Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

1SÖ Az országgyűlés képviselőházának 258. ülése 1937 december 1-én, szerdán. szokat az adminisztrációba, mert akármennyire sokoldalú is a jogi képzés, ezeknek a szakkér­déseknek megoldására mégsem képesít. Mégis helytelen az, hogy jogászok és számszaki tiszt­viselők irányítják a közegészségügyi és a meg­előző szolgálatot. Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnók: Megadja a t. Ház? (Igenf) A Ház megadja. Sulyok Rezső: Ha már most arra gondolok, hogy ebből a jubileumi alkalomból is, de nem eboől a formális okból, hanem a tényleg sür­gető szükségesség következtében ezen valami­kép segíteni kell, akkor nem akarok magas lóra felülni és nem akarok — mint a kérdés­hez ex offo nem értő ember — a t. belügymi­miniszter úrnak, vagy a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának tanácsokat adni, csak arra kérem a belügyminiszter urat, hogy a különféle orvosi szervezetek részéről, első­sorban az orvosi kamara részéről, azután az üti. orvosi tanácsa részéről és a különféle szakképviseletek részéről hozzérkező terveket vegye alapos bírálat alá. Tegye megfontolás tárgyává, hogy legalább a fakultatív vagy kor­látozott szabad orvosválasztás rendszerét nem lehetne-e bevezetni, mert ez jelentékeny mér­tékben segítene a hibán. Nem lehetne-e olyan rendszert megvalósítani, amely az orvosok fi­zetését nem tizedrangú tényezővé tenné, hanem megszabná az orvosok minimális életfeltételé­hez szükséges összeget és ezt nyújtaná nekik, s ami fennmarad, azt kellene adminisztrációra fordítani, nem pedig megfordítva: ami az ad­minisztrációban fennmarad, azt fordítani az orvosokra. (Őgy van! Úgy van! a középen.) Ezek volnának, t. Ház, azok a generális kérdések, amelyekbe a belügyi kormányzatnak bele keli nyúlnia, mert amikor ezt a társada­lombiztosítási rendszert felépítették, nem Ma­dách falanszterére, nem a kollektivizmus túl­zásba hajszolására gondoltak, hanem arra, hogy a népegészségügy kifejlesztését szolgál­ják, arra, hogy a népegészségügy jótétemé­nyeiben részesítsék azokat az osztályokat, azo­kat az egyedeket is, amelyek a maguk erejé­ből ezeket maguknak megszerezni nem képe­sek. Az intézmény ebben a tekintetben nem szol­gálja teljesen a megvalósításakor eléje tűzött célját. Ezeket a hibákat javítani kell. Erre a belügyminiszter úr hivatott és erre kérem a belügyminiszter úr intézkedését. (Élénk helyes­lés a baloldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr nincs jelen, tehát az interpellációt kiadjuk a belügyminisz­ter úrnak. Következik Sulyok Dezső képviselő úr má­sodik interpellációja a vallás- és közoktatás­ügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Huszár Mihály jegyző (olvassa): »Van-e tu­domása a miniszter úrnak arról, hogy a közép­és főiskolákon tanuló ifjúság egyre szélesebb rétegei között folyik olyan propaganda, amely a nemzet és faj, népuralom és parancsuralom, keresztény vallás r és faji mítosz fogalmának zavaros szembeállításával alkalmas az ifjúság lelki egyensúlyának megzavarására és a ma­gyarság történelmi tradícióival való szembe­állítására 1 ? Nem látja-e elérkezettnek az időt a minisz­ter úr ez ellen valóban hatékony intézkedések­nek foganatbavételére?