — sokan nem lehetnének bent, akik 1836-ban és 1840-ben benne voltak, de benne volna minden magyar ember lelkileg a Nemzeti Színház iránti szeretetben. Mivel benünket is ez a gondolat hat át, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Czermann Antal képviselő úr, mint a pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Czermann Antal: T. Képviselőház! Van szerencsém benyújtani a. képviselőház pénzügyi bizottságának jelentését a »Szent István király emlékére ötpengős ezüstérmék verésérők szóló 523. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelettel kérem, hogy a javaslatot kinyomatni, szétosztani, tárgyalására nézve pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Az előadó úr a jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását kérte. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondotta. Szólásra következik 1 ? Szeder János jegyző: Kun Béla! Elnök: Kun Béla képviselő urat illeti a szó. Kun Béla: T. Képviselőház! Végighallgattam a tegnapi ülésen a törvényjavaslat mellett felszólalt képviselőtársaim beszédeit, valamint ma Czirják Antal és Krüger Aladár t. képviselőtársaim beszédét. Mindegyikből kicsendült a Nemzeti Színház iránti szeretet és bizalom. Kéthly Anna t. képviselőtársam tegnap a törvényjavaslat és az indokolás szövegezésének bírálatánál szóvátett egyes magyartalan kifejezéseket, amelyek a törvényjavaslatba becsúsztak és ezeket megrótta. Magam is azt tartom, hogy ha a Nemzeti Színházról beszélünk, akkor illendő arról helyes magyar szófűzéssel beszélnünk. Vitán felülállónak kell elismernünk azt, hogy a szép és üdvös gondolatokat, amelyeknek a törvényjavaslat indokolása valóságos tárháza, semmi körülmények között nem szabad idegen szavaikkal és kifejezésekkel megterhelni. Ez azonban semmit sem voa le azoknak a gondolatoknak az értékéből, amelyeknek építő erejéről és a messze jövendőre való üdvös kihatásáról a törvényjavaslat indokolása feltétlenül szóról szóra igaz. Nagy nevelő tanulságok ezek és bőségét adják az indokolás egyes mondatai és megállapításai ezeknek a nevelő tanulságoknak, amelyek előtt lehetetlen szemet hunynunk. A kifejezésekben itt-ott lehet hiba, de az egész mű csak elismerést vívhat ki mindnyájunk részéről. Stolpa, József államtitkár és Mariay Ödön miniszteri tanácsos urak mindnyájunk elismerésére méltó munkát végeztek aikikor, amikor az indokolást megszövegezték. Ennek bizonyítására csak egyetlenegy passzusra hivatkozom. Azt mondják ők: Az egész nemzet átérezte, hogy nem pusztán szórakozási helyet létesít a Nemzeti Színházban, hanem bevehetetlen mentsvárat, amely minden időben fellángoltatja a magyar érzést és ébrentartja a rendületlen magyar hitet. Ennél szebben és jellemzőbben nem lehet kifejeznünk azt, ami mindnyájunkat a jelen pillanatban áthat,_ amikor százéves Nemzeti Színházunk jubiláris ünnepét üljük és az erre vonatkozó törvényjavaslatot tárgyaljuk; magunk sem tudunk ezeknél szebb kifejezéseket találni. Azt mondta Tóth Pál t. képviselőtársam tegnap, bírálván Az ember tragédiájának előadását, a jubiláris évfordulót ülő Nemzeti Színház színpadán: Gyenge színpadi kellékek voltak, túlzás a díszleteknél, valami feleslegesen kiugró a színrehozatal egyes részleteinél. Ezzel szemben azonban meg kell állapítanunk, hogy egészében Madách örökszép művét a megkívánható összhangban hozta színre a Nemzeti Színház. Bizonyos, hogy az előadásoknak egymásra következő sokasága ennek a kijelentésnek ad igazat. A közönség belemerítette szívét és lelkét Madách embertörténeti igazságainak átérzésébe és gyönyörűségeibe. Ha ez így van, akkor lehetnek részletkifogások a Nemzeti Színház jelenlegi vezetésével, egyes darabok színrehozatalával kapcsolatban, az igazgatói ténykedésekkel szemben, de általános igazságként megmarad, amit itt konstatálnom kell a Ház nyilt színe előtt, hogy a Nemzeti Színház igazgatása jó kezekben van, (Ügy van! a jobboldalon.) nemcsak azért, mert az igazgató úr bírja a t. kultuszminiszter úr teljes bizalmát, vonzalmát, hanem azért is, mert mindazokat a tanulságokat, amelyeket le kell vonnia neki a kritikából, le kell vonnia a közönség műérzékéből, bírálatából, a saját maga javára hasznosítja, hogy igazgatói székében biztosan üljön, de egyúttal hasznosítja az egyetemes magyar színművészet javára és becsületére is. Tegnap szóibakerült a telek kérdése. Petrovácz Gyula és Rassay Károly t. képviselőtársaim felhozták és Rassay Károly t. képviselőtársam a sziporkázó gondolatok egész sokaságával bizonyította azt, hogy a törvényjavaslat vonatkozó szakaszai révén nehéz helyzetbe kerül az országgyűlés és maga a nemzet, mert az örökösök, néhai herceg Grassalkovich Antal örökösei, — középnemesek jórészt jelenleg a magyar közéletben — esetleg olyan igényekkel léphetnek fel a Nemzeti Színházzal és az állammal szemben, amely 44*
