Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. nyúlni, pedig ha valamely kérdésben, úgy bizonyára a magyar színészet megmentése érdekében szükséges volna ezekhez a hallatlan jövedelmekhez, erős kézzel hozzányúlni. Elfelejti az igen t. miniszter úr, hogy amikor ilyen pompázó színház építésére tesz javaslatot, milyen nyomorgó helyzetben vannak az aktív színészek mellett a nyugdíjas színészek is. 12—16 pengő havi nyugdíjat kapnak azok a színészek, akik közül nem egynek nevéhez nagyszerű múlt és igen; sok kellemes és értékes este fűződik. T. Ház! Vázsonyi t. képviselőtársam a nyugdíjnak 50 pengőre való felemelését kérte. Én biztos vagyok benne, hogy még 30 pengővel is megelégednének, csakhogy vánnyadt testüket tovább tudják vonszolni. Teljes mértékben indokolt is az ő kívánságuk, mert hiszen 620.000 pengőt vesztettek el hadikölcsön címén és ebből kapnak évente 800 pengő segélyt, 479.000 pengő értékű fővárosi kölcsönkötvényük értéktelenedett el teljesen s ezért kapnak 1000 pengő segélyt, 2 milliójuk veszett el a Belvárosi Takarékban és mindennek elle; nére évi 126.000 pengőt tudnak szétosztani nyomorgó tagjaik közt, amely összegből — és ez a tény nem a legutolsó — 40.000 pengőt a megszállt területen lévő nyomorgó színészeinknek küldenek ki. T. Ház! Ugyanez a helyzet az állami színházak örökös tagjainál is, ha nem is hasonló mértékben. Én, ha nem is megbotránkozva, de sajnálattal olvastam például azt az elboesátólevelet, amelyet Hóman igen t. miniszter úr küldött az intézet elsőrendű tagjainak is. Ahogyan az a levél szól, azon a hangon az ember, nem mondom, a cselédeivel, de semmiesetre sem levelez művészekikel. (Vitéz Árpád: Ez talán mégis túlzás! — Felkiáltások a jobboldalon: Ez kissé erős!) Ha ezt erősnek találják igen t. képviselőtársaim, felolvasom a levél szövegét, méltóztassék ebből ítélni. (Olvassa): »Folyó évi június 30-ával a Nemzeti Színház összes szerződtetett tagjainak _ szerződése lejárt és ezzel a színháznak tagjaival szemben — az esetleges nyugdíjigényeket kivéve — minden kötelezettsége megszűnik. Amidőn erről művész urat tájékoztatásul értesítem, egyben közlöm, hogy kivételes méltányosságból a június 30-án lejáró szerződésében megállapított illetményeket folyó évi július és augusztus hónapokra még ki fogom utalni. Ez intézkedésemről a nyugdíjintézetet is értesítettemé (Felkiáltások a jobboldalon: Ebben nincs semmi sem! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Utána újra szerződtettük az elsőrendű tagokat mind! Fogalma sincs a dologról!) T. Képviselőház, igen t. miniszter úr, igen alapos fogalmaim vannak a dologról. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan kérem!) Nem lehet egy ilyen elboesátólevelet küldeni, amelyben egy köszönőszó sincs. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mondom, ez nem az elbocsátás, az később jött!) Ebben a levélben még annak a reményét sem adják meg nekik, hogy új szerződésről fognak velük tárgyalni, tehát befejezett tények elé látszanak állítani a művészeket. Ennek a levélnek nem lett volna szabad így hangzania. (Tasnády Nagy András államtikár közbeszól.) Igen t. államtitkár úr, nagy tévedésben méltóztatik lenni, mert tessék nekem megmondani, hol alkalmazták újra Várady Arankát, Aczél Ilonát vagy Rózsaülése 1937 december ló-én, pénteken. 271 hegyi Kálmánt? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Bajor Gizit és menjünk tovább!) Vannak kivételek. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Rózsahegyi Kálmán már nyugdíjas volt! Nem én nyugdíjaztam!) Ha nyugdíjas volt Rózsahegyi Kálmán, őt is egy ilyen levéllel nyugdíjazták. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De már előzőleg nyugdíjas volt. Nem jött el a tárgyalásra, hanem kiment a Nemzeti Színházból!) Rózsahegyi Kálmánt nem hívták meg a tárgyalásra. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én meghívtam, az újságból olvassa el!) Ami az újságban volt, annak a cáfolata is megjelent Rózsahegyi tollából ugyanabban az újságban(Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én magamnak hiszek és nem önnek!) Én örülnék, ha ez. nem így lett volna. Kétségtelen, hogy Rózsahegyi Kálmán ma sehol sincs alkalmazva. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy van!) Ez tehát a lényeg. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy van! — Propper Sándor: Az is kétségtelen, hogy egyike a legnagyobb színészeinknek! — Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: És az is kétségtelen, hogy csak ő kapott nemzeti ajándékot, egy házat!) A miniszter úr nagyszerű objektivitását nem vonom kétségbe, de azt is tudja a miniszter úr, hogy a házra 128 pengőt fizet havonta, mert a ház ugyan megvan, annak egy csekély részét talán össze is adták régi tisztelői, de nem kapott nemzeti ajándékot. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: De kapott nemzeti ajándékot!) Kapott a kormányzó úr őfőméltóságától, aiki kine; vezte őt kormányfőtanácsossá, kapott nemzeti ajándékot a Magyar Tudományos Akadémiától, amely elismerte az ő nagyszerű munkásságát, de a kormánytól csak ezt a levelet kapta, amelyet felolvastam. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Nézze meg, hogy mit kapott a ház ügyében tőlem és egyebekben is! Nagyra becsülöm Rózsahegyi Kálmán művészetét!) Bizonyos, hogy ezek a művészek igen súlyos százalékot fizettek be' a nyugdíjalapbaKörülbelül 50.000—60.000 pengőre tehető a nyugdíjérettség idejéig befizetett nyugdíjtőke, amely után 2400—2800 pengő az évi nyugdíj, tehát 5%-át kapják a tőkének és ez a nyugdíjalap a végén természetesen az illető halálával elvész. Bár eléggé paprikássá lett a hangulat, (Derütlség.) bátor vagyok ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy az örökös tagok halála után az özvegyek mind megkapják az örökös tagsági díj felét. Egyetlenegy tag volt az örökös tagok sorában, Gabányi Árpád, akinek az özvegye semmit sem kap. Legyen szabad appellálnom a miniszter úrnak előbb említett objektivitására, amikor azt kérem, hogy ennek az egyetlenegy örökös tagnak, ennek a kiváló művésznek és írónak az özvegyét, —• aki jó 70 év körüli hölgy •— juttassa valamiféle kegydíjhoz. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan tegnap sok mindent elmondottak, és úgy érzem, teljes mértékben ki is merítették ennek.a kérdésnek a lényegét. Én folytatom az anyagiakat, folytatom azoknak a kérdéseknek az előhozását, amelyek alkalmasak arra, hogy megvilágítsam, mennyire nem időszerű egy új Nemzeti Színház építése. (Meskó Rudolf: Nem 43*