« (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Sulyok (képviselő urat illeti a szó. Sulyok Dezső: T. Ház! Aki a napilapokból figyelemmel kíséri a magyar események kró­nikáit és különösen figyelmet fordít az ifjú­ságra vonatkozó eseményekre, az utóbbi négy hónap alatt báróm eseményre íigyeibetett fel. Lenn az Alföldön egy főiskolai hallgató kezé­ben eldördült egy revolver és kioltotta a fő­iskolai hallgató életét. Ezt követőieg egy no­vemberi napon egy vidéki középiskolának ha­todik osztályában, a tízperces szünetben vélet­lenül szintén elsült egy revolver egy diák kezé­ben s egy másik diáktársának életét oltotta ki és pirosra festette annak vérével az iskola padlóját. (Egy hang a jobboldalon: Szép drá­mai leírás!) Közben pedig történt még egy má­sik esemény: egy fővárosi felvonulás alkalmá­val egy diákcsoport megtámadta a szűzmáriás fehér magyar lobogót és azt a sárba rántotta. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) T. Ház! Erre a három eseményre fel kell figyelni s lehetőleg 1 sine ira et studio, szenve­délyektől mentesen meg kell egy kicsit nézni, hogy ezeknek a kétségtelen aberrációknak a háta mögött mi van, hogy mi okozza ezt a nyugtalanságot, mi okozza ezeket az eseménye­ket, mert magától, véletlenül semmi sem szo­kott történni és az események hátterében min­dig bizonyos összefüggések vannak. T. Ház! Én, figyelve ezekre a jelenségekre, vettem magamnak azt a fáradságot, hogy ér­deklődtem a középiskolai és főiskolai tanároR­nál, miféle befolyások érvényesülnek az ifjú­ság szellemének kialakulásában. Megállapí­tottam a velük való tárgyalásból azt, hogy meglehetősen erős propagatív agitáció folyik itt, amely birtokába akarja keríteni az ifjúság hajlandóságát. Ez egészen természetes is. Nem akarok közhelyeket mondani, de kétségtelen tény az, hogy akié az ifjúság, azé a jövő, tehát minden irányzat, amely érvényesülésre törek­szik egy állam keretén belül, mindenekelőtt az ifjúságra akarja a maga hatását kisugároz­tatni, mindenekelőtt az ifjúságot akarja ma­gáévá tenni. (Rakovszky Tibor: Például Deb­recenben! —- vitéz Bánsághy György: A há­ború előtt például a galileisták befolyásolták! Ez igaz! — Fábián Béla: Elég baj volt! — Far­kasfalvi Farkas Géza: Egyik olyan hiba, mint a másik! — Zaj. — Elnök csenget.) Legyen szabad szíves türelmüket kérnem. Elsősorban arra akarok rámutatni, hogy ezek a jelenségek — hála Istennek — nem terjednek ki az egész magyar ifjúságra, hanem annak — ma még — csak egy kisebb részére és éppen ezért az a célja ennek az interpellációmnak, hogy rámutasson ezekre a bajokra és megaka­dályozza, hogy ezek a jelenségek tágabb és tá­gabb gyűrűket verjenek, tágabb és tágabb ré­tegeket vonjanak be a maguk hatása alá. Ha megvizsgáljuk ennek az új mozgalom­nak alapirányait, akkor azt kell látnunk, hogy ez a mozgalom különösen három irányban ki­van érvényesülni. Mindenekelőtt szembeállítja egymással a szabadságnak és a rendnek a fogalmát és azt akarja bizonyítani, hogy ahol szabadság van, ott nem lehet rend, és hol rend van, ott viszont ki van zárva a szabadság, (vitéz Bánsághy György: Ez kicsit erőltetett! — Gr. Festetics Sándor: Rendkívül erőltetett dolog! Nemcsak egy kicsit erőltetett! Ezt még a szociáldemokra­ták sem hiszik el! — Zaj. — vitéz Makray Lajos: Szivárványhíd Bánsághy tói Festeticsig!) Mi már láttunk olyan törekvéseket, amikor a renü és a szabadság kizárták egymást. Ez Festetics Sándor hadügyminisztersége alatt volt. {De-

Next

/
Oldalképek
Tartalom