Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

274 Az országgyűlés képviselőházának érzek, akiknek módjukban van Budapestre felutazni azért, hogy nagyszerű színházi előadásokat lássanak, hanem a nyomorgó vidékkel, amelynek megsegítése fekszik legközelebb szívemhez. (Rassay Károly: És akiknek a betegeit mi ápoljuk itt a kórházakban! Ezreket és ezreket!) Erre a megjegyzésre azt vagyok bátor mondani, hogy a vidék nagy várusai is ápolják környékük betegeit. Ha Budapestnek elintéznivalója van Pest vármegyével, ezt minden módon szorgalmazza, ehhez joga van, de amilkor 53-5 millió pengő Oti.-pénzt használnak fel, plusz ezidén még 8 millió pengőt, valamint 15 millió pengő Mabi.-pénzt, plusz ezidén még 15 millió pengőt 3 továbbá más nagy tőkéket is felszívnak Budapestre, szivattyúznak ki a vidékből és itt elhelyezik csatornákba, vízművekbe, szóval aranyalapon jö védelmeztetik, akkor azt hiszem, hogy az a kérésem, miszerint a főváros vegye ki a maga részét az országos intézmények létesítéséből, nem szerénytelenség. (Rassay Károly: Különben is Zsitvay intézze el ezt a dolgot, miért kell nekem? Ö, meg Csilléry!) Mindezeket a kérdéseket azért voltam bátor idehozni, mert egyrészt tegnap megemlítették, másrészt pedig ma provokálták. (Rassay Károly: Ök vették meg a Wenekheim-palotát! Most a Karácsonyi-palotát akarják megvenni!) Jó, hogy méltóztatott aposztrofálni Zsitvay bizottsági tag urat, a budapesti Nep, elnököt. Ö azt mondotta, hogy a Nemzeti Színház kérdését úgy vélik megoldhatni, hogy a törvényhatóságok mind építtetnének egyegy páholyt az új Nemzeti Színházban. (Rassay Károly: Ez naiv dolog!) Ha azt méltóztatik mondani, hogy ez naiv dolog, akkor máris nagy megnyugvással veszem ezt tudomásuJ. Valószínű, hogy abból a 2-8 millió dollárból, amellyel kapcsolatban a főváros hét év alatt 7 millió pengőt keresett, — váljék egészségére — ezek a kérdések nagyszerűen meg volnának oldhatók. De legyen szabad megemlítenem, hogy a főro'Si kölcsöukötvénytulajdonosok nyomorúsága is meg volna oldható, (Rassay Károly: Ez igaz!) így egy nagy főváros, amelynek körülbelül kétmillió lakosa van, nem in'téziheti ©1 a maga kölcsönügyleteit akkor, (Rassay Károly: Megtanulta az államtól!)^ .amikor villamosművei már napi 70 vaigón széninél tartanak és amikor a főváros új költségvetési címként .a Közmunkatanácsnak 1938-ra 125.000 pengős szubvenciót tud beállítani. (Rassay Károly: Ráparancsolt a kormány!) A pénzeknek ilyeténlképpen való felhasiználása ellen mindig tiltakozni fogok. (Rassay Károly: Helyes! Mi is!) A Közmunkatanácsról azt hallottuk, hogy leépítik és most azt látjuk, hogy nemcsak hogy nem ezt teszik, hanem még nagyszerűen ki is építik működési körét, talán azért, _ mert a főváros és a Közmunkatanács a legjobb viszonyban akar lenni, vagy talán azért, mert azokat a Klinker-épületszörnyeket a Károly-körúton valahogyan el kell intézni. Talán azért kell a Nemzeti Színházait az Erzsébet-téren, egy kereskedelmi központon, vagy a Rákóczi-úton megépíteni, hogy ezt a szörnyű városképet 'enyhítse. Nem lelkesedem ezekért a kérdésekért. A túloldal azt mondta, hogy erős érveket használok. Nem hiszem, hogy ha a túloldal magába száll, igen t. képviselő társaim ne helyeselnék az elmondottakat, amikor olyan állami intézmény létesítéséről van szó, amelynek költségeit, nem isimerjük. Már eleve is határozottan titlakozom az ellen, hogy ezeket '3. ülése 1937 december 10-én, pénteken. a költségeket az adókból teremtsük elő. Ha levetkőztetjük ezt a törvényjavaslatot, szörnyű képet fog mutatni a, vidék felé. Nem állítom szembe a fővárost a vidékkel, ezt a kérdést letárgyaltuk, az állam azonban nem hozhat ilyen törvényjavaslatot a Ház elé, amikor az egész telepítés kérdésére ugyanezt az Összeget, 2 millió pengőt tudja csak fordítani, amelyet egyévi szubvencióként jelöl meg az állami színházak támogatására. Az összes közsegély, tehát árvíz, tűz ós minden más elemi csapás esetére a belügyi tárcánál 398.000 pengőt látunk felvéve. Az összes hadiköles önsegélyre, a nemzet legelemibb kötelességének teljesítésére 3 és félmillió pengő a költség, akkor, amikor erre a három ragyogó állami intézményre egyedül 2 millió pengőt irányoz elő a t. kormány. Azt hiszem, t. Ház, ez a színnázkérdés megoldható. Homonnay igén t. képviselőtársammal szavaznék, hogy a kormány vegye vissza ezt a törvényjavaslatot, mert ez egyáltalában nem időszerű. Hivatkoznék Rassay igen t. képviselőtársamra, intézzék el először a Grassalkovich-örökösokkel azt, hogy kié a telek, hogy milyen igényeket támasztanak ezzel szemben. Ha kritizálunk az anyagiak tekintetében, akkor méltóztassék megengedni, hogy ^ egy olyan színház érdekében, amely szükségképpen üzleti vállalkozássá vált, — nem degradálódott, mert erre a színvonalra kellett helyezkednie — ilyen nagyszabású dolgokat nem kell napirendre tűznünk. A tavalyi műsorból olvasok (felolvassa): »Aruház«, »Harangvirág«, »Pénz,. pénz, pénz«. »Ti szegény lányok«, »Kristóf Katalin«, »Uveghintó«, Liliomfk, »Komédiák«, »Donogoo«, »Csillagok felé« és »Thomas Paine« kétszer,, legfeljebb háromszor adattak elő. Az adózók fillérei már csak még sem arra valók, hogy ilyen kísérletekkel jöjjön elő a Nemzeti Színház és &z adózók pénzéből súlyos díszletekkel^ igen értékes és megérdemelten nagyfizetésű művészekkel játszatnak el kísérleti darabokat. Én a Nemzeti Színház színvonalát sem tartom méltónak arra, hogy kísérleti legyen,, művészegyüttesét még kevésbé, de a legkevésbé az állam pénzét tartom arravalónak, hogy ilyen nívójú darabokkal jöjjön a, tisztelt direkció. (Vitéz Árpád: A Thomas Paine például... Tasnádi Nagy András: Kiváló darab! — Egy hang a jobboldalon: A budapesti közönségnek?! — Rassay Károly: Majd felhozzuk vidékről a közönséget filléres vonatokkal!) Ha a 'budapesti közönségnek ez az ízlése, akkor a közönség tartsa fönn a Nemzeti Színházat ós nem kell szubvenció. Emeljék fel lényegesen a helyárakat. (Vitéz Árpád: Ha valami malacságot adtak volna, tömeg Hett volna a színházban! — Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Tény az, hogy a vidék ízlése nem nagyon kerül szóba. A népszínművek teljesen hiányoznak a Nemzeti Színház műsoráról. A »Roninok kincse« kasszadarab volt, bár meg kell jegyeznem, hogy ez nem a magyar irodalomnak külföldi reprezentációja, hanem egy kitűnő írónak nagyszerű kasszasikere. (Zaj a jobboldalon. — Vitéz^ Árpád közbeszól — Rassay Károly (Vitéz Árpád felé): Mégsem lehet a főváros közönségéről így beszélni. Az előbb hallottuk, hogy az Operaházba nem lehet jegyet kapni. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Tegnap nagy szimpátiával sok oldalról hallottam a Népszínház épületének kérdését fölvetni. Ha a főváros hajlandó ezt a kétségkívül igen szép, nagyszerű helyen lévő mű-