Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

1SÖ Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. szokat az adminisztrációba, mert akármennyire sokoldalú is a jogi képzés, ezeknek a szakkérdéseknek megoldására mégsem képesít. Mégis helytelen az, hogy jogászok és számszaki tisztviselők irányítják a közegészségügyi és a megelőző szolgálatot. Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnók: Megadja a t. Ház? (Igenf) A Ház megadja. Sulyok Rezső: Ha már most arra gondolok, hogy ebből a jubileumi alkalomból is, de nem eboől a formális okból, hanem a tényleg sürgető szükségesség következtében ezen valamikép segíteni kell, akkor nem akarok magas lóra felülni és nem akarok — mint a kérdéshez ex offo nem értő ember — a t. belügymiminiszter úrnak, vagy a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának tanácsokat adni, csak arra kérem a belügyminiszter urat, hogy a különféle orvosi szervezetek részéről, elsősorban az orvosi kamara részéről, azután az üti. orvosi tanácsa részéről és a különféle szakképviseletek részéről hozzérkező terveket vegye alapos bírálat alá. Tegye megfontolás tárgyává, hogy legalább a fakultatív vagy korlátozott szabad orvosválasztás rendszerét nem lehetne-e bevezetni, mert ez jelentékeny mértékben segítene a hibán. Nem lehetne-e olyan rendszert megvalósítani, amely az orvosok fizetését nem tizedrangú tényezővé tenné, hanem megszabná az orvosok minimális életfeltételéhez szükséges összeget és ezt nyújtaná nekik, s ami fennmarad, azt kellene adminisztrációra fordítani, nem pedig megfordítva: ami az adminisztrációban fennmarad, azt fordítani az orvosokra. (Őgy van! Úgy van! a középen.) Ezek volnának, t. Ház, azok a generális kérdések, amelyekbe a belügyi kormányzatnak bele keli nyúlnia, mert amikor ezt a társadalombiztosítási rendszert felépítették, nem Madách falanszterére, nem a kollektivizmus túlzásba hajszolására gondoltak, hanem arra, hogy a népegészségügy kifejlesztését szolgálják, arra, hogy a népegészségügy jótéteményeiben részesítsék azokat az osztályokat, azokat az egyedeket is, amelyek a maguk erejéből ezeket maguknak megszerezni nem képesek. Az intézmény ebben a tekintetben nem szolgálja teljesen a megvalósításakor eléje tűzött célját. Ezeket a hibákat javítani kell. Erre a belügyminiszter úr hivatott és erre kérem a belügyminiszter úr intézkedését. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr nincs jelen, tehát az interpellációt kiadjuk a belügyminiszter úrnak. Következik Sulyok Dezső képviselő úr második interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a középés főiskolákon tanuló ifjúság egyre szélesebb rétegei között folyik olyan propaganda, amely a nemzet és faj, népuralom és parancsuralom, keresztény vallás

r és faji mítosz fogalmának zavaros szembeállításával alkalmas az ifjúság lelki egyensúlyának megzavarására és a magyarság történelmi tradícióival való szembeállítására

1

? Nem látja-e elérkezettnek az időt a miniszter úr ez ellen valóban hatékony intézkedéseknek foganatbavételére?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sulyok (képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Ház! Aki a napilapokból figyelemmel kíséri a magyar események krónikáit és különösen figyelmet fordít az ifjúságra vonatkozó eseményekre, az utóbbi négy hónap alatt báróm eseményre íigyeibetett fel. Lenn az Alföldön egy főiskolai hallgató kezében eldördült egy revolver és kioltotta a főiskolai hallgató életét. Ezt követőieg egy novemberi napon egy vidéki középiskolának hatodik osztályában, a tízperces szünetben véletlenül szintén elsült egy revolver egy diák kezében s egy másik diáktársának életét oltotta ki és pirosra festette annak vérével az iskola padlóját. (Egy hang a jobboldalon: Szép drámai leírás!) Közben pedig történt még egy másik esemény: egy fővárosi felvonulás alkalmával egy diákcsoport megtámadta a szűzmáriás fehér magyar lobogót és azt a sárba rántotta. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Erre a három eseményre fel kell figyelni s lehetőleg

1 sine ira et studio, szenvedélyektől mentesen meg kell egy kicsit nézni, hogy ezeknek a kétségtelen aberrációknak a háta mögött mi van, hogy mi okozza ezt a nyugtalanságot, mi okozza ezeket az eseményeket, mert magától, véletlenül semmi sem szokott történni és az események hátterében mindig bizonyos összefüggések vannak. T. Ház! Én, figyelve ezekre a jelenségekre, vettem magamnak azt a fáradságot, hogy érdeklődtem a középiskolai és főiskolai tanároRnál, miféle befolyások érvényesülnek az ifjúság szellemének kialakulásában. Megállapítottam a velük való tárgyalásból azt, hogy meglehetősen erős propagatív agitáció folyik itt, amely birtokába akarja keríteni az ifjúság hajlandóságát. Ez egészen természetes is. Nem akarok közhelyeket mondani, de kétségtelen tény az, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, tehát minden irányzat, amely érvényesülésre törekszik egy állam keretén belül, mindenekelőtt az ifjúságra akarja a maga hatását kisugároztatni, mindenekelőtt az ifjúságot akarja magáévá tenni. (Rakovszky Tibor: Például Debrecenben! —- vitéz Bánsághy György: A háború előtt például a galileisták befolyásolták! Ez igaz! — Fábián Béla: Elég baj volt! — Farkasfalvi Farkas Géza: Egyik olyan hiba, mint a másik! — Zaj. — Elnök csenget.) Legyen szabad szíves türelmüket kérnem. Elsősorban arra akarok rámutatni, hogy ezek a jelenségek — hála Istennek — nem terjednek ki az egész magyar ifjúságra, hanem annak — ma még — csak egy kisebb részére és éppen ezért az a célja ennek az interpellációmnak, hogy rámutasson ezekre a bajokra és megakadályozza, hogy ezek a jelenségek tágabb és tágabb gyűrűket verjenek, tágabb és tágabb rétegeket vonjanak be a maguk hatása alá. Ha megvizsgáljuk ennek az új mozgalomnak alapirányait, akkor azt kell látnunk, hogy ez a mozgalom különösen három irányban kivan érvényesülni. Mindenekelőtt szembeállítja egymással a szabadságnak és a rendnek a fogalmát és azt akarja bizonyítani, hogy ahol szabadság van, ott nem lehet rend, és hol rend van, ott viszont ki van zárva a szabadság, (vitéz Bánsághy György: Ez kicsit erőltetett! — Gr. Festetics Sándor: Rendkívül erőltetett dolog! Nemcsak egy kicsit erőltetett! Ezt még a szociáldemokraták sem hiszik el! — Zaj. — vitéz Makray Lajos: Szivárványhíd Bánsághy tói Festeticsig!) Mi már láttunk olyan törekvéseket, amikor a renü és a szabadság kizárták egymást. Ez Festetics Sándor hadügyminisztersége alatt volt. {De-