Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-263
Az országgyűlés képviselőházának 263. ülése 1937. évi december hó 10-én, pénteken, Sztranyavszky Sándor és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A Nemzeti Színházról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Czirják Antal, Krüger Aladár, Kun Béla, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter, a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál: Tors Tibor előadó, Rassay Károly. — A pénzügyi bizottság beterjesztette jelentéséta Szent István király emlékére ötpengó's ezüstérmék veréséről szóló törvényjavaslat tárgyában. — A szellemi együttműködés tárgyában Budapesten, 1937. évi október hó 13. napján kelt magyar-észt egyezmény és a szellemi együttműködés tárgyában Budapesten, 1937. évi október hó 22. napján kelt magyar-finn egyezmény becikkelyezéséről szóló, a Ház határozata alapján általánosságban együttesen tárgyalt törvényjavaslatok. Hozzászóltak: vitéz Somogyváry Gyula előadó, Nagy Emil. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Hóman Bálint, Bornemisza Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 10. óra 2 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Miskolczy Hugó, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Szeder János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Esztergályos János .jegyző urakat kérem fel. Bemutatom a t. Háznak a felsőház elnökének átiratát, amelyben tudatja, hogy a felsőház az 1914—1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló törvényjavaslatot a képviselőház szövegezésében változatlanul elfogadta. A Ház a bejelentést tudomásul vette. Az ilymódon létrejött törvényjavaslatot további alkotmányos eljárás céljából a miniszterelnök úrnak fogom megküldeni. Napirend szerint következik a Nemzeti Színházról szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 468, 514.) Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Czirják Antal. Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. # Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy e kétségkívül nagy horderejű törvényjavaslathoz hozzászólva, bevezetésül idézzem a ma is igen nagy figyelemre méltatott írónknak, Herczeg Ferencnek, 1900. évi február hó 23-án mondott képviselőházi beszédéből azt a részt, amely egyben az én beszédem irányvonalát is fogja jelenteni. Azt mondta Herczeg Ferenc a költségvetés tárgyalásakor 1900. évi február hó 23-án (olvassa): »Megvallom, t. Képviselőház, az utóbbi időben nagyon foglalkoztatott enKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. 43 gem egy kérdés, az a kérdés, hogy szabad-e ily szegény országnak, mint a magyar állam, a szántóföldön izzadó pórnép adófilléreiből budapesti színházak szutenelására költeni? Nagy barátja, rajongó híve vagyok mindennek, ami a művelődés keretébe vág, de erre a kérdésre feltétlen igennel máig nem mertem válaszolnia (Temple Rezső: Ki mondta ezt?) Herczeg Ferenc mondta 1900. évi február hó 23-án itt a képviselőházban. Majd így folytatja (olvassa): »Az én válaszom e kérdésre úgy hangzik, hogy ha a színház az, aminek az magát ma gerálja, tudniillik tisztán az előkelő társadalmi osztályok szórakoztatására rendelt mulatóhely, akkor az állam pénzéből egy fillért sem szabad ráfordítani.* T. Képviselőház! Kétségkívül igen nevezetes dátumhoz érkeztünk el akkor, amikor a Nemzeti Színház centennáriumát törvénnyel kívánjuk alátámasztani, szépíteni az eddigi igen sikerült ünnepségek után. Kétségtelen, hogy a múltban a magyar nyelv ápolása, a magyar törekvések istápolása tekintetében a Nemzeti Színház nagyot mívelt. Bátor vagyok azonban megemlíteni, amint ennek kihangsúlyozását a bizottságban is kértem, hogy ugyanezt az elismerést nemcsak a budapesti Nemzeti Színházra, hanem az egész magyar színészetre, a fővárosi és vidéki színészetre is terjesszük ki ebben a törvényjavaslatban, annál is inkább, mert hiszen ezek a színházak, a vidéki színházak is rövidesen elérkeznek a maguk százéves jubileumához. T. Ház! Én ezt a kérdést főként anyagi szempontokból nézem. Jogilag az egész javaslatot szétszedte Rassay Károly igen t. képviselőtársam és én úgy érzem, hogy az ő súlyos érvei előtt, amelyekkel a Grassalkovich-féle perek bizonytalan kimenetelére célzott, ezek